Előszó

Az anyagtechnológiák felosztása sokféleképpen lehetséges. Az egyik jellemző szempont szerint megkülönböztetünk forgácsoló és forgács nélküli (nem forgácsoló) technológiákat. Más megközelítésben alakadó, kötő és rögzítő, valamint anyagszerkezet-változtató technológiákról beszélünk. Ezen anyagtechnológiák, megmunkáló eljárások, illetve gyártási alapelvek gyakorlatban történő alkalmazásához az anyagjellemzők mint tervezési információk és az adott technikai feltételek ismerete szükséges. Ugyanis a terméktervezéskor kiválasztott megmunkálandó anyagok tulajdonságainak, a kialakítandó konstrukció jellemzőinek ismeretében lehet elvégezni a technológia tervezését, az alkalmazandó eljárás(ok) technológiai paramétereinek ("know-how") meghatározását.

A technológiatervezés egyfajta fejlesztési tevékenység, ami hozzájárul az adott anyagtechnológia, illetve a gyártandó termék műszaki és minőségi színvonalának emeléséhez. Nincsenek univerzális, azaz minden feladatra alkalmas technológiai eljárások, és főképp nincsenek általánosan ("receptszerűen") érvényes technológiai paraméterek. Ezért van szükség technológiatervezésre, ami tapasztalatokon, illetve matematikai eljárásokon alapuló, azokat szakmai kritikával alkalmazó, rendszerint számítógéppel segített mérnöki alkotótevékenység.

Az anyagoknak - mint a technológiák "médiumainak" - adott feladatra történő kiválasztása, célszerű felhasználása nem csupán műszaki kérdés. Több (biztonsági, gazdasági, ökológiai) szempontot kell mérlegelni anyagkiválasztáskor, illetve alkalmazáskor így megközelítve - gyakran kompromisszumos döntések sorozatán át - a lehetséges optimumot. A teljes körű (termék)tervezés tehát a méretezést, az anyagkiválasztást és az anyag(ok)hoz rendelhető technológia(ák) kidolgozását, fejlesztését együttesen foglalja magában.

A magas szintű mérnöki alkotómunka során a szerkezeti anyagok adatbázisainak felhasználásával, számítógéppel támogatott tervezési módszerek segítségével hoznak létre új konstrukciókat, illetve dolgoznak ki technológiai utasításokat. Az informatika ezekhez teljes hardver és szoftver eszköztárával járul hozzá, szavatolva azt a "rugalmasságot", ami a piaci versenyben való helytállást, vagyis a vevői igényekhez való gyors és eredményes alkalmazkodást segíti. A könyv ennek tartalmi hátterével és számítógépre adaptálható módszereivel foglalkozik.

Ez az írásmű sem törekszik (nem törekedhet) teljességre, hiszen a téma szerteágazóan hatalmas, viszont a lehetséges terjedelem korlátozott, így elsősorban a széles látókörű "kommunikációképes" anyagtechnológiai háttértudás bővítését segíti. Ezenkívül - a többi műszaki (tan)könyvhöz hasonlóan - a szakmai műveltség és a műszaki intelligencia formálásához, fejlesztéséhez is hozzá kíván járulni. E gondolatok jegyében - remélve, hogy e könyv ismeretanyaga műveltségigényt kielégítő, szemléletformáló, műszaki "érzéket" fejlesztő, hasznos információforrást jelent Olvasói számára - sok szakmai sikert kívánnak A szerzők