A jelen kritikai kiadás az 1872-ben, hat kötetben megjelent első kiadás szövegét vette alapul. Így eredeti szöveg gyanánt – kézirat ismerete hiányában – a Honban megjelent első közlést kell tekintenünk. Ezt a hírlapi közlést közvetlenül – majdnem párhuzamosan – követi a Pester Lloydban folyó első német fordítás, s a hírlapi megjelenés után nem sokára elhagyja a sajtót az első kötetkiadás.
Ez az első kötetkiadás (röviden: 1872) kevés eltérést mutat a Hon hasábjairól ismert szövegtől. Kiigazít néhány korábbi tévedést, de nem mindent. Így például a diákok a Honban 15 évre tervezték a találkozót, ez 1872-ben 12 évre csökken; Csollán Berti tanyájának neve egységesen Gödénylak lett (az előforduló Gödényfalva helyett is); H-ban Csollán komisz tréfája a „délre” hívott vendégekkel kétszer fordult elő, s 1872-ben csak a mű vége felé maradt benn a Decséry–Bálvándy választási harc leírása során; H-ban Katinka és Kálmán hol Emsbe, hol Ostende-ba készülnek, 1872-ben Ostende maradt mindenütt; egy folytatásban az öreg Decséry ipaként beszél vejéről, a főispánról, 1872-ben már egységesen apa-fiúi viszonyról van szó; a hírlapi közlésben Jenőyné meghússzorozta vagyonát, az első kötetkiadásban ez tízszeresére csökkent, és így tovább.
Ez a javított, nem nagy mértékben változtatott szöveg lényegében megmarad az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. 1896-ban megjelent 43–44. kötetéig. Itt azonban újabb szövegromlások következtek be. A hangtani, helyesírási eltéréseket nem érintve, csak néhány jellemző esetet hozunk itt fel. Például a diákok gödénylaki prédikációjakor húsvéti harangszóról van szó. Az Nemzeti Kiadás-ban (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. kereplőszót olvashatunk. Ez a változtatás nemigen származhat Jókaitól, hiszen Jókai is, a regény diákjai is a református szokásokat ismerték, azok szerint viszont nem „mennek el a harangok Rómába”, tehát nincs szükség kereplőre. Az eredetileg szinte állandó jelzőként szereplő „sánta Biróczy” (sőt egyszer: Sánta Biróczy) megjelölés az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. -ban: a sánta Biróczyra halványul. Elszaporodik a szórendi változtatgatás. Pl. A Hon: /Jókai napilapja/ 1872: nem kell annak egyéb – Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: annak nem kell egyéb (2. k. 31.). Ilyen egyébként már a H-hoz képest is található. Pl. H: tudták azt meg – 1872; Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: tudták meg azt. Gyakori a mutató névmás-névelő felcserélése elhagyása, beiktatása (az-ez, azt-ezt); egy-egy jelző bekerül, elmarad; Béni bácsi jobban selypít az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. -ban, mint az előző kiadásokban; de fontosabb tévedések is keletkeznek. Pl. H; 1872: oda kellett rendelni a vásárból – Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: oda kellett rendelni a városból (2. k. 23); H; 1872: posztó felcipők [botosok] – Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: posztó félcipők (2. k. 224); H: pecsétes huszasok – 1872; Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: penészes huszasok (2. k. 231) stb. Az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. más-más lenyomata, még ugyanabból az évből is hoz furcsa tévesztéseket, pl. Jenőy súgva mondá a mellette ülő sántának helyett: sátánnak.
Vannak aztán olyan következetlenségek, szövegtévesztések, amelyek mind e mostani kiadásig végigkísérték a szöveget. Egyik csoportját kijavítottuk. Pl. Tóth Máté uram nagylánya néhány lapon belül hol Erzsike, hol Juliska; az öreg Decséry köpönyege ugyanabban a jelenetben ötgallérú és hétgallérú. (Ezekre később külön is utalunk még.) Van azonban egy másik, tekintélyesebb csoport is. Pl. Béni bácsi jegyet akar váltani az előadásra, jóllehet előzőleg már váltottak bérletet; szó van arról, hogy Korcza uram a Decséryék jószágigazgatója, viszont néhány lappal később feltűnik a Decséren tartózkodó jószágigazgató is; a válópörben Katinka hol alperesnek, hol felperesnek van feltüntetve; Sátory főstrázsamester egyszer Lőrinc, máskor János, előbb sátori és bakatori predikátuma van, máskor sátoraljaújhelyi a család nemesi előneve. Ilyenkor meghagytuk ezeket a következetlenségeket, mert az olvasó csak a legritkább esetben veszi észre az ilyesmit, továbbá ezek az elírások nem keltenek lényeges zavart. Ugyanígy: a capitis bisonis kétféle fordításban, a bölényfejű-bivalfejű konfuzióját a regénybeli szereplőre hárítottuk, nem Jókaira, s ezért az eredeti forma maradt a jelen kritikai kiadásban.
Egy-egy szó betoldását, változtatását, elmaradását elég gyakran kellett mérlegre tennünk a végső szöveg kialakításakor. De 17 olyan eset volt, amikor a jelen kritikai kiadás nagyobb mértékben a H-beli szöveget állította vissza: ezek a mondatnyi szövegrészek 1872-től a jelen kritikai kiadásig nem szerepeltek a kötetekben. A csak az Nemzeti Kiadás-ban (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. felbukkanó félmondatnyi bővülést két esetben nem vettük figyelembe. Az 1872-ben – s így a jelen kritikai kiadásban is – négy olyan mondat szerepel, amelyik a H-ban nem található. Három esetben a H-beli szövegrész elmaradása következett be. Ezek egyéb változások miatt váltak szükségtelenné: a jelen kritikai kiadás nem veszi fel a főszövegbe.
