[Párizs, 1906. aug.]
Kedves Bertuska,
néhány napja akarok már neked írni. Mindenek előtt Adélról. Adél nagyon sulyosan neuraszténiás. Ráadásul az orvosok most előrehaladt szívbajt konstatáltak nála. Képzelheted, hogy mennyire hatnak reá a te leveleid. Helyes, ha mindenről értesíted. De tedd ezt óvatosan. Nem lehet bírni vele. Velencei útját is föl akarja adni. Akar utazni haza. Holott neki most mindenekelőtt pihennie kellene. Akár Velencébe, akárhol. Hahát csak nagyon-nagyon komoly ok nincs reá, nem volna jó őt egy izgató utazás fáradalmainak kitenni. Ez a legkomolyabb és meggondoltabb véleményem. Sohse volt még ilyen érzékeny, exaltált beteg. A másik dolog – a te dolgod. Nem bánom, ha megharagszol is érte. Csak fogadd meg, mint tanácsot. R…, eleget mondtam neked, a leghitványabb ember Váradon. Már az is könnyelműség, ha egyszer az utcán mutatod magad vele vagy ha elfogadod. Ő képes eldicsekedni félsikerekkel is. Egyáltalában mindenféle nőre kompromittáló az ő társasága. Barátian ajánlom ezt figyelmedbe. Szeretettel üdvözöl
Ady
(péntek)
[Párizs, 1906. aug.]
K: OSZK – Fond 74/1/3 – Hajtott levélpapír – 2 f. – 112 x 177 mm – Tintaírás – 1.f.: r–v; 2. f.: r – a 2. f. v-n Révész Béla írásával: R… Ki az? Adél állapota – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
M: RSle 56. – RAöl 304–305. (1904 nyara) – AEl I. 219–220. (1906. aug.)
A tartalomból biztosan következtethetünk arra, hogy a levél 1906 nyaráról való. Diósinét anyja állapotáról kapott hírek nyugtalanították. Révész 1904 nyarára teszi a levél keletét. Nizzából akkor Berta valóban kapott hasonló tartalmú levelet (l. a 161. sz. levelet), de azon a nyáron terveik között nem szerepelt Velence. 1908 nyarának végén Ady és az asszony Velencén keresztül jönnek haza. Akkor azonban özv. Brüll Sámuelné már nem élt. 1906 augusztusának péntekjei: 3., 10., 17., 24., 31.
R…, eleget mondtam neked, a leghitványabb ember Váradon: Radó Ignácról van szó, akiről kortársak emlékezéséből tudjuk, hogy széptevése Diósinénál 1903 nyarán–őszén nem volt eredménytelen (l. az 1903. szeptemberi–októberi leveleket). Az asszony – elfogadva az udvarlást – pletykába keveredett. Ady nagyon haragudott erre a rosszhírű szoknyavadászra.