[Budapest, 1907. szept. 24.]
Kedves Bertuskám, ne haragudj, hogy evvel a hosszu, unalmas levéllel időt rablok tőled. Halálosan fáradt vagyok, majdnem egy órai késéssel érkezett a vonatunk. De nem tudok lefeküdni (alvásra pláne gondolni se merek), míg neked nem írok. Az úton sokszor fogott el sírógörcs s a végén egy borzasztó apáthia következett. Evvel az apáthiával írok most, tehát nem lesz a levelemben egy túlzó szó se. Én végtelenül s gyógyíthatatlanul százféleképpen beteg ember vagyok. Állandó és veszedelmes nyugtalanságomb<o>|:a:|n egyetlen reményem, fix alakom s mániám Adél maradt. Fizikai, pénzügyi s egyébb[!] nehézségek miatt csak borzasztó kínnal csinálhattam meg ezt a <.> |:v:|áradi utat. Ugy mentem le, hogy legalább négy napig ott maradok egy kicsit megnyugodni. Az anyám életére esküszöm, hogy mikor megismertem Adélt, akkor nem közeledtem századrésznyi bizalommal s odaadással hozzá, mint most mikor betegen, fáradtan látni akartam s magamba egy kis erőt szedni, ha lehet. Csunyán, elviselhetetlenül sértegetett s töltetett velem Váradon olyan huszonnégy órát, ami csoda, hogy egyelőre nem egyenesen a bolondok házába vitt be. Én szívesen odaadom érte az életemet is, de hogy beteg vagyok, arról nem tehetek. Hiába fogom, szorítom, tartom magam, nem bírom elviselni az ő <..> rosszaságát. Jól van, koncedálom, én is bántottam őt már egy párszor az életben, de ugy, ahogy ő bántani szokott soha. Hogyha ő ideges, beteg, én tudom mennyivel inkább az vagyok én. Mintahogy vasárnap délután, ma is csak borzasztó erővel tudtam elutazni. Leszállottam kétszer-háromszor a vonatról, a főnököt megkérdeztem, meghosszabbíthatom-e a ledátumozott jegyet. A vonat késett s én azt vártam az utolsó percig, hogy jön valaki. Csak annyit üzent volna, hogy menjek vissza. Nem üzent s azt hittem, hogy törni-zuzni fogok mindjárt. Rettenetes ut, zsufolt vonat stb., mindegy. Egyet pozitíve éreztem: mi most láttuk Adéllal egymást utoljára az életben. Mi lesz velem, nem tudom. Ha a kötetemet minden áron s bármi jőjjön, nem akarnám kiadni, mentem volna egyenesen az anyámhoz. Onnan valami szanatóriumba vagy tudja az isten, hová. Így nem tudom, mi lesz, bírom-e egy pár hétig is. Nemcsak az idegeim szakadtak el, de elszakadt minden kötél. Nekem keserű elégtétel így előre, hogy esetleges katasztrófám siettetéséért ő lesz, Adél, a felelős. A saját lelkiismerete előtt. Tudnék még nagyon sok mindent, írni, akartam is. De nincs értelme, mintahogy talán ennek az egész levélnek nincsen. Ha akarod, mutasd meg Adélnak, ha ugy látod jónak, ne. Szeretettel üdvözöl
Ady.
[Címzés:]
Nagyságos
Brüll Berta
kisasszonynak
Nagyvárad. – Főutca, Stern
Márton-ház
[Budapest, 1907. szept. 24.]
K: OSZK – növn. 1936/86/3 – Két hajtott levélpapír borítékkal – 4 f. – 1–3. f.: r–v; 4. f.: r – 112 x 173; 95 x 120 mm – Tintaírás – Oldalszámozás: 3, 4, 5, 6 – A borítékon Révész írásával olvashatatlan szavak és számok: 1, 22, 47 – az utóbbi kettő aláhúzva – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1936.
Dat.: fpb: Bp 907 szept 24 – épb: Nagyvárad 907 szept 24.
M: RAéL 204–206. – RAöl 162–163. – Lengyel 281–282. – AEvl 170–171. – AEl I. 259–260.
A levél, amelynek keltezése a postabélyegzőn alapul, bizonyítja, hogy Ady az előző napokban Nagyváradon volt. A találkozás Diósinéval „csatározó, marcangoló összeveszés”-sel (RAéL 206.) végződött, a sértett férfi köszönés nélkül távozott, és kirohant az állomásra (l. a 415. sz. levelet). De nem utazott el, az Europa hotelben szállt meg, s ott maradt két napig. (Szept. 23-án és 24-én nincs írása a BN-ban.) Levelére nem kapott visszahívó választ. Budapestre érkezve szakító szándékú levelet ír (az elsőt megismerkedésük óta), de tapintatból nem a beteg asszonynak küldi, hanem a húgának. Nem tudjuk, eljutott-e az üzenet hozzá, de Diósiné csak a bocsánatkérő levélre (421. sz.) enyhül meg.
majdnem egy órai késéssel érkezett a vonatunk: a többesszám arra utal itt, hogy Diósi Ödönnel együtt utazott fel Pestre (l. a 414. sz. levelet).
Ha a kötetemet minden áron s bármi jőjjön, nem akarnám kiadni, mentem volna egyenesen az anyámhoz: A kötet a Vér és arany. Érmindszenten okt. 8. és 13. között tartózkodott.