Előszó

Az újév század első évtizedének immáron derekát tapossuk. A rendszerváltozás-rendszerváltás révén kialakult régi-új politikai intézményrendszer másfél évtizede működik, és az eltelt esztendők ismételten és alaposan megmutatták, hogy a múlt nagyon sokáig velünk él: a történelem vájta út - az ittmaradt meghatározottságok, tegnapi beállítódásaink, öröklött politikai kultúránk - mai és holnapi lépteinket sokban befolyásolják.

Az elmúlt években született, különféle helyeken megjelent írásokból, elhangzott előadásokból állítottam össze ezt a kötetet. Történetírásunk egynémely problémájával az első fejezet írásai foglalkoznak. A posztmodern felfogás a hazai historiográfián belül is felbukkant, a vele való szembenézés talán segíthet a tisztázásban, mint ahogy a politikatörténetírás múltjával és jelenével foglalkozó dolgozatnak, a François Furet és Ernst Nolte közötti levelezéshez fűzött reflexióknak is ugyanez a célja.

A második fejezet témája hazánk és a nagyvilág. Közhely, hogy hazánk sorsát a nemzetközi körülmények mily jelentős mértékben befolyásolják, ám közvéleményünk történetpolitikai gondolkodásában a külpolitikai dimenziók mégis gyakran tapasztalhatóan nem érvényesülnek. Hol a meghatározottságok takarják el a személyes politikai felelősséget, hol pedig az utóbbi nagyíttatik fel hamisan, mértéktelenül. A magyar külügyi szolgálat 1867-1948 közötti históriájának bemutatásával, a 20. Századi Európában a magyar külpolitika esélyeinek latolgatásával, a nagyhatalmak és Magyarország két háború közötti viszonyának taglalásával, a külpolitika és nemzetiségi kérdés második világháború utáni közel fél évszázadának elemzésével, illetve az egész évszázadnak főleg az alternatíva nézőpontjával való mérlegelésével ezen probléma oldásához szeretnénk szerény eszközeinkkel segítséget adni.

Arcéleket villant fel a harmadik fejezet. Bethlen István a 20. századi magyar história nagyon kevés számú államférfiainak az egyike, ezért illő, hogy a fejezet élén a vele foglalkozó két írás kapjon helyet. 1940-ben a volt miniszterelnök terjedelmes emlékiratot készített a várható békefeltételekről. Az első írás ezt elemzi, a második pedig Gratz Gusztáv Bethlen Istvánról formált véleményének a forgandóságát bizonyítja. Carl Schmitt legendásan briliáns elme volt, aki tehetségét a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította. A harmadik írás ezt a kérdéskört boncolgatja. A kötetet a Bárdossy Lászlóról szóló írás zárja. Publikálása nem újra-, hanem első közlés, mert a 2001-ben megjelent, lábjegyzetekkel ellátott, a peranyagból is válogató kötet főszövege az eredetinek csupán erősen rövidített változata, ez alkalommal ellenben az olvasó a teljes szöveget ítélheti meg.

A kötet azért kapta ezt a címet, mert egyrészt írásai zömmel a huszadik század időszakáról szólnak, másrészt pedig - áttételesen - érveket sorakoztat azon felfogás mellett, mely szerint e század számos szempontból ugyan valóban rövid volt, ám nem kevés aspektusból már a 19. század utolsó harmadában elkezdődött és sok vonatkozásban bizony ma is jelen van.

2004 karácsonyán