Természetesen valamennyi esetben pontos eligazítás található a szövegváltozatok felsorolásában.
Az És mégis mozog a föld eredeti, kötetenként sem egységes helyesírását a jelen sorozat első köteteként megjelent Hétköznapok függelékeként közölt Bevezetés irányelvei szerint korszerűsítettük és egységesítettük (Kiadásunk főbb elvei. = Hétköznapok jelen kritikai kiadás 298–318.). Az egymás után megjelent kötetek szerkesztési gyakorlatának tapasztalatai bizonyos módosításokat kívántak. Ezeket tartalmazza a Módosítások a szövegváltozatok és a szöveg közlési elvei terén c. összefoglalás (Az arany ember jelen kritikai kiadás 1. k. 299–308.). Ha a jelen kritikai kiadás a fentiektől valamilyen okból eltér, azt külön feltüntetjük.
*
A magánhangzók korszerű, egységes írását – a nem idegen szavakban – a következőképpen végeztük el (variánsok feltüntetése nélkül). Az alábbi szavak o-ját változtattuk ó-ra: alol, birkozó, ovakodnak, pirítos, ohaj, ohajt, sohaj, sohajt, illetve a már meghonosodott makaroni, Pannonia (vendéglő), Romeo esetében. A ma röviden írt utol igekötő régebben hosszan szerepel (ugyanígy: utóljára). Ezeket egységesen röviddel írtuk.
Az alábbi szavak ö-jét változtattuk ő-re: börönd, elöl (csak honnan kérdésre), nekigyürközött; viszont fordítva, 1872: bőjt, kibőjtöl, ördöngős helyett jelen kritikai kiadás: böjt, kiböjtöl, ördöngös található. Az alapul vett szövegben többször hol kérdésre is hosszan szerepel az elöl, önálló névutóként, ill. határozószóként (1872: elől, előlhátúl, legelől), vagy összetételben (1872: előljáróság). Ezeket a mai helyesírás szerint korszerűsítettük (jelen kritikai kiadás: elöl, elöl-hátul, legelöl, elöljáróság).
A hosszú magánhangzók nagybetűiről – főleg a H-beli első közlésben – gyakran hiányzik az ékezet. Ez azonban inkább a használt betű kopottságából következik, semminthogy helyesírási jellegzetesség lenne. Az ilyen eltéréseket nem jelöltük, hanem a helyes alakot megjegyzés nélkül közöltük. Ugyanezért az Oh – Óh, oh – óh eltéréseket sem jeleztük: ilyenkor mindig a hosszú alakot alkalmazzuk a jelen kritikai kiadásban. (Természetesen az Óh – Ó különbözőség már variáns feltüntetését kívánta.) A Hej – Héj (Hej! – Héj!) ingadozásait nem egységesítettük, hanem az 1872-i szöveget tartottuk meg. Viszont a tens ur, téns ur, ténsur, tensur ingadozását a jelen kritikai kiadás ténsúr alakra egységesítette – a Helyesírási tanácsadó Szótár (Szerkesztette Deme László és Fábián Pál. Bp. 1961.) alapján. Egyszer fordul elő az egy hujjában határozó hosszú ú-val: ezt így is tartottuk meg, bár a mai nyelvhasználat inkább a rövid alakot ismeri el.
Végül: a H; 1872: -uk-ük, -juk-jük, -rul-rül, -tul-tül, -bul-bül ragokat az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. e regény esetében is általában -ok-ök, -jok-jök, -ról-ről, -tól-től, -ból-ből alakokkal helyettesíti; hasonlóképpen az igekötőkben, ragokban, névutókban gyakori az Nemzeti Kiadás-ban (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. az e ö-re javítása (fel-föl, hez-höz, felett-fölött). Ilyenkor is mindig az 1872 helyesírását követtük: annál is inkább, mert a változtatás nem mindig azonos irányú (pl. föl helyett is van fel), s általában nem következetes. Ez azt is jelenti, hogy az 1872 szövegének ebből a szempontból tapasztalható ingadozásait is követtük, szövegvariánsok felvétele nélkül.
*
A mássalhangzók helyesírási korszerűsítését – a nem idegen (illetve a már meghonosult idegen) szavakban is – általában a szövegváltozatok között egyenként jelöltük. Vannak azonban olyan általános esetek, amelyek a régebbi kiadásokban következetesen fordulnak elő, aránylag nagy számban, így a korszerűsítésről az alábbiakban összefoglalóan emlékezünk meg.
Az ahoz, aként, eféle valamint a benmaraszt, fentisztelt, kinhagy, odaben, öszhang típusú szavakban a mássalhangzó-kettőzést külön megjegyzés nélkül végrehajtottuk. Hasonlóan jártunk el a -kép, -képen (jelen kritikai kiadás: -képp, -képpen) ragos alakok esetében.
