[Budapest, 1905. dec. 24. előtt]
Édes, drága Mindenem,
nem veszett el a levele. Megkaptam, de nem akartam írni a házi levélben róla, mivel a Louvre-ban íródott s gondoltam, hogy esetleg fölbontható levélben nem lesz jó ezt elárulni. Ellenben írtam a rue St. Anne-ra. Ide, hova ez a levelem megy. Szomoruan és betegen talál karácsony. Haza se merek menni.. Miért busítsam az otthonlevőket. Dolgozom, dolgozom, de csak, hogy maga néha olvasson valamit tőlem. Nem érdemes és ugysem kell az én írásom itt. Pláne e politikailag megveszett világban. Hogy keresek magamnak „képzelt okot és száz hazug mentséget”, mint Baudelaire írja? Nem kell ezeket keresnem. A valóság az, hogy az én érzékeny idegrendszerem összemegy itt biztosan. Én csak maga mellett tudnék élni. Nekem csak Maga érték és valaki e világon. Hogy pedig ez lehető legyen, arra mindig kevesebb a reményem. Én magát nem ránthatom ki a világba. Csak mellé állhatnék, ha jobban nem lehetne. És ez lesz, ez az én fátumom. Még ha Budapestről sikerül is valahova elszabadulnom. Nem gondolhat annyit rám, nem szerethet ugy, mint én magát. Én mindenem betegen, őrülten nagyon szeretem. Halálig, ami talán hamar lesz. Csókolja mindenütt, forrón…
[Budapest, 1905. dec. 24. előtt]
K: OSZK – Fond 74/4/46 – BN levélpapír (l. a 213. sz. jegyzetet) – 1 f. (r–v) – 217 x 274 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/51 – Pr.: a másoló ajándéka 1946.
M: RSle 162. – RAöl 422–423. (Budapest, 1905. dec.) – AEvl 138. (1905. dec. 24. előtt) – AEl I. 196–197. (1905. dec.)
nem veszett el a levele: ez lehetett Diósiné negyedik levele októberi elutazása óta.
nem akartam írni a házi levélben róla: október 12. óta Ady kétféle levelet írt: a lakásra Diósinénak címzett felbontható és poste restante levelet. A házi levél a férj által is olvasható, az utóbbi a bizalmas szerelmes levél. A poste restante levelezés két címre ment: a rue St. Anne-on lévő Bureau 31-re és a Grand Hotel postájára a Bureau 96-ra. Bölöni csak az előbbiről tud 1910 őszéről írva. Lehet, hogy akkor már csak az egyik címre írt Ady (Bölöni 216.). Bölöni megőrizte azt a cédulát, amelyre Diósiné a poste restante címet felírta Marchişiu Otíliának, a későbbi Bölöninének (faksz. 147.).
„képzelt okot és száz hazug mentséget”, mint Baudelaire írja: idézet az Ady által fordított Három Baudelaire-szonett első darabjából (eredeti címe La destruction); pontosan: „képzelt okot ad, száz hazug mentséget”.