[Monte-Carlo, 1906. nov. 7.]
[Ady írásával:]
Kézcsók Ady
[Diósi Ödönné sorai:]
Itó édes, végre valahára megkaptam a leveledet, én is írok a napokban. Hogy vagytok? Fáztok sokat. Itt is csunya idő van. Csókol Léda
[A képeslapon a monacói hercegi palota kék szalonja látható, a kanapéra Diósiné ráirta:]
Ez lenne ám jó Adynak. Ugy-e?
[Címzés:]
Madame Itó de Kosmutza
Hotel du Panthéon
Place du Panthéon
Paris.
[Monte-Carlo, 1906. nov. 7.]
K: PIM – V. 6/2 – Képeslap, felirata a címoldalon: carte postale, a képoldalon: Monaco. – Le Palais de Prince. – Le Salon Bleu – 1 f. – 90 x 138 mm – Tintaírás – Szöveg a képoldalon; címzés Diósiné írásával – Pr.: vétel Bölöni Györgytől 1954.
Dat.: fpb: Monte-Carlo Princte de Monaco 17 7–11 06 – épb: nincs.
M: Bölöni 109. (nov. 17.), 144/145. (faksz. a képoldalról a képaláírás dátuma nov. 17.) – AEl I. 228. (nov. 17.)
Bölöni ezt a képeslapot Adyék utolsó monte-carlói leveleként közli. A fpb-n a 17-es szám azonban nem a napot, hanem az órát jelzi.
A kanapéra írt mondat magyarázata az, hogy Diósiék lakásában „az udvarra egy hálószoba nyílt, ablakánál asztal két karosszékkel, aztán a széles ágy végénél egy kanapé, melyen újságjait olvasva állandóan ott nyújtózkodott Ady”. Diósiné gyakran zsörtölődött vele: „maga tulajdonképpen miért jár hozzánk? Feljön, előveszi az újságjait, lefekszik erre a dívánra és senkihez sem szól egy szót sem” (Bölöni 73–74.).