[Párizs, 1907. jan. 24.]
Kedves Gyurkám,
leveledből kiolvasok annyi keserűséget, hogy visszatartson valami könnyelmű cselekedettől. Tudod, egy pár nap óta szinte arra jutottam, hogy én fogok hazakérezkedni. Adél szörnyűen ideges s az én idegeim is rosszak. Mostanában megtörténik, hogy három napig se nézek feléjük. Ez órában is itt vagyok (délután) a kis rue Medicisi korcsmában. Koradélután meglátogattam Fischernél Itókát. Lehet, hogy este együtt leszünk. De te ismersz, tudod, hogy megviselnek az ilyen hurcák s tudod, hogy nekem kell valaki mellettem, aki szamárságaimat, keserűsködéseimet meghallgassa. Most már sajnálom, hogy Révésznek kissé elriasztó leveleket írtam. Így nem bírom ki Párisban, egyedül. Haza megint szörnyű volna menni. És milyen hideg van most Párisban. Brr.
Nem tudom, levelem Somlyón kap-e még. Mindenesetre lekötelezel, ha üdvözletemet – bár ismeretlené – átadod kedves famíliádnak. S ide írok valamit: egészen titok maradjon. Nekem nem tetszik az Itóka eljárása, amellyel ügyébe Rodint avatja. Nincs jogom ezt neki megmondani. Nem tiszta, nem jóízlésű, nem okos, sőt nem is hasznos a dolog. Talán megírta már neked ezt Itóka. Azonban csak neked van jogod megkritizálni.
Ami az én ügyemet illeti, Bírótól kaptam egy kedves levelet. Kabostól egy kedvetlen üzenetet. Ignotussal levelezek a Napló ügyében. Úgy sejtem, néhány hónapig nem bántanak. Hát ne is bántsanak. Elvégzi ezt az élet meg jómagam. A V. Ujságtól egy kis nyulfarknyi cikkért kért[!] 30 frankot kaptam rögtön. Most fogok nekik okos dolgot írni. De zavart vagyok, őrülten ideges, két napig feküdtem is. Mit szagolsz a politikában? Micsoda Balkán. Hát Zilahon nem voltál?
Ölellek, édes Gyurkám, nagy szeretettel. Ha Pestre mégy, látogasd meg Bírót. S talán a Lajos kinevezési ügyében puhatolózhatnál. Szerető Bandid
Csütörtök
délután
[Címzés:]
Nagyságos
Bölöni György
urnak
Szilágysomlyó
Hongrie
[Párizs, 1907. jan. 24.]
K: PIM – A. 2/14. – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (r–v) – 138 x 180 mm – Tintaírás – Oldalszámozás: 1–2 – Pr.: vétel Bölöni Györgytől 1954.
Dat.: fpb: Paris 24 – 1 07 – épb: Szilágysomlyó 907 jan 27.
M: Bölöni 125. (kihagyással) – AEvl 155–156. – AEl I. 232–233.
Bölöninek ugyanaznap Marchişiu Otília is ír, így számol be Ady helyzetéről: „Most váltam el Banditól, nagy bajok vannak, csúnya erős összezörrenések. Szegény Bandi, ismét szakítani akar. Nem hiszem, hogy sikerüljön mégsem. Csak kínozzák egymást ezekkel az értelem nélküli veszekedésekkel. Délben is feljött Bandi hozzám az irodába. Pénzre volt szüksége. A kasszámból loptam 10 frankot, de adtam neki; megmondtam Fischernek, hogy holnap visszateszem. Este kértem 50 frankot a hotelemben. Abból adtam 30 frankot Bandinak, 10-et félretettem, hogy elvihessem holnap Fischernek. Félek, talán miattam is vannak ezek a kellemetlenségek. Mihelyt az anyagi bajokon túl lesz, visszahúzódom tőle teljesen. Rosszul esik ezt a nagy embert ilyen kicsinyes, csúnya bajokban vergődve látni. Nem dolgozik. Nem eszik. Nem alszik.” (Bölöni 114–115.)
Nekem nem tetszik az Itóka eljárása, amellyel ügyébe Rodint avatja: Bölöni és Marchişiu Otília mint a képzőművészetek iránt érdeklődő újságírók megismerkednek a párizsi művészvilág sok hírességével. Gyakori vendégei a nagy francia szobrász, Rodin otthonának. Bölöni hazautazása után az asszony elárvultan elpanaszolja Rodinnak, hogy gyereket vár, és rossz anyagi körülmények között él. A szobrász felajánlotta, hogy a gyereket örökbe fogadja. Ady helytelenítette a bizalmas magánügyek kibeszélését (AEl I. 405–406.).
Bírótól kaptam egy kedves levelet, Kabostól egy kedvetlen üzenetet. Ignotussal levelezek: Adyt a BN visszahívta Párizsból. Ő azonban halasztást kért, elszánva magát, hogy inkább a lappal szakít, de nem megy haza. Ignotust közbenjárásra kérte (l. a 348., 352., 358. sz. leveleket).
V. Ujságtól egy kis nyulfarknyi cikkért kért[!] 30 frankot kaptam rögtön. Most fogok nekik okos dolgot írni: Az első mondatot Vezér Erzsébet is idézi az AEÖPM VIII. kötet jegyzeteinek előszavában (395.), anélkül, hogy fény derülne arra, hol van a szóban forgó cikk. A január–februári cikkek között ugyanis nincs. A másik, a tervezett írás bizonyára az Öreg és ifjú írók c. párizsi levél (uo. 170–172.), amely a lap febr. 17-i számában jelent meg. Ezzel indul a költő kapcsolata a VÚ-gal és annak irodalmi rovatvezetőjével Schöpflin Aladárral. A kezdetről, s az ebből kifejlődő barátságról l. EmlAE III. 639–641. Az emlékezéshez Kovalovszky Miklós fűz kiigazító jegyzetet. A „nyúlfarknyi” cikk rejtélye azonban nem oldódott meg. Schöpflin úgy emlékszik, hogy Ady levelet írt a szerkesztőségnek Párizsból, amelyben azt kérdezte, hogy nem adnának-e ki tőle párizsi aktualitásokról szóló cikkeket. Ez az elveszett levél 1906 végén íródhatott, s beletartozik azoknak az elkeseredett próbálkozásoknak a sorába, amelyekkel Ady párizsi tartózkodását próbálta biztosítani a BN-val való szakítás esetére (l. a 335., 336., 348. sz. leveleket).