[New York, 1907. aug. 31.]
New York aig. 31 én. 1907.
Kedves Bandikám!
Tudom, egypárszor elmondtad, hogy milyen haszontalan ember az a newyorki pap barátod, hogy <csak most> |:nem:| ír teneked mikor már vagy egy hónapja, hogy elhagyta a „tejjel és mézzel folyó szép hazát”. Ha azonban látnád az én helyzetemet, ugy tudom a bűnbocsánatot expressen küldenéd meg számomra. Volt egy gyalázatos gazember helyettesem az úgy felbujtotta ellenem a saját híveimet, hogy a végén már az utolsó vasárnap az alakot nem is engedték be a templomba, dacára, hogy engem kiakart turni a helyemből és a legképtelenebb hazugságokat és meséket adta le a népnek, annak az isteninek. Most aztán hogy betoppantam letarolt hitközségembe árva lettem mint Jeruzsalem szüzei és ifjai Titus bevonulása után, s elég időmbe került míg rendet teremtettem. No de <most> már all right minden, s így írásban is letudom adni érzelmeimet, bár azt gondolatban sokszor megtettem, s ha Marconi (jól tudott markóni) (üss agyon!) |:de ne nagyon ám:| a drótnélküli táviratot jobban feltalálja hidd el minden nap egy litániára való gondolatot kaptál volna extractban, annyiszor visszaemlékeztem rád és |:a:| kedvességeddel (ugy-e szép papos kifejezés?) töltött napokra. Tegnap le is adtam egy egy lev. lapot Arvern|:s:|ből [Anversből] ahol két napig fürödtem a tenger züllött hullámaiban ön magam is lezüllve, |:de:| nem leszülve.
A tengeri utam nagyon kellemes volt s hat nap alatt megérkeztünk anélkül hogy útközben valami <tengeri> nyavalya erőt vett volna rajtam. A nagy hazaffyak a sikkasztó és váltóhamisítókból álló kiszökött kompánia persze minden nap üt az ő „hazaffyas magyar nemzeti sajtójában” amitől azonban remekül hízom. Természetesen tudják, mint te is tudod hogy eladtam a hazát, sőt mitöbb már szállítani is fogom, azt mondja a sok kétes alak, akik ugy szerették a hazát, hogy csupa szeretetből szegény emberek nevére váltókat hamisítottak, kauciókat szedtek fel, s a bús haza |:sorsát:| és az átkos bécsi kéz munkáját nem nézhetve búcsut mondtak az eladott hazának melynek licitációjánál hazaffyas le|:l:|kük nem engedte hogy megjelenjenek.
Szóval minden a régi idekint is, de azért örülök, hogy itthon vagyok. Ezeket az ugató hazafiakat <ne> |:nem:| ismerem s szenydolgaikat a macska sem olvassa. Én még mindig nem bolondultam meg, nem tudom öreg te már bent vagy-e a sanatoriumba? Írd meg hogy hol s majd én is oda avizálom magamat.
Ha nem lennél <a bolondok házába> |:valami sanatoriumba:| reméllem[!] nemsokára Párisban leszel? Lehet, hogy egy-pár év mulva megint kimegyek Európába s akkor Párisban több időt fogok tölteni.
Hát öregségem hiszem, hogy ami barátságunk fen|:t:|fog maradni és ha tenger el is választ bennünket, lélekben együtt leszünk egypárszor. Mindig kellemesen gondolok a magyarországi napokra, a zsidófoki és egyéb kirándulásokra. Majd ha időm engedi fogok írni egy két jó ízű amerikai magyar históriát is, amit te kikanyaríthatsz a lapod számára, de addig ne írj se rólam sem ezekről a fentemlített dolgokról. A keserőség[!] java részét már lenyeltem, s a positióm sokkal erősebb sem hogy ez a banda árthatna. Készülök Diósy barátunknak is írni, s megköszönni az ő szívességeit.
De most már abban hagyom a sok szaval|:l:|atot és tiszta szívből még egyszer üdvözöllek Amerika szabad földjéről azzal a kérésemmel, hogy gondolj néha
a téged igazán szerető barátodra:
Lajosra
Címem: Rev. L. K. – 420 E. 14th street – New York. City.
[Címzés:]
Nagyságos
Ady Endre úrnak
„a Budapesti Napló” főmunkatársa
Budapest.
Eötvös utcza.
Hungary!
New York, 1907. aug. 31.
K: PIM – A. 232/5 – Cégjelzéses levélpapír, felirata: A new yorki Szt. István róm. kath. magyar egyházközségtől. Angolul: From the St. Stephan R. Cath. Hungarian Church of New York; alatta: Rev. Louis von Kovacs rector; az angol és magyar felirat között angyalos magyar címer – A boríték nyomtatott szövege: Rev. Louis von Kovacs 440 E. 14th Street New York – 1 f.: r–v – 207 x 277; 93 x 162 mm – A levél gépirat, a boríték címzése autográf tintaírás – Pr.: vétel Tóth Anikótól 1977.
Kovács Lajost Kovalovszky azzal a „Kovács kálomista teológus”-sal azonosítja, akiről Újlaki Antal (az 1890-es években debreceni újságíró) ír emlékezésében (Tűz 1919. febr. 5. sz.), s Ady jó pajtásának mondja, majd hozzáteszi: „jelenleg Amerikában lelkész”. (EmlAE II. 206.) A levélpapír és a boríték kétséget kizáróan katolikus papra vall. Ezt erősíti Szűts Dezső tárcája is (Anyánk a föld: M. Nemzet 1908. dec. 25.). Ebben Adyt és a Három Holló-beli barátait figurázza ki a gonoszkodó Szűts, s itt mint amerikai papot „Pazár tisztelendő úr”-ként szerepelteti. Egy későbbi emlékezésében ismét a Három Hollóról írva a vendéglőben időnként Adyt meglátogatók között említi így: „Kovács Lajos, a New York-i plébános” (EmlAE IV. 15., 30.). A kapcsolat később sem szakadt meg. Kovács leveleire néha Ady is válaszolt, erre utal Diósiné egyik későbbi levele (AEl II. 298.). Ezt bizonyítja Scheiber Sándor Magyar írók kéziratai Amerikában és Kanadában c. cikke is (Új Írás 1963. 1260.): „Pittsburghban, majd Detroitban lakott Ady egy nagyváradi barátja: Járdánházi Kovács Lajos, akivel sűrűn levelezett. Évtizedekkel ezelőtt meghalt, de nővére él, akinél Ady-levelek sejthetők. Hollétének felkutatását megindítottuk.” Az eredményről nem tudunk. Scheiber 1985-ben halt meg. – A további adatok felkutatásában Komlósi Dezsőné nyújtott segítséget. Halász Ottó sárszentmihályi plébános közvetítésével Dominic L. Csorba amerikai magyar lelkész New York-i és detroiti magyar egyházi kiadványokból kimásolta és elküldte a vonatkozó részeket: Kovács Lajos 1907–1911-ig New York-i, majd pittsburghi, élete végén 1921–1927-ig detroiti lelkész volt.