[Párizs, 1907. jún. 17–19.]
Bíró szerkesztő urnak.
Édes Lajoskám,
nem hittem volna, hogy ezt a tárcámat még Párisban kell megírnom. De őrült idegességben mégis megírtam, hogy lelkiismeretes legyek ezúttal is. Öt nap óta, sőt nyolc nap óta vagyok utrakészen. De hiába várom a ké|:r:|t utiköltséget. Amit előlegként kértem: kétszáz koronát. Pedig itt maradnom me<d>ddő (most már, mikor belelovaltam magam a menésbe) és költséges. Minden nap megrövidít s ujabb kiadásokba késztet. Talán, mielőtt levelem érkezik, a pénz megjön.
Ölellek Ady.
[Idegen kézírással:] a pénz már elment. János
[Párizs, 1907. jún. 17–19.]
K: OSZK – növn. 1958/23/40 – Írópapír – 1 f. (r) – 157 x 243 mm – Tintaírás– A levélszöveg alatt idegen ceruzaírással: A pénz már elment. János – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.
M: Lengyel 363. (jún.) – AEl I. 250. (jún.)
A levél a Gyermek a Mária-hajón c. tárcanovellával együtt érkezett a szerkesztőségbe utolsó párizsi küldeményként. A ceruzás rájegyzés a levélre a szerkesztőségi altiszttől származik, akit munkatársai Mindentudó Jánosnak neveztek (Lengyel 364.).
tárcámat […] mégis megírtam, hogy lelkiismeretes legyek ezúttal is: Ady külföldről is pontosan küldte az újságcikkek mellett hetenként-kéthetenként esedékes verseket és tárcanovellákat.