Bevezetés

Erdély legtermékenyebb völgye a Maros-, a beleszakadó Nyárád- és vele párhuzamos Kis-Küküllő-völgye, melyeket a vadregényes görgényi havasok választanak el a Székelyföld keleti részétől.

Ezekben a völgyekben s ezen havasok alatt terűltek el a Kovacsóczyak erdélyi főbirtokai.

A Maros völgyén, Vásárhelytől Radnótfájáig, innen a Görgény patak mentében fel a havasokig, - a kettős Nyárád völgyén, Nyárádtőtől fel egyrészt Remetéig, - másrészt Magyarósig, - a Kis-Küküllő mentén Korod-Sz-Mártontól Szovátáig: a falvak legnagyobb része (számszerint mintegy ötven a Kovacsóczyak birtokát képezte.

A székelyek fővárosából, Maros-Vásárhelyről, bármerre indúlt az útas: Kovacsóczy-birtokokon kellett keresztűl mennie. A szomszédos Nagy-Ernyét máig is a Kovacsóczyakból leányágon való leszármazás jogán bírja a báró Bálintitt-család; a később előnévűl is használt Körtvélyfáján állott a család egyik udvarháza; ők bírták a híres Görgény várát és a hozzá tartozó hatalmas uradalmat. És még ezeken kívűl is tekintélyes birtokai voltak a családnak az ország különböző részeiben.

Mily kiváló és hatalmas embernek kellett annak lennie, a ki mindezt maga szerezte, a ki ily töméntelen vagyonról elmondhatta, a mint Kovacsóczy Farkas tevé végrendeletében, hogy "az mi kevés jószágom és marhácskám vagyon, mind én magam sok szolgálatommal, fáradságommal, munkámmal találtam."

Már magában ez felkölthetné érdeklődésünket, hogy megismerkedjünk történetünk amaz alakjával, a kinek szolgálatait s érdemeit a fejedelmek ily bőkezűen jutalmazzák, a ki saját erejéből küzdi fel magát az államkormányzat legmagasabb polczáig (a kanczellárság és kormányzóságig) s a ki a politikai élet sikamlós pályáján) oly rohamosan sodortatik le, mélyen, egészen a vérpadig, hogy elveinek vértanújává, a zsarnoki önkény áldozatává avattassék.

De bár a politikai martyrok, a zsarnokság áldozatai mindig kegyelet tárgyai az utókor előtt: Kovacsóczyval eddig vajmi keveset foglalkozott történetírásunk. Alakja elmosódott ködfátyolkép, melyről Clio ecsetje néhány jellemző vonásánál egyebet nem hagyott ránk.

Emlékét a feledékenység háromszázados homályából kiemelni, elmosódott alakját kora történetének keretében kidomborítani, bár az adatok gyér világa mellett nem könnyű, de a kísérletre mindenesetre méltó feladata történetírásunknak.