2. INITALE SZATMÁRI BREVIARIUMÁBÓL.
SZATMÁRI György egy kassai kalmárcsaládnak volt a gyermeke. Korán árvaságra jutott és Ferencz nagybátyja vette gondjaiba. Első iskoláit szülővárosában, felsőbb tanúlmányait hihetőleg a krakkói egyetemen végezte. Ulászló király uralkodásának első éveiben került a kanczelláriába. Mint királyi titkár lép előtérbe. Pályáján gyorsan emelkedett. 1495-ben székesfehérvári prépost, kevéssel utóbb egy időben ura az erdélyi s a budai felsőhévvizekről nevezett prépostságnak is. 1498-ban veszprémi püspök s királyi kanczellár, három év múlva elnyeri a gazdag váradi püspökséget. Öt év múlva politikai okokból elhagyja ezt s áttéteti magát a nem oly gazdag, de békésebb viszonyok közt élő pécsi püspökségre. Bakócz Tamás halála után, 1522-ben elnyerte a primási széket, kevéssel előbb a főkanczellárságot. 1524 április 7-ikén tért meg őseihez.
Mint kanczellár és főkanczellár negyedszázadon át állott hazánk kormányrúdjának közvetlen közelében. Innen személyiségének súlya és jelentősége. Ez aránylag hosszú idő alatt nem történt fontosabb ügy, érintette bár a külső vagy a belső politikát, melyben része ne lett volna. Előkelő szerepe van 1500-ban a Velenczével való szövetség megkötésénél; az első sorban harczol, hogy Ulászló tervei sikerüljenek a Habsburg-házzal szándékolt kettős házassággal; irányítja a cambray-i liga ügyében folyt hosszadalmas tárgyalásokat; ott van a fejedelmek találkozásánál 1515-ben; érezteti súlyát a császárválasztásnál; vezeti a Nándorfejérvár elestét követő bécsi tanácskozásokat.
Nem kisebb tevékenysége a belső politikában. Pártállás tekintetében az ú. n. udvari párt feltétlen híve, sőt olykor vezére; az ú. n. nemzeti pártnak s a vele szövetkezett Szapolyai Jánosnak határozott ellensége. Hogy e párt reményeit megtörje, terveit kijátssza, megnyeri politikájának Zsigmond lengyel királyt, Szapolyai János sógorát, a legmeghittebb viszonyba lép vele s ismételten síkra száll úgy a kormánytanácsban, mint az országgyűlésen, – bár sikertelenül – hogy gyámságát a kiskorú Lajos király felett elismertesse.
Inkább államférfi, mint egyházfő. Mint ilyennek csekély a jelentősége. Mert azt nem tarthatjuk jelentős cselekedetnek, hogy a jászói konventet sikerült megtörnie s kegyuraságát abban a terjedelemben, a mint ő akarta, elismertetnie.
Klasszikus műveltség, mély értelem, éles itélőtehetség, erős akarat, fáradhatatlan munkásság, gyakorlati gondolkozás, rendkivüli alkalmazkodó képesség, mégis méltóságos komolyság szavában és fellépésében s megnyerő külső jellemző tulajdonai. Ezekhez járul a gazdag örökség, melyet maga tetemesen növelt. A szellemi és anyagi javak ily bőséges birtokában méltán vágyakozott vezető állásra. S e vágya teljesült. A velenczei követek ismételten mondják, hogy a legnagyobb tekintélyü, a legbefolyásosabb államférfiú. S e szavaknak különös jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy e nagy befolyást Bakócz Tamás mellett kellett kivívnia s nem egyszer ellenében megtartania. Hogy hatalmát megőrízhesse, nem válogat az eszközökben. Nagy hatalma gőgössé teszi, valósággal imádtatja magát. Senki sem érhet el bármit is, ha ő nem akarja. Annyira mindenható, hogy nem egyszer a király intézkedését is megváltoztatja. A kiről azt hiszi vagy úgy tudja, hogy ellensége, könyörtelenül üldözi; de ha megalázta magát előtte, kegyes lesz hozzá. Nagylelkű és bőkezű, ha hirnevet, dicsőséget vél szerezhetni. A pénzt szereti, a Fuggerekkel üzleti összeköttetésben áll s pirulás nélkül fizetteti meg meggyőződését. Ha a pápaságot pénzen meg lehetne venni – mondja Massaro Ferencz, Velencze követe – ő lenne a pápa.[2] Kedveli a fényt és a pompát. A királyi udvarba harsonaszóval 200 lovas kiséretében érkezik.[3] Lelkesedik a tudományokért, a művészetekért. Az idegen és hazai humanisták Maecenásként ünneplik. Tud áldozatot hozni a vallásért is. Szülővárosában, melynek nagy jóltevője, igazi atyja volt, nagyszerű alapítványt tesz, úgyszintén utolsó székhelyén, Esztergomban. Nem feledkezik meg hazájáról sem. Banderiuma élén követi a királyt Nádorfejérvár felmentésére; hatvanezer aranyat hagy végrendeletében még a Frigyes császárnak zálogúl átadott várak visszaváltására. Korának, a renaissance-kornak igazi fia ő, annak jó és rossz tulajdonaival.
Államférfiúi tevékenysége arra a korra esik, mikor hazánk Európa szemében még mindig azon a polczon áll, hova Mátyás politikája emelte. Magyarország támogatását keresi a pápa, súlyt helyez barátságára a császár, a francziák királya, békében óhajt vele élni a török szultán. De ez az üres csillogás nem sokáig fedte a valót. Hazánk ugyanis ez években gyökeres átalakuláson megy keresztűl. Egy újabb kornak a szelleme, mely új irányt volt hivatva adni a népek politikai, társadalmi, vallás-erkölcsi életének, nálunk is érezteti hatását. A százados intézmények meginognak, az állam egész szervezete fel a királyi tekintélyig rázkódtatásban van, az elmék forronganak, a jobbágy fegyverrel a kezében követel jogokat. Más nemzetek is átéltek ily belső forradalmakat. De az eredmény lényegesen más volt azoknál és nálunk. Azok rendelkeztek idővel, hogy a forradalmi szellem eltűntével a forradalom salakjától megtisztult eszméket testté változtassák; mi ebben megakadályoztattunk, mert, mikor a forrongás s ikertestvére a bomlás a legnagyobb volt, sujtott reánk a török hatalom karja.
Ezekről irtunk e könyvben. Az volt a czélunk, hogy új oldalról mutassuk be e gyászos kort, egy eddig kevéssé ismert vezéralakjában. Tárgyilagosan, pártosság nélkűl, sine ira et studio tettük ezt. Nem torzítottunk, nem is szépítettünk. Elmondtuk a kellemest úgy mint a kellemetlent. Legjobb tudásunkkal az igazságot kerestük: az igazság megismerésétől pedig nincs okunk félni.[4]
3. ZÁRÓ DÍSZ SZATMÁRI BREVIARIUMÁBÓL.
Jegyzetek
