CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Valakit elvisz az ördög
Boldogult úrfikoromban
Etel király kincse
ELSŐ FEJEZET
Amelyben néhány lábfájós úriembernek az elindulását tárgyaljuk
MÁSODIK FEJEZET
Asszonyi varázslat használ a lábfájás ellen
HARMADIK FEJEZET
Cigány nélkül kár utazni Magyarországon
NEGYEDIK FEJEZET
Miért álmodnak Miskolcon többet, mint máshol?
ÖTÖDIK FEJEZET
Miért szoktak sikerülni a pincebeli uzsonnák?
HATODIK FEJEZET
Az első komoly szó Etel király kincséről
HETEDIK FEJEZET
Szemere Miklós jelentkezik a kincskeresők megsegítésére
NYOLCADIK FEJEZET
Piros mezőben zöld macska A hunok zászlaja
KILENCEDIK FEJEZET
Az igazi nő mindig úgy szeret, mintha először szeretne
TIZEDIK FEJEZET
Hány bárányfarkot sütnek meg vagy rántanak ki a hunok tiszteletére?
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Mi a különbség az alföldi és a felvidéki cigányok között?
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A vezér megkísértése
TIZENHARMADIK FEJEZET
A budai nő is megjelenik a kincs hírére
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Nem jó hegyre menni
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Két hírhedt korhely megjelenése
TIZENHATODIK FEJEZET
Az asszony, aki kártyából él
TIZENHETEDIK FEJEZET
Mi történt, mikor a lélekharang megszólalt?
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Az óbudai kincsásó története
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
A kincsásó eltűnése
Purgatórium
ELSŐ FEJEZET
Az esték
MÁSODIK FEJEZET
A pokróc
HARMADIK FEJEZET
A halálvágy
NEGYEDIK FEJEZET
Talán titokban őrült?
ÖTÖDIK FEJEZET
"A veres" megjelenése
HATODIK FEJEZET
Különös betegápolók
HETEDIK FEJEZET
A szerelem eljön a szörnyetegek közé is
NYOLCADIK FEJEZET
"Fischerin, du Kleine..."
KILENCEDIK FEJEZET
"A veresnek" nem tetszenek a dolgok
TIZEDIK FEJEZET
A házvételről általában
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Egy furcsa szerelem keletkezése
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A levágásra ítélt láb története
TIZENHARMADIK FEJEZET
János néni megjelenései
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Retyezáti
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
A macska merénylete
TIZENHATODIK FEJEZET
A kutyák merénylete
TIZENHETEDIK FEJEZET
A megcsalt ember merénylete
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
A lovas rendőrség merénylete
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Apró tárgyak merénylete
HUSZADIK FEJEZET
Gondolatok egy megváltásról
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
Egy nem sikerült hitvita, de a vége nem rossz
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Zöldné és a szentek
HUSZONHARMADIK FEJEZET
Még egyszer az ördög karmai között
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
A gyógyulás első napja
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET
Kaland a vörös szemű emberrel
HUSZONHATODIK FEJEZET
Egy kacsintás eredménye
Fülszöveg
Az Etel király kincse a címadó művön kívül még három regényt tartalmaz:
a Valakit elvisz az ördög, a Boldogult úrfikoromban és a Purgatórium
címűeket. A kötet alaphangját a végső illúziótlanság határozza meg.
"Krúdy életművének - írja Sőtér István - csak héja az álomvilág, a
bonbonosdoboz tetejére illő stilizálás a tabáni és vízivárosi zenélőórák
csilingelése, vagyis mindaz a gyunyorosan kimunkált ódonság, mely a
tapasztalatlan Krúdy-olvasókat oly könnyen félrevezeti. Az álomburok alatt
keserű, néha megdöbbentő valóság rejtezik, egy elvadult ország idillje,
csupa kallódó élet, vagyis - mindenestül - egy olyan látomás az országról,
az alásüllyedő társadalomról, a keserűségről és az elégedetlenségről,
az egyes ember és az egész nép jóvátehetetlen kudarcáról, mely látomás
erejében, sűrítettségében és különösségében a legnagyobb honi és
világirodalmi igazmondók műveivel vetekszik.
... A fiatal Krúdy még hinni tudott a múlt nagy embereiben, de ezek helyébe
nem léptek újabbak, és még Alvinczi Eduárd sem pótolhatta Széchenyit.
Jókai, sőt még Mikszáth is frissebb emlékként őrizték meg a negyvennyolcas
hőskort, Krúdynak azonban csak a két világháború közti kor maradt meg
otthonául. Vagyis: a vesztegelő magyar történelem. Az, hogy ő erre
ráébredt, az engedte létrehozni ezeket az utolsó műveket, melyekben Krúdy
igazi alkotásait kell látnunk.
A Valakit elvisz az ördög, Nyírsége mit sem változott, A falu jegyzője,
Taksony vármegyéje óta, és nem is fog változni még Krúdy korában. A magyar
irodalom fél évszázadának elteltével tért vissza ugyanazokhoz a témákhoz,
mivel a viszonyok változatlanok maradtak. Micsoda viszonyok ezek! »Óh,
Nyírség, óh, Magyarország! te tündéri panoráma, miért szálldos vissza
lelkem mindvégig régen látott tájaidra?« kiált föl Krúdy, mint akinek
jóvá kell tennie valamit. Arany ugyanígy kiáltott A nagyidai cigányok után,
pedig mi volt az a szatíra Alvinczi Eduárd nyírségi látogatásának
történetéhez képest!"