426. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1907. nov. 1.]

Édes jó Adél,

beteg (igazán s nem ugy, ahogyan maga hiszi) vagyok megérkezésem óta. Dodónak csak most írhattam a sok meglepetés miatt. A lapnál megtörtént a változás, de olyan kétségbeejtő körülményekkel, hogy leírni nem is lehet, csak elmondani. Majd elmondom s remélem, már akkor más lapnál leszek. Vagy legalább is nem leszek itt. Már hívtak a Népszavához (ez volt a Révész által küldött expressz-levélben), de ezt nekem ezer okból nem szabad elfogadnom. Most várok, elég büszke arccal s remélem, nem sokáig. Földest nem találtam s így más uton gondoskodtam, hogy Fábiánról tudjak s vele<d> összejöjjek, ha lehet. Hogy van édes, jó, drága Mindenem? Magára gondolok mindig ezerféle nyomoruságomban. Bertának a kezét csókolom, üdvözlöm Marciékat. Ezer kézcsókkal Ady.

 

[Címzés:]
  Madame
  Adéle Diósy
  Nagyvárad
  Főutca 43.



426. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1907. nov. 1.]

K: OSZKnövn. 1937/35/1 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (1. f.: r–v; 2. f.: r) – 112 x 173; 94 x 118 mm – Tintaírás – A borítékon Révész olvashatatlan ceruzaírása – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1937 – Gépelt másolat: MTAKK K 14/24.

Dat.: fpb: Bp 907 nov 1 – épb: Nagyvárad 907 nov 2.

M: RAéL 185. – RAöl 146. (mindkét helyen csonkán) – Lengyel 321. – AEvl 174. (csonkán; dátum: nov. 2.) – AEl I. 264. 

beteg (igazán s nem ugy, ahogyan maga hiszi) vagyok megérkezésem óta: Ebből a mondatból arra következtethetünk, hogy az előző hét végén (szombat-vasárnap: okt. 26–27.) Ady Nagyváradon járt. – Betegség-panaszai olyan állandók voltak, hogy környezete már nem vette komolyan, Diósiné sem. Ő bizonyára a rendetlen életmódnak s az italozásnak tulajdonította a betegségérzetet.

A lapnál megtörtént a változás: a BN okt. 30-i számának még Kabos Ede a főszerkesztője és Bíró Lajos a felelős szerkesztője. Okt. 31-én felelős szerkesztő dr. Pályi Ede. Pályi Ede (1865–1930) újságíró, a Magyar Szó szerkesztő-tulajdonosa, később a két lapot összeolvasztotta. A megváltozott körülmények miatt a régi munkatársak menekültek a laptól. Még Ady tartott ki a legtovább – kényszerűségből. (Utolsó cikke 1908. okt. 30-án, novellája dec. 29-én, verse pedig 1909. jan. 17-én jelent meg a BN-ban.) (L. AL 118–119.; Lengyel 319–321.; EmlAE III. 437–438.)

Már hívtak a Népszavához: Révész Béla közvetítette a meghívást a laphoz. Ady nem fogadta el „elvi fenntartások” és „talán némely személyi idegenkedés” miatt (Kovalovszky: EmlAE III. 522.). Zavarhatta a lap „közvetlen kötődése a szociáldemokrata párthoz” (AEÖV III. 481.).

Földest nem találtam s így más uton gondoskodtam, hogy Fábiánról tudjak s vele<d> összejöjjek: Bölöni György feltételezi, hogy Földes Iván ügyvédről és Fábián Ernő újságíróról van szó, de az ügyről, melynek kapcsán nevük felmerült, nem tud. A Diósinénak szóló 1908. jan. 11-i és febr. 4-i levélben újra felbukkan a két név. E három levél alapján derül némi halvány fény ügyükre. Földes (Iván?) és Fábián (Ernő?) Nagyváradról elszármazott férfiak, akik a Brüll-családdal valami jogi vagy üzleti kapcsolatba kerülhettek. Az ügy előmozdítására tesz Ady kísérletet. Földes öccse az a Földes Imre, akinek A császár katonái c. drámájáról Ady a BN 1908. jan. 29-i és a Magyar Szó 1908. febr. 2-i számában elismerő kritikát ír, sőt ezen túlmenően is tett talán valamit a színpadi siker érdekében (AEÖPM IX. 141., 149–150.; AEl I. 274.), nem elvtelenül, de tekintettel az ügy kedvező kibontakozására. A dráma Ady szavaival „antimilitáris, humánus és ellenzéki”, ő „véletlenül kéziratban” elolvashatta. Mindkét írása a bemutató előtt jelent meg róla. A bemutató a Magyar Színházban volt febr. 1-én. (Tartalmát l. AEÖPM IX. 440.)

Magára gondolok mindig ezerféle nyomoruságomban: Diósinéval való kibékülés hangulatát fejezi ki a Kereszttel hagylak itt c. verse (l. AEÖV III. 105., 471–472.).

Marciék: Stern Márton, Diósiné anyai nagybátyja (l. Hegedűs: AEnn 414.).




Hátra Kezdőlap Előre