ELSŐ KÖNYV
AZ OTTHON



4. SZATMÁRI BREVIARIUMÁBÓL.

I.



Szatmári György családi viszonyai. Szatmári László kassai polgár. Fiai: János, Ferencz, István. György az István fia. Korán jut árvaságra: Ferencz nagybátyja veszi gondozásba. Ő nevelteti, majd összes vagyona örökösévé teszi. Szatmári György magasabb czélt tűz maga elé. A Thurzók támogatásával a királyi kanczelláriába jut. Rokonsága a Thurzókkal.

SZATMÁRI György családja német eredetű: eredetileg polgári rendű volt. Mátyás király emelte nemesi rangra. A család első ismert tagjával a XV. század derekán találkozunk. Egy közönséges záloglevél ugyanis azt adja tudtunkra, hogy Szatmári László, Kassa város polgára, a mi Györgyünknek a nagyatyja, 1446. november 25-ikén kétszáz arany forintot vett kölcsön Greniczer Margit asszonytól, egy lőcsei polgár tisztes özvegyétől, olyan feltétellel, hogy míg ő vagy utódjai ez összeget meg nem térítik, évente húsz forintot fognak fizetni kamat fejében, mindig Kassán, Margit asszonynak, vagy örököseinek, illetőleg ezek törvényes megbizottjának. Biztosítékképen pedig lekötötte Kassa főutczáján, a László János és Woinlicher József telkei közt levő házát.

Csak jó két évtized múlva hallunk ujra Szatmári Lászlóról, de már mint megholtról. Ugyanekkor azonban megismerkedünk a gyermekeivel is.

Az említett Margit asszony fia, Greniczer György, 1468-ban megjelent Kassa város tanácsa előtt s kinyilvánította, hogy a kölcsönadott kétszáz forintot, melynek kamataira Szatmári János, néhai Szatmári Lászlónak már szintén elhúnyt fia, ötven frtot adott, – Szatmári Ferencz, ugyancsak Szatmári Lászlónak a fia, a maga, valamint testvére István, illetőleg ennek gyermekei nevében hiány nélkül megfizette.[5]

Már Szatmári László Kassa városának nevesebb polgárai sorába tartozott; még inkább emelték a család tekintélyét fiai, János, Ferencz és István, kik mindhárman tevékeny részt vettek városuk közéletének vezetésében.

Így 1461-ben Szatmári Ferencz a város tizenkéttagú tanácsának az esküdttagja, míg János a százak tanácsában, a seniorok testületében foglal helyet.[6] 1462-ben Ferencz újból esküdt (consul), a seniorok között pedig János mellett a legifjabb testvér, István is helyet kap.[7] A következő évben mindhárman a százak tanácsában ülnek.[8] 1464-ben Ferencz ismét esküdt, a másik két testvére centumvir.[9] 1465-ben, valamint 1466-ban Ferencz esküdt, János centumvir.[10] Ez évtől kezdve 1477-ig Ferencz csaknem állandóan az esküdt-tanács tagja, alig egy-két évben találjuk a nagy tanácsban;[11] míg végül 1477-ben elnyeri a legszebb megtiszteltetést, melyet egy polgár polgártársaitól kiérdemelhet: megválasztják Kassa város főbirájának. Két évig viselte ez előkelő hivatalt. 1479-ben az első consul tisztét tölti be.[12] 1480-ban már nem találjuk a nevét sem a consulok, sem a centumvirek között.

Szatmári László fiai tehát mindhárman megmaradtak városuk határai között. Tudományos pályára, vagy éppen országos szereplésre egyikük sem vágyott. Mint egyszerü polgárok éltek s mint ilyenek haltak is meg. Úgy vagyonban, mint külső tekintélyben Ferencz emelkedett a legmagasabbra.

A három testvér közül István érdekel minket a legközelebbről. Ő volt a mi Györgyünknek az édes atyja. Miként atyja s két testvére, ő is kereskedő volt. Egy több, mint félszázaddal később kelt tudósítás ugyan szabómesternek mondja.[13] Jobban tudta ezt azonban saját városának tanácsa, mely kereskedő voltát ismételten bizonyítja. Kereskedőnek, «mercator»-nak nevezi István fiát, Györgyöt, Szerémi György is, éppen úgy, mint Szalkai Lászlót, Szatmári György kortársát, majd utódját a primási széken «sutor»-nak (varga), avagy Bakócz Tamást, «rotipar»-nak (kerékgyártó), mindhárom esetben nyilván azon foglalkozást akarván jelezni, a melyet e főpapok apái űztek.[14]


