263. Ady Endre – Vészi Margitnak

[Budapest, 1906. márc. 27.]

Kedves Margit, Erdélyben bolyongtam s hazatérve leltem meg a Maga levelét. Bucsuzkodtam. Az anyámtól, öcsémtől, barátaimtól. Mindenkitől. Egy kicsit magamtól is. Ha Lajos visszatér, pár nap mulva megyek ki. Az esküvőn csak kolozsvári táviratokkal voltam ott. Érezhetik ők, hogy szeretem őket. Örülök, hogy nem kellett ott lennem sok ezer ember között. Most belenézek a Maga levelébe. Külön emlékezem minden sorára. Hát Maga is? Voltaképpen mi – látom – egy különös embertípus vagyunk. Más földön nem teremhet ilyen. Abszolut művészlelkek, de: rendhagyók. A művészembernek örökösen csak a maga művészetével kell törődnie. Az életet el kellene engedni zugni maga mellett. Már pedig az élet és művészi kálváriánk között libegünk. Nem tud bennünket saját egyéniségünk növekvése minden örömmel eltölteni. És folyton konfundáljuk az életünket, rossz idegeinknek az életre vágyó és menő játékát a lelkünk legbelsőbb álmaival. Tudatom egy érdekes dologról. Persze, a magam dolga. Hinné-e, hogy az én kötetemet Kaffka Margit, Neményi Erzsi, Jacobi Lívia s általában asszonyemberek értették és érezték meg legjobban? Ominózus dolog. Csókolom a kezeit.

Kedd.

Ady Endre



263. Ady Endre – Vészi Margitnak

[Budapest, 1906. márc. 27.]

K: elveszett.

M: Irod. Múz. 1. 95–96. (L. a 160. sz. levél jegyzetét.) – AEl I. 205–206.

A közlésben a dátum zárójel nélkül áll, de abból kiindulva, hogy Ady igen ritkán ír teljes keltezést leveleire, feltételezzük, hogy Vészi Margit a postabélyegző adatait írta le, szögletes zárójelet alkalmaztunk. Gyanúnkat igazolja, hogy a levélszöveg alján Ady szokásos hiányos keltezését: a nap megjelölését találjuk (kedd). A teljes dátum helyességét bizonyítja, hogy a hiányossal egybevágó: márc. 27. keddi napra esett.

Erdélyben bolyongtam: szabadsága alatt Nagyváradon, Érmindszenten, Zilahon és Kolozsváron járt. Zilahon öccsét és barátait, Kolozsváron talán a Medve-házaspárt látogatta meg. Meghívásukat egy novemberi levélben említi (l. a 236. sz. levelet).

Az esküvőn csak kolozsvári táviratokkal voltam ott: Bíró Lajos és Vészi Jolán esküvője márc. 18-án volt.

Voltaképpen mi – látom – egy különös embertípus vagyunk. Más földön nem teremhet ilyen. Abszolut művészlelkek, de: rendhagyók: A művészetért, művészetnek élés vágyott ideálja Adynak már korábbi levelében is hangot kapott: 1903 őszén párizsi útja előtt beszámol Somlónak a Browning házaspárról olvasottakról (l. a 120. sz. levelet). – A Vészi Margitnak szóló levélben kifejtett gondolatot idézi és értelmezi Király (I. 311–312.).

És folyton konfundáljuk az életünket, rossz idegeinknek az életre vágyó és menő játékát a lelkünk legbelsőbb álmaival: Adyt ebben az időben gyakran foglalkoztatja az álom és való, a művész és környezete konfliktusa, a művészélet tragikuma, a művész-magatartás kérdése. Más vetületben erről szól A Hortobágy poétája is (l. Király I. 217–225.).

az én kötetemet Kaffka Margit, Neményi Erzsi, Jacobi Lívia s általában asszonyemberek értették és érezték meg legjobban: Kaffka Margit nem írt a kötetről, Adynak szóló levele nem maradt fenn ebből az időből. Úgy látszik, ekkor már személyesen ismerték egymást, és élőszóban mondta el véleményét. Neményi Erzsébetnek a kötetről írt cikke A Hét febr. 25-i számában jelent meg (l. a 254. és 256. sz. levelet). – Jacobi Lívia Leopold Lajos felesége. Jászi Oszkár leveléből tudjuk, hogy írni akart Ady költészetéről a Huszadik Században (l. a 259. sz. levelet). Ez azonban csak szándék maradt. Személyes megismerkedésük a költővel későbbi, Ady tehát csak Jászi leveléből értesülhetett arról, hogy az asszonyt versei meghódították. A házaspárral való kapcsolatról, levelezésükről a következő kötetben lesz adat. (L. még a 259. sz. levél jegyzetét.)




Hátra Kezdőlap Előre