Előszó

Széles e világon mindenfelé reformpolitikát hirdetnek öregek és ifjak, konzervativek és haladó szelleműek, ifjú katolikusok és vén társadalmi forradalmárok. Csak Erdélyben áll minden a maga régi rendjén. Csak a mi füleink süketek, csak a mi akaratunk lomha. Mintha a Királyhágó vagy a Kárpátok púpos hegyei eldugták volna előlünk a napot, nem engednék be a friss hangokat... Igaztalan volna azt mondani, hogy soha egyetlen szó sem pattant fel közöttünk az új idők megérzése folytán, de nyugodtan állíthatjuk, hogy minden felharsant csatakiáltás buborékként röppent szét a levegőben s nem maradt utána semmi kézzel fogható eredmény... A világ minden sarkában kigyulladt nagy nemzeti, népi megújhodásnak nálunk még csak pisla lángja se lobban. Pedig ha valahol, úgy nálunk van a legégetőbb szükség reformpolitikára. Reformcselekedeteinkben azonban nem szabad más népek példáit másolnunk szolgai módon. A mi sajátos életünkben más körülmények és más követelmények állapítják meg a tennivalókat. Tennivalónk pedig bőven van. Azok megkezdésénél azonban hátunk mögött kell hagynunk az eddigi reformmozgalmak személyi szempontjait s ehelyett magát a termékeny munkát kell első céllá szentesítenünk. Ez a személyeken túli, magáért a nemzetért, népért való magasztos küzdelem fel fogja frissíteni az eleddig éppen a személyi harcok miatt hamar elfáradt lelkeket, acélosabbá teszi munkakészségüket s az erők meddő pazarlása helyett új erők forrásává lesz. Feltétlenül szükséges a reformmozgalmakban az odáig érett fiatalok tevékenységének sorbaállitása, de tisztán generációs mozgalommá sajátítani ki bárhol indítandó reformmunkát, a mi sajátos körülményeink között már rég csődöt mondott elmélet. Ehelyett inkább bővíteni és összefogóbbá kell tenni a kereteket s a külső: időalkati követelmények helyett a belső: lelki szükségletté fejlődött megértést és munkakészséget kell első tényezővé tenni minden jövő mozgalomban. Az új erdélyi magyar reformmozgalom alappillérei a nemzetkisebbségi helyzet öntudatos felismerése s annak gyakorlati szolgálata lehetnek csupán. Ezek lélektani és gyakorlati feltételei közé tartozik: egymás megismerése, megbecsülése, számbavétele és értékelése. De ennek már meg kell kezdődnie, mert különben a végzet veszedelmesen rágó férge teljesen elhatalmasodik rajtunk.

S. Nagy László