A következő szavak eredeti rövid mássalhangzóját a jelen kritikai kiadásban hosszan írjuk a mai nyelvszokás szerint: alásan, boszankodó, boszantás, boszu, boszuság, bölcseség, csengetyü, elsülyed, ép (most), épen (mostan), fen (magasan), fulad, galy, játszák (és hasonló alakjai), (ki)gyulad, kakuk, kevesel, kiboszant, kigyófulánk, köny, lejebb, megsokal, megy (gyümölcs), örökön-örökké, pelengér, restel, rival, rosz, (el)sülyed, szakál, szégyel, viszájáról, viszfény, viszhang. A -t végű igék műveltető képzős származékaiban gyakran találunk mai helyesírást; az egységesítés kedvéért valamennyit, külön megjegyzés nélkül, a korszerű követelmények szerint írjuk (H; 1872: felszólitatik – jelen kritikai kiadás: felszólíttatik).
Más esetekben viszont az alapkiadás hosszú mássalhangzóit rövidítette meg a jelen kritikai kiadás korszerűsítése. Így: béllel (ige!), csatt, egyébb, értte (miatta), érttük (miattuk), gummi, (leg)kevésbbé, lehell, porcellán, szemköztti, szijj (főnév), szóllit, szószólló, szőllő, tariffa, utánna, vajjon-valjon helyett: bélel, csat, egyéb, érte, értük, gumi, (leg)kevésbé, lehel, porcelán, szemközti, szíj, szólít, szószóló, szőlő, tarifa, utána, vajon található, szövegváltozat feltüntetése nélkül.
Meghagytuk azonban a bimm bamm – jelen kritikai kiadás: bimm-bamm – hosszú mássalhangzóit. Ugyanígy megőriztük az eredeti helyesírást – az 1872 alapján – az olyan szavakban, amelyeket Jókai korában vagylagosan írtak, s csak újabban szabályoztak egységesen (pl. keresztyén).
Néhány további eset: ezeknek korszerű helyesírási alakja szerepel a jelen kritikai kiadásban, de gyakori előfordulásuk miatt nem tüntetjük fel szövegváltozatban előfordulási helyüket. Így: éjtszaka, elszakgathatatlan, erkölts, hadonázhat, (disznó)hajtsár, ice, itce, keztyü, küzködni, lélekzet, (fel)lélekzik, nefelejts (virág), papagály, podgyász, szakgat, tekintget, töltsér helyett éjszaka, elszaggathatatlan, erkölcs, hadonászhat, (disznó)hajcsár, icce, kesztyű, küszködni, lélegzet, (fel)lélegzik, nefelejcs, papagáj, poggyász, szaggat, tekinget, tölcsér található a jelen kritikai kiadásban.
A hisz ige felszólító módjának ma már hasonult formái használatosak. Tehát 1872: higyje – jelen kritikai kiadás: higgye, – és ugyanígy a hasonló alakok. Ezeket kis számuk miatt a szövegváltozatok között is feltüntetjük.
A kritikai kiadásnak feladata az eredeti nyelvállapot lehetőleg pontos megtartása. Ennek érdekében az igeragozás régies formáit megtartottuk, ha az nem adott helyesírási félreértésre okot a mai olvasó számára. A jön ige jőni, jősz, jőne, jőnek alakjai megmaradtak a jelen kritikai kiadásban, de a jőjj, jőjjön, jösz formákat korszerű helyesírással (jöjj, jöjjön, jössz) írtuk át. Hasonlóképpen a hív ige v nélkül ragozott régies alakjait is megtartotta a jelen kritikai kiadás: híja, hítták, illetve 1872: hijjad – jelen kritikai kiadás: híjad.
A szavaknak megint másik csoportja gyakran fordul elő, de nem egyforma, tehát következetlen helyesírással. Az egységesítés érdekében a mai írásmódhoz igazodtunk. Pl. a mai helyesírású alakokkal vegyesen fordul elő: hegyke, hegykélkedik, kentek, magánybeszéd, magányház, magányhimnusz, magánytánc, magánytanitó, magánytitkár, magányvizsga, putton, szuh. A jelen kritikai kiadásban: hetyke, hetykélkedik, kendtek, magánbeszéd, magánház, magánhimnusz, magántánc, magántanító, magántitkár, magánvizsga, puttony, szú alakokat veszünk fel, külön megjelölés nélkül. (De megmaradt az egyszer előfordult: üteny = ’ütem, taktus’.) Ugyanígy a jelen kritikai kiadásban carbonari olvasható a carbonari, karbonari, karbonári, kárbonari (= ’szénégető; forradalmár; köpenyfajta’) változatok egységesítéseként.
*
Nagy változatosságban találhatók olyan, előfordulásaikban egyaránt elfogadható formaváltozatok, mint pl. amért-amiért, aztán-azután, ezeres-ezres, fakamara-fakamra, gunyhó-kunyhó, kamara-kamra, köpenyeg-köpönyeg, mért-miért, no hát-nohát, per-pör, rád-reád, szerecsen-szerecseny. A kiadási elveknek megfelelően a jelen kritikai kiadás mindig azt az alakot vette föl a szövegbe, amelyik az 1872-i kötetkiadásban szerepel, de szövegváltozatokat nem tüntet fel. Hasonlóképpen az 1872-i előfordulás szerint szerepelnek a jelen kritikai kiadásban – jellemző következetlenség gyanánt – a kocsmáros-korcsmáros, Theresia-Therezia-Therézia változatok is. Természetesen meghagytuk az olyan, ma már helytelennek tűnő alakokat, amelyek régies vagy népi formát őriznek. Pl. marmarosi, nápic, páfrán, talyigás, ugorka stb. Ezeket az alakokat nagyrészt az ÉrtSz is nyilvántartja. (Az utolsó három bekezdésben felsoroltak a szövegváltozatok között nem szerepelnek.)