5. SZATMÁRI GYÖRGY GYŰRÜS PECSÉTJE.[15]


Szatmári István felesége Anna asszony volt. Családi nevét nem tudjuk. Az kétségtelennek mondható, hogy polgári származású volt. Mint özvegy asszonyt vette feleségűl Szatmári István. Első férje Czipszer József volt, szintén kassai polgár. E házasságából két gyermek származott, János és Mihály.[16] Szatmári Istvánnal kötött házassága sem maradt terméketlen, a mennyiben három fiúval és egy leánynyal ajándékozta meg férjét. A fiúk neve: Miklós, István és György, a leányé Anna.[17] Az örömet azonban, mit e gyermekek hoztak a családi házba, rövid idő múltán gyász váltotta fel. Szatmári István 1464-ben elhalt. Anna asszony azonban az özvegyi fátyolt csakhamar letette. 1466-ban már Mülner Miklós, kassai polgárnak, előbbi férje régi üzletfelének, volt a felesége.[18]

Nem sokkal élte túl öcscsét a legidősebb testvér, János sem 1466-ban még mint esküdttel találkozunk vele; a következő évben felesége, Margit, már mint özvegyasszony tesz vallomást a kassai tanács előtt.[19]

A három testvér közül tehát most már csak Ferencz volt életben. Ő vette gondjaiba István öcscsének korán árvaságra jutott gyermekeit. Jó testvér s becsületes gyám volt. Nemes buzgalommal s bőkezű áldozatkészséggel fáradozott, hogy megmentse és megtartsa a gyermekek számára apai örökségüket.

Így, mikor anyjuk újból férjhezment, Szatmári Ferencz, akkor még életben levő bátyjával Jánossal egyetértőleg, Hun Bertalan és Weiser János kassai polgárok tanúskodása mellett az új férjjel, Mülner Miklóssal megegyezésre lépett, a mely szerint ez kötelezte magát, hogy mostohagyermekeinek atyjukról rájuk maradt házát jó karban fogja tartani s ha a nagykorúságot elérték, négyszáz arany frtot fog nekik adni; úgyszintén kiszolgáltatja az anyai örökségből is a köteles részt felesége halála után.[20]

Majd azokat a tartozásokat rendezte, melyek öcscse után hátramaradtak s most a gyermekek örökségét terhelték.

A mit állítunk, igazoljuk is.

1467-ben megjelentek Kassa város tanácsa előtt Schwarcz Márton, Lőcse város birája, Bethlenfalvi Thurzó Márton, Teschner Miklós krakkói polgár, nemkülönben Szatmári János özvegye s kérték igényeik megállapítását Szatmári István hagyatékával szemben. A tanács a város jegyzőkönyveinek megtekintése után úgy találta, hogy az első hitelező Szatmári János özvegye, Margit asszony, ki száz vörös frttal volt érdekelve; második helyen áll Thurzó Márton, illetőleg testvére Teofil, kinek Márton csak megbizottja volt, 230 frttal; míg a harmadik sorban Teschner János és Miklós 200 frttal. Ekkor Szatmári Ferencz kijelentette, hogy mindezen igények kielégítését magára vállalja. Magára vállalta pedig úgy, hogy Thurzó Mártonnak a legközelebbi szent György napján, majd egy év múltán ugyanezen napon fizetni fog 115-115 frtot; Teschner Jánosnak és Miklósnak ugyancsak szent György napján 200 frtot. Schwarcz Mártonnal pedig olyan megállapodásra lépett, hogy, ha Szatmári István hagyatékának egy bizonyos része eladásra kerül, s az eladás meghozná e rész felbecsült árát, azaz 700 frtot, akkor ez összegből a Szatmári István árvái 400, Schwarcz Márton pedig 300 frtot kapnak. Ha pedig az eladásból befolyt összeg a 700 frton alúl maradna, akkor a részesülésben ezen arány lesz szem előtt tartandó, hogy a mikor Schwarcz Márton 3 frt veszteséget szenvedne, az árvákat 4 frt veszteség érje. Az így megtérülő összeget meghaladó tartozások fejében pedig átengedi Szatmári Ferencz és Mülner Miklós Schwarcz Mártonnak haszonélvezetre Szatmári István bizonyos szőleit, melyek egyike Szántón, másika Tállyán, harmadika pedig Széplakon volt.[21]

Emlékeink arról értesítenek, hogy Szatmári Ferencz becsülettel teljesítette az elvállalt kötelezettségeket.

E megállapodások után ugyanis egy évvel, 1468-ban, Thurzó Márton, mint Teschner János és Miