[Budapest, 1905. okt. 26–28.]
Édes, Egyetlen, Jó,
hogy mit akartam mondani Magának? Istenem, hiszen alig mondtam el valamit is, amit éreztem, akartam. Az én mindenkori fátumom, az én szerencsétlen sorsom. Most érzem, most siratom mindazt, ami megvolt és ami nem voltam és amit nem tettem. És Magát legjobban, aki – látom – most már el fog feledni, akire gondolni kín és gyönyörűség, akinél – ujra írom – soha több illuziót nő nem tudott kelteni. Akinek megéreztem az idegeit, még a sejtéseit is, aki úgy teremtődött az én szegény beteg lelkemnek, hogy csak ő, nem is lehetett senki, akivel találkoznom kellett, el volt rendelve. Talán azért, hogy azután szenvedjek még csak igazán. Adél, jobban szeretem, mint valaha, mikor már azt hittem, hogy jobban nem szerethetem. És nem ellágyulás, nem impresszió. Én el fogok pusztulni, nem tudok Maga nélkül élni. És nem akarom, hogy Magának én ne legyek, hogy ennyi érzéssel Maga magamra hagyjon. Ujra nem ír. Istenem mi lesz. Csókolom, csókolom, csókolom, szánjon meg. Nagyon szerencsétlen vagyok.
[Budapest, 1905. okt. 26–28.]
K: OSZK – Fond 74/4/75 – BN levélpapír (l. a 181. sz. jegyzetet) – 1 f. (r) – 223 x 289 mm – Tintaírás – A felső lapszélen Révész olvashatatlan szavai – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolatában: OSZK – növn. 1946/21/38 – Pr.: a másoló ajándéka 1946.
M: RSle 77. – ADok 21. (faksz.) – RAöl 328–329. (1905–1907) – AEvl (1908. nov.?)
A poste restante levél pontos keltét megállapítani lehetetlen. 1905 januárja és 1908 decembere közötti négy évnyi időszakasz több pontján elhelyezhető, eleve nem véve figyelembe azokat a hónapokat, amikor Ady Párizsban, Diósiné Nagyváradon vagy Budapesten van.
Révész Béla – 1905-ig leírva a szerelem történetét – tizenöt levelet mutat be, amelyek keltezéséről sommásan ezt írja: „1905 őszén, 1906 telén, tavaszán és 1907 nyár elején íródtak” (RSle 67.). A levelek között azonban több megállapíthatóan 1908-as, 1909-es, sőt egy 1911-es is van. Ezeket a leveleket Révész azért szedte csokorba, hogy bizonyítsa: „Nemcsak a versek, de a levelek is magasra emelik Léda alakját. Száguldó szenvedély, megroskadó konfesszió, mind az asszonyért.” (RSle 80.) E csoportban van ez a levél is, melynek keltezéséről tehát Révésztől nem kapunk használható adatot. Belia keltezése az AEvl-ből „[1908. nov. ?]” nem volna elfogadhatatlan, ha nyomós érv nem szólna ellene. Ez pedig az a BN levélpapír-típus, amit zömmel 1905-ben (az év elején) használt Ady. Megmagyarázhatatlan lenne, hogy hogyan kerül elő három évvel később Érmindszenten, ahol akkor tartózkodott, egy ilyen levélpapír. A BN-val a kapcsolata egész évben laza, felületes, a szerkesztőségbe ritkán jár be, az utolsó cikke 1908. okt. 30-án jelenik meg ott.
A levél egy elbúcsúzást követően íródhatott. Erre utal az első mondat. Rögzítheti az együttlét utolsó pillanatait, amikor a mondanivaló befejezésére már nem volt lehetőség. De az egyik utolsó mondata („Újra nem ír”) arról tanúskodik, hogy a levél nem közvetlenül a búcsú után íródott, az asszony már írt egyszer azóta, s abban tette fel a kérdést, amire az első mondat utal, erre válasz a levél. Ha az elbúcsúzást, elutazást tekintjük előzménynek, több időpont jöhet számba, de a levél hangja, a szerelmi lángolás magas hőfoka 1905-öt valószínűsíti. A szemrehányás: „Újra nem ír”, inkább az év első hónapjai keserű emlékének felidézése, mint friss tapasztalat. Ez esetben ez a levél az 1905. okt. 12-i búcsúzás után, a 23-án kapott párizsi levelet követi.