*
Az idegen szavakat – elsősorban a magyar köznyelvben ma is gyakran előforduló latin vagy ál-latin jövevényszavakat – mai helyesírással írtuk. Ez azonban csak az önálló előfordulásokra vonatkozik; ahol eredeti latin szókapcsolat tagjaként szerepel a ma más helyesírással írt latinos alak, akkor az eredeti helyesírás olvasható a jelen kritikai kiadásban. Pl. 1872. fiscalis, fiskalis, fiskális, majoratus, professor, rector – a jelen kritikai kiadásban: fiskális, majorátus, professzor, rektor. De 1872: tabularis fiscalis, rector professor a jelen kritikai kiadásban is így maradt. Ha a szókapcsolat egyik tagja magyaros, a másik tagja eredeti helyesírású, akkor az idegen nyelv szabályaihoz ragaszkodva egységesítettünk és variánst tüntettünk fel. Pl. H: tabularis fiscalis 1872: tábuláris fiscalis Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: tabuláris fiscalis, illetve: H; 1872; Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: domine fráter előzmények után a jelen kritikai kiadás: tabularis fiscalis, domine frater alakokat hoz.
Nem latinosítottuk vissza a Jókai korában köznyelvinek felfogott latin szavak magyaros helyesírását, jóllehet ezeket a kifejezéseket, szavakat hangzásilag is, írásban is ma merőben idegennek érezzük. Pl. 1872; jelen kritikai kiadás: akademika promocio, plébánus. Ugyancsak meghagytuk a latin vagy görög eredetű szavak Jókai korában – német hatásra – megrövidített alakjait. Pl. epigramm, kolossz, Olymp, olympi, pygmaeok (pigmeusok), stíl – eredetileg: koloszsz, styl –, stb. – A ma is idegenként ható szavak vegyes helyesírású előfordulásánál azonban a latinos formára egységesítettünk. Pl. 1872: audiat, audiát, statutio, statutió – jelen kritikai kiadás audiat, statutio. Ha azonban ezek a szavak -a, -e, -o végződése a magyar nyelv szabályai szerint a következő rag előtt megnyúlik, akkor a jelen kritikai kiadás ezt a nyúlást jelöli. Pl. statutio, de: statutiót. – Az ingadozó írásmód esetében – az írói szándékot fel nem ismerve – a mai írásmódot választottuk. Tehát pl. jelen kritikai kiadás: elekció, bár 1872: electio, elekczio, elektió, elektzió. A Jókai korabeli sajátságos kiejtési formákat őrző írott alakokat meg kellett tartanunk, viszont ugyane szavaknak ingadozó helyesírását közismert szavak esetében nem egységesítettük, de szükségképpen korszerűsítettük. Pl. H; 1872: légátus, légáció, legátus, legáció a jelen kritikai kiadásban is ugyanígy marad; de ha az alapszövegben latin helyesírású legatio, legatus van, akkor – a Helyesírási tanácsadó Szótár (Szerkesztette Deme László és Fábián Pál. Bp. 1961.) intézkedése értelmében – a jelen kritikai kiadás legáció, legátus alakokat ír.
Az alábbiakban felsoroljuk azokat az idegen szavakat, amelyeknek írása az alapul vett kiadásban nem szabályos, hanem eltér az átadó nyelv helyes írásmódjától (illetve nem eredeti szótári alakjában szerepel). Ezek esetében a jelen kritikai kiadás nem követi az alapul vett kiadás szövegét, hanem a Helyesírási tanácsadó Szótár (Szerkesztette Deme László és Fábián Pál. Bp. 1961.) megfelelő előírásait követjük. Nem soroltuk itt fel az átadó nyelv szabályai szerint helyesen leírt s a jelen kritikai kiadásban a Helyesírási tanácsadó Szótár (Szerkesztette Deme László és Fábián Pál. Bp. 1961.) szerint korszerűsített szavakat.
Aestheticai, akademia, akademiai, ambrozia, anachronismus, analisal, analyzal, appellál, aquarell, auctió, balanciroz, banquett, barbar, batárd, billiárd, bizárr, blokade, cancellár, cancelláriai, censuráz, cholera, civilisalt, classikus, cliensnő, codifikál, comedia, comoedia, compromittál, crém, criminális, critikus, dedicál, Derwis, dictál, diktando, dósis, drastikus, ekklézsia, ethnographiai, excellentiás, fantazia, fiaker, fiakker, (de: Szent Fiakker – marad) fiakkerez, fiskalis, giráff, gitárr, grammaticai, grátia, grimász, guitarre, guitárre, harmoniás, historiai, hymnusz, ideálizál, idylli, illusió, illustrál, improvisal, insultál, jazmin, kaktusbokor, kandelaber, kannibal, karikatura, karthagói, katholikus, kharakter, kholera, kollega, kollegium, komedia, kriminalia, kriminalis, kurál, kurator, kutyacomedia, kutyaportzió, literatura, literatus, loyalis, maecenas, maecenás, majoratus, megexaminál, miniszterium, monolog, mopsli, mulát (=félvér), mythologiai, mythosz, mythosi, narczis, notárius, operentiák, orchydaeák, pantallon, papista, parfume, parquet, parquett, páthosz, patriarchális, persa, persául, perse (=természetesen), pharizeus, philharmoniai, philologiai, phoeniciai, phrásis, piedestál, plastica, plasticai, plastika, poetázás, poezis, portugal, portugall, Portugall (=Portugália), posta-marsch, praedestinál, praelegál, predikátor, probál, producál, proféczia, proféta, prokátor, provocál, psychologiai, quád, quartett, quintett, quittek vagyunk, qvád, refraine, replica, replicáz, requirál, rokkaconcert, roulett, salón, sanskrit, sarmata, secundáns, sepia, serenad, speculátió, statistika, styl, stylizál, subventional, sylphid, syrén, szilvorium, tariffa, théa, theátrum, théma, toaszt, toasztoz, toilett, torturázó, tranchiroz, tranchirozás, virtuositás.
Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a Honban közölt szöveg az idegen szavak tekintetében egy fokkal jobban ragaszkodik az idegenes írásmódhoz, mint az 1872-i kiadás. Pl. banderium, familiaris, generalis, idealis, instructor, juratus, kronika, monumentalis, oratiót, prokátor, trivialis van a H-ban – az 1872: bandérium, familiáris, generális, ideális, instruktor, jurátus, krónika, monumentális, orátiót, prókátor, triviális írásmóddal szemben. Jellemző átmenet pl. H: kutyaportió 1872: kutyaportzió Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896.: kutyaporczió (2. k. 26 : 17). Ezeket külön nem szerepeltettük variánsként, bár előfordulásuk eléggé gyakori. – Viszont a fordítottjára is idézhetünk példát. H: respektábilis, exkommunikálta 1872: respektabilis, excommunikálta (1. k. 136 : 32; 2. k. 8 : 12).
Az idegen szavak helyesírására Jókai nem fordított különösebb gondot. Az alábbiakban az ilyen hibás alakok kijavításáról számolunk be: araeopag, beafsteak, bolognei, carriere, carriére, chatouil, chatoul, cotillion, facquin, francais, Gőthe, guelph, guillotin, guilotin, maneouvre, Moliére, parterr, pasquilus, postillion, redout, szinfonia, Ulysses helyett: areopág, beefsteak, bolognai, carrière, chatouille, cotillon, faquin, français, Goethe, guelf, guillotine, manoeuvre, Molière, parterre, pasquillus, postillon, redoute, szimfónia, Ulixes található a jelen kritikai kiadásban; ezeket az eltéréseket a szövegváltozatok között általában nem tüntetjük fel. – A német főnevek tekintélyes részét kis kezdőbetűvel írja Jókai: ezek a szavak nyilván így voltak közkeletűek a regény írása idején. Az egységesítés, korrigálás helytelen lett volna: a jelen kritikai kiadásban az 1872-i szöveg írásmódja található.
Hasonlóképpen olykor olyan átírt, fonetikus alakokat ír le Jókai, amelyeknek meghagyása – főleg párbeszédben vagy idézőjelek között – szükségesnek látszott. A jelen kritikai kiadás megtartja az alábbi torznak tűnő formákat: agyiő (francia adieu), ántré (francia entrée = belépőjegy), bilét (olykor billét helyett is egységesítve: ’jegy’), cúg (német Zug = szakasz), cuvág (német Zuwage = nyomaték, ráadás), Decamerone, früstük, huncfut (’huncut’ – a német hundsfot átvétele), klavirmester, Kocze Bue (Kotzebue helyett; a primitívség jellemzésére), kohlmark (német Kohlmarkt = piac, zsibvásár), Krisztigott, kuntsaft, kurirstiblis (’futárcsizmás’ – német Kurierstiefel), lózsé (’páholy’), mosziő (francia monsieur), Mózses-vessző, ordinánc (német Ordonnanz = tisztiszolga), paléta, pasquill, patról (francia, német patrouille = őrjárat), plakard (francia placard = plakát), policiális, princess (H; 1872: princzess is! – a francia princesse és a német Prinzessin kontaminációs rövidülése a ’kontesz’ hatására), rajtsul (német Reitschule = lovarda), redemtus paraszt (latin redemptus = jobbágyterheitől megszabadított), redengo (angol, francia redingote = háromnegyedes öltöny [Jókai rímelteti a redengo – Marengo szópárt: 1. k. 117. Egyébként 1872: redingot, redingót – jelen kritikai kiadás: redingót]), Strafkompánia, waldhornista.
Bár nem idegen szókról van szó, az analógia miatt itt említjük, hogy – ugyancsak párbeszédben vagy idézőjelben – szerepelnek olyan magyar szavak, amelyeknek Jókaitól használt és a maitól eltérő helyesírást jellemzési eszköznek tekinthetjük. Ezeket a jelen kritikai kiadás megtartotta: alásszolgája, aláászolgája (más előfordulásban jelen kritikai kiadás: alászolgája), hiában (’hiába’ helyett), ménykü, mértföld. Megtartottuk a teknősbéka – Sátory Katinka kedves állata nevének – egymás mellett előforduló, eltérő írásmódját is (jelen kritikai kiadás: teknönc, tekenőc, geometra-tekenős béka).
Idetartozik még néhány eset. 1872: protocollum, protokollum – jelen kritikai kiadás: protocollum; 1872: dynastai, dynasticus – jelen kritikai kiadás; dynastai, de dinasztikus; 1872: delizsáncon, diligeanceot – jelen kritikai kiadás: delizsáncon, de diligence-on; 1872: comtesse, komtesz – jelen kritikai kiadás: comtesse, de kontesz; 1872: policzialis, politzáj, politzia – jelen kritikai kiadás: policialis, policáj, de a politzia marad. Vagyis: az idegen szó – ha ebben az alakjában nincs meg a magyarban – úgy írandó, ahogy az átadó nyelv írja, illetve ahogy Jókai különleges szóképzése megkívánja; ha fonetikus, akkor viszont szabályosan írandó. Itt említendő, hogy a per tu a jelen kritikai kiadásban a Helyesírási tanácsadó Szótár (Szerkesztette Deme László és Fábián Pál. Bp. 1961.) szerint pertu alakban szerepel. De az 1. k. 158 : 19-ben, idézőjelben még eredeti latin alakját hordozza, ezért ott megmaradt a „per tu” írásmód. – A színházzal kapcsolatos szavak közül a theatrum, theátrum a jelen kritikai kiadásban teátrum (ez ma is közszónak számíthat); viszont a theatrista, theátrista, theatralista, theatrálista, theátrálista stb. esetében mindig az 1872-i formát követjük a jelen kritikai kiadásban. – Egységesíteni kellett még a következő gyakran előforduló szókat is. 1872: kriminaliák, kriminalis, lenung (= zsold), Major, májor (= őrnagy) – jelen kritikai kiadás: krimináliák, kriminális, lénung, major. (L. a Szövegváltozatok között.)
*
A különféle nevek írásmódjáról részletesebben kell beszámolnunk. Az utcanevek régebbi írásmódja helyett a mai helyesírást követtük. Így czukor-utcza, csapó-utcza, hatvani utcza, kerepesi-ut, magyar-utcza, nagyhid utcza, öt-pacsirta-utcza, uri utcza, váczi-utcza helyett a jelen kritikai kiadásban: Cukor utca, Csapó utca, Hatvani utca, Kerepesi út, Magyar utca, Nagyhíd utca, Öt pacsirta utca, Úri utca, Váci utca található. Viszont megmaradt a hatvani kapu kisbetűs formája. Többször szerepel az ország-ut megjelölés. Ahol ez utcaként szerepel: Országút, ahol általános értelemben található: országút írásmódot vettünk fel a jelen kritikai kiadásban (ebből a szempontból az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. többnyire eligazított).
Üzletek cégére, szállodák, vendéglők, intézmények stb. neve az 1872-ben többnyire kis kezdőbetűvel szerepel: angol királynő, csiga, fehér farkas, Fehér farkas, fehér hajó, fehér ló, Fehér ló, griff, három kapás, hét választó, Hétválasztó, két kecskéhez, két pisztoly, magyar király, magyar tudós társaság, magyar tudományos akadémia, nagy gárdistához, sáros fürdő, status et Ordines, tudós társaság, a vad emberhez, vörös ökör. A jelenlegi helyesírásnak megfelelően a jelen kritikai kiadásban: Angol Királynő, Csiga, Fehér Farkas, Fehér Hajó, Fehér Ló, Griff, Három Kapás, Hét Választó, Két Kecskéhez, Két Pisztoly, Magyar Király, Magyar Tudós Társaság, Magyar Tudományos Akadémia, Nagy Gárdistához, Sáros fürdő, Status et Ordines, A Vademberhez, Vörös Ökör található. Ezek a nevek olykor idézőjelben szerepelnek, máskor anélkül kerülnek elő. Nem egységesíthettünk, hanem az alapul vett kiadást követtük a jelen kritikai kiadásban.
Ugyanazt a könyvcímet Jókai hol kis, hol nagy kezdőbetűvel írja. jelen kritikai kiadás ezeket egységesen nagybetűvel kezdi, tehát: Corpus Juris, Osmanographia, Szentek hegedűje, Tripartitum stb. Kivétel a csittvári krónika, amelyet Jókai mindenütt kis kezdőbetűvel szerepeltet, tehát a jelen kritikai kiadás is. A német hatásra nagy kezdőbetűvel írt szó, kifejezés a jelen kritikai kiadásban kisbetűs alakban szerepel. Tehát 1872: nagy Mogul, Vis inertiae, Szentivánéji tündér, Daimio, Mikado, Phaeton (= kocsifajta), Kalmunátor (latin calumniator = áruló), Derwis, Pontifex, Superintendens, sőt: Érsek, Boncz, Rabbi helyett a jelen kritikai kiadásban: nagymogul, vis inertiae, szentivánéji tündér, daimio, mikádó, phaéton, kalmunátor, dervis, pontifex, superintendens, érsek, bonc, rabbi olvasható. Hasonlóképpen vannak következetlenségek ilyen jelzős kifejezésekben: Nagypéntek, Sisera had, szent kép, szent szék, szent István, szüz Mária, Teremtő Ur Isten, ur Isten. Ezek helyett a Helyesírási tanácsadó Szótárban (Szerkesztette Deme László és Fábián Pál. Bp. 1961.) foglaltak alapján a jelen kritikai kiadásban: nagypéntek, siserahad, szentkép, Szentszék, Szent, István, Szűz Mária, teremtő Úristen, Úristen olvasható. Az alapul vett kiadásban és e regény más kiadásaiban az isten szó teljesen következetlenül szerepel kis és nagy kezdőbetűvel, olykor ugyanazon a lapon is eltérően. Mint jellemző következetlenséget a jelen kritikai kiadás pontosan megtartotta az alapul vett 1872-beli kiadás előfordulásait. Ahol azonban pogány istenek, istennők szerepeltek nagy kezdőbetűvel, ott a jelen kritikai kiadás kisbetűre helyesbített.
A földrajzi neveket általában ma szokásos alakjukban közöljük (elöl a régi, Jókainál szereplő eredeti forma): Afghanistán helyett Afganisztán, Bergengoczia – Bergengócia, Carthago – Karthágó, castiliai – kasztíliai, China – Kína, chinai – kínai, Civita-Vecchia – Cività Vecchia, Csimborasszo – Csimborasszó, Cyprus – Ciprus, Dakoromania – Dákorománia, Dresda – Drezda; Dunapart, dunapart – Duna-part, Egyptom – Egyiptom, egyptomi – egyiptomi, északi Kárpátok – Északi-Kárpátok, Europa – Európa, Himalaya – Himalája, holdmezővásárhelyi – hódmezővásárhelyi, Istria – Isztria, Japan – Japán, japani – japáni, jeges tenger – Jeges-tenger, Kanahán – Kánaán, kis Duna – Kis-Duna, mexicoi – mexikói, orleansi – orléansi; Páris, Paris – Párizs (= a francia főváros), a pokolfélegyházába – a Pokolfélegyházába, Pompéji – Pompeji, Roma – Róma, Sahara – Szahara, sardiniai – szardíniai, sátorallyaújhelyi – sátoraljaújhelyi, Sebes-Kőrös – Sebes-Körös, Siberia – Szibéria, sibériai – szibériai, Smolenszk – Szmolenszk, Teheran – Teherán, városliget – Városliget; vaticán, vatikán – Vatikán, veres tenger – Veres-tenger. Az előbbiekhez hasonlóképpen: Biharvármegye – Bihar vármegye, Hevesmegye – Heves megye, Pestmegyei – Pest megyei, Zarándmegye – Zaránd megye. Viszont 1872: schweiczi, schweizer – jelen kritikai kiadás: schweici, schweicer; továbbá Ostende nevét németesen, nem franciásan ejthette Jókai; így is írta. Ezért a jelen kritikai kiadásban Ostendebe, Ostendeben olvasható. Hasonlóan mondhatta és írta: „a manoeuvret” (= a manővert) is; így maradt a jelen kritikai kiadásban is. – A városnevek régies írását általában megtartottuk a jelen kritikai kiadásban is. Maradt tehát: Alcsuth, Balmaz-Ujváros, Jéricho, Német-Ujvár, Sáros-Patak. – Bár a regény cselekménye a reformkorba visz vissza, amikor az ország mai fővárosa még nem összevont nevét viselte, előfordul az 1872-beli szövegben Budapest, budapesti forma, a Buda Pest alak mellett is. A jelen kritikai kiadásban Buda-Pest, buda-pesti írásmódot alkalmaztunk. – Egy-egy olasz városnév ugyanazon az oldalon más-más formában is olvasható: Flórenc(z), Florenc(z), Génova, Genua, Génua – a jelen kritikai kiadás megtartotta az 1872 írásmódját. (NB. melléknévként mindig génovai alakot ír Jókai.) Végül 1872: gönczöl – jelen kritikai kiadás: Göncöl.
A történelmi nevek szóvégi i-y alkalmazása többnyire szeszélyes, következetlen. Ezeket általában i-végű alakjukban vettük fel. Tehát jelen kritikai kiadás: Bocskai, Czillei, Cserni György (Gyurka), Csokonai, Hunyadi, Rákóczi, Werbőczi (régebbi szövegekben Verbőczy is!) – szövegváltozatok feltüntetése nélkül. – Általában a szövegváltozatok között is feltüntettük a következő, vegyes helyesírással szereplő, többnyire mitológiai, történeti neveket, ha a jelen kritikai kiadás egységesített szövege eltér az alapul vett kiadások szövegétől. Így pl. 1872: Napoleon oroszlánszivü Richard, Szaffi Kuli Khán, Tatsitseff – jelen kritikai kiadás: Napóleon, Oroszlánszívű Richárd, Szaffi Kuli kán, Tacsicseff stb. De az 1872 szerint hagytuk a Venus, Vénus (birt. szem. raggal: Vénusa!), Hercules, herculesi, herculeses, Jupiter, Juno stb. alakokat, mert a klasszikus ókori neveket nem korszerűsítjük a főszövegben (a szerkesztői magyarázatokban természetesen igen).
A szereplők nevének, illetve a többnyire fiktív birtoknevek írásmódjában sem találhatunk teljes következetességet a régebbi kiadásokban. Helyesírási szempontból ilyen változatokat találunk (zárójelben a jelen kritikai kiadástól eltérő, szövegváltozatként külön is megemlített alak): Bálvándy (Bálvándi), Barkó (Barko), Béni-Benjámin bácsi (Bénjámin, Beniámin, Benjamin), Biróczy (Birócczy), Borcsay-Bányaváry (Borcsai, Bányavári), Cilike (Czilike, Czillike), Dorothea-Dorottya (Dorothéa), Járai Ézsaiás (Járay Ezsaiás), Jenőy, Jenőyné (Jenő, Jenői, Jenőiné), Tóth uram (Tót), Wasztl (Wastl). Néhány különleges hangalakot a szövegkörnyezet kívánalma, lehetősége vagy egyszeri előfordulása miatt meghagytunk: Aszályi nevezi Csollánnét Sátory Katharina asszonynak; a hercegnő társalkodónője: Zuzanne.
*
Végül itt kell részletesebben beszámolnunk azokról az „elírásokról”, amelyeket e rész bevezetésében már érintettünk.
Barkó Pali egyszer Francisce vocativusszal szerepel; Borcsay művészneve: Bányaváry, de Bányaházy és Várföldy előfordulásban is megtalálható; Csuka Feri vezetékneve egyszer Csáka; Tóth uram nagylánya: Erzsike, de a H gyakran nevezi Juliskának, egy ízben (2. k. 332.) H; 1872, Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. is Juliskát ír, jóllehet a kis, ölben ülő gyermek neve Juci–Julia (2. k. 31.); Sátory őrnagy neve Lőrinc (1. k. 77.) és János (1. k. 217.) keresztnévvel fordul elő; nemesi predikátumuk is kétféle: sátori és bakatori (1. k. 77.), illetve: sátoraljaújhelyi (1. k. 368.). jelen kritikai kiadás az előbbieket sorra kijavította, de az őrnagy nevét, nemesi előnevét nem egységesítette, mert keresztnévből, predikátumból többet is használhatott valaki, ha jogában állt. Hasonló okokból nem egységesítettük a Kálmán örökrészét képező birtok nevét, mely hol garmadi (2. k. 243.), hol iváni (2. k. 65.), jelzővel szerepel. Viszont Gödénylak változatait (Gődénylak, Gödényfalva) javítottuk, s a szövegváltozatok között jeleztük. Ugyancsak utalunk az egységesítésre, kiigazításra a szövegváltozatok között olyan esetekben is, amikor a szövegben hamarabb előforduló alak szerint döntöttünk. Pl. az öreg Decséry a Korczánál tett látogatás elején hétgallérú köpenyt vet le (1. k. 182.), távozásakor azonban ötgallérút adnak rá (1. k. 190.) – jelen kritikai kiadás mindkét helyen hétgallérú köpenyt szerepeltet.
*
A szövegváltozatok alább következő felsorolása előfordulási sorrendben tartalmazza a variánsokat: az első kiadást vettük alapul (1872), állandóan tekintetbe vettük az első közlést (H) és az író által utoljára gondozott kiadásnak tekinthető Nemzeti Kiadás-beli (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. szöveget.
A sajtóhibákat csak a H–1872 összehasonlításában tüntettük fel, az Nemzeti Kiadás-belieket (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. csak egészen kivételesen.
A korszerűsítésről feljebb részletesen beszámoltunk. Ha azonban az alapul vett 1872 már a korszerűsített szóalakot adja, s az első közlés ehhez képest mást tartalmaz, akkor erre általában utalunk, – épp a kritikai kiadás speciális követelményeként. Pl. az -ít képzős formák általában rövidek a régebbi kiadásokban (épitetett, tanitat). Ezek a jelen kritikai kiadásban mai szabályok szerinti közlést kívánnak. De pl. 1872: épittetett – H: épitetett (2. k. 5.), vagy 1872: leopárd – H: leopard (1. k. 311.); s ilyenkor már variáns keletkezett.
Az egybeírás-különírás nem szövegváltozati kérdés, mint erre a jelen kritikai kiadás 1. kötetének tájékoztatója is utal. Ennek megfelelően az igekötő egybe- és különírása sem eredményezett variánst, még bizonyos értelmi változások sejtetése esetében sem.
Hasonlóképpen jártunk el a kisbetű-nagybetű eltérésekkor, vagy más hasonló esetekben (kötőjel helyett egybeírás vagy fordítva stb.).
A H ritkításai itt kurziválással szerepelnek. Az Nemzeti Kiadás (Jókai Mór Összes Művei. 1–100. k. Bp. 1894–98.) – És mégis mozog a föld: 43–44. k. 1896. ezeket mind elhagyta. A párbeszédekben a közlő részek előtt és után szokásos gondolatjel használata teljességgel következetlen a régebbi kiadásokban; a jelen kritikai kiadásban egységesítettünk a mai szabályok szerint – variánsok feltüntetése nélkül. A gondolatjel után következő szöveg nagy-kisbetűs kezdetében lehetőleg az 1872 szerint jártunk el. A sorszámképző -ik, illetve pont alkalmazásában a mai szabályokat alkalmaztuk, – külön említés nélkül. Az idézőjeleket mindig megtartottuk; ha idézetben szerepelt újabb idézőjeles szó, kifejezés, ez utóbbit kurziváltuk. Az érzelmi festés szándékát kifejező mondaton belüli kérdőjeleket, felkiáltójeleket meghagytuk, de a jel után következő tagmondatot – kivéve a Módosítások… említette eseteket (Az arany ember jelen kritikai kiadás 1. k. 307.) – nagybetűvel kezdtük. – A hiányjelt (aposztrofot) meghagytuk. – A függő kérdést jelző mondatvégi kérdőjelet csak abban az esetben hagytuk meg, ha a többszörösen összetett mondat utolsó tagmondata kérdő tartalmú, s a közvetlenül megelőző tagmondattól legalább pontosvessző választja el.