232. Ady Endre – Diósi Ödönnének

K: OSZK – Levelestár növn. 1936/86/9 – BN levélpapír + egy cégjelzés nélküli lap (l. a 213. sz. jegyzetet). (Hozzácsatolva egy elcserélt BN boríték: Madame Adéle Diósy Paris 92 rue de Levis; fpb: Bp 905 dec 20, épb: Paris 22 12 05) – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 219 x 273 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1936.

M: RAéL 154. – RAöl 122. (részlet) – AEvl 136–137. (dec. 20.) – AEl I. 192–193. (dec. 20.)

A levélhez csatolt boríték nem tartozhat ehhez a levélhez, borítékcsere történt. Ady nov. 13-án (vagy akörül) találkozott Brüll Bertával (l. 230. és 231. sz. levelet), miért várt volna több mint egy hónapot, hogy megírja ezt Diósinénak? Dec. 20-án 4 nappal karácsony előtt nem ír a karácsonyról, ezzel szemben több olyan levél van, amelyeket tartalmuknál fogva csak a karácsony előtti napokra datálhatunk. A Verlaine-versek említése is arra bizonyíték, hogy a levél novemberi keletű. Dec. 10., az egyetlen Verlaine-vers megjelenésének napja után értelmetlennek tűnik arról értesíteni az asszonyt, hogy „párral már nemsokára kész leszek”, hiszen ő már látta, olvashatta a verset: Ady a kiadóhivatallal küldette címére a lapot. A levél korábbra keltezése nem cáfolja Koczkás Sándor állítását, hogy Ady Verlaine-versek lefordítására készült (l. AEÖV I–II. 615–616.). Több vershez lehetett Diósinéval együtt a nyár folyamán készített nyersfordítása, de csak egyhez volt ideje, ereje és türelme. A dec. 20-i keltezés elvetését nem tudjuk alátámasztani a borítékban eredetileg küldött levél felmutatásával. Az ismert (fennmaradt) levelek egyikét sem találjuk hozzá tartozónak. Még leginkább elfogadhatónak látszana egy gazdátlan, dec. 5-i keletbélyegzésű borítékkal párosítani, de ez az időpont is három héttel későbbi a Brüll Bertával való találkozás és a Pátosfára utazása alapos okkal feltételezett dátumánál.

Patosfa: község Somogy megyében. Molnár László, (Belia szerint Kovács László, l. AEl I. 386–387., 453.) Brüllék rokona vagy ismerőse, földbirtokos vagy bérlő lakott ott. 1906-ban talán le is utazott Ady Somogyba (l. az 1906. jan. 14-i levelet). Feltételezhető egy későbbi látogatás is. 1908 szeptemberének közepén Diósinéval együtt jött haza Velencén keresztül Kaposváron át, s ekkor tölthettek egy rövid időt Patosfán. Hazaérkezése után Érmindszentről Nagyváradra írta Diósinénak, hogy levelet küldött „Lacinak Patosfára” (l. az 1908. szept.-i levelet AEl I. 307.). Komlósi Dezsőné szíves segítségével jutottam a következő információhoz: ő 1975-ben tett látogatása alkalmával helybéli idős emberektől értesült arról, hogy Kovács László nevű ember nem lakott a faluban. Molnár László a patosfai Sommsich birtokon gazdatiszt (intéző), apja: dr. Molnár – a helybeli gyógyszerész 1975-ös tájékoztatása szerint – a szomszéd falu orvosa volt. – Komlósiné úgy gondolja, hogy Ady 1906. elején járt is Patosfán. Szerinte bizonyíték erre, hogy egy kaposvári hírből ír cikket a BN febr. 8-i számában: Vadölő, Biztoskéz és Oroszlánszív (AEÖPM VII. 122.). (L. még a 247. sz. levelet és jegyzetét.)

A La Cocarde szélsőjobboldali nacionalista lap (Belia: AEl I. 386.).

Vészi Margit festészetet tanult akkor Párizsban a Julian Akadémián. Molnár Ferenccel 1906-ban kötött házasságot.

Ödön: Molnár Ödön Brülléknek vagy Diósiéknak rokona vagy ismerőse.

Szini Gyula Ady-karikaturáját Diósiné megkapta, meg is őrizte. Hagyatékából (l. Ady-relikviák c. részt a bevezetőben) először Révész Béla közölte (RAéL 201.; RAöl 516.; AEvl [18.] számozatlan képoldal). A karikatúra a harmincas években Patai László műgyűjtő birtokában volt (l. Erős István: Beethoven, Goldmark, Bolyai, Ady ismeretlen kéziratai. Magyar Hírlap 1938. márc. 13. 59. sz. 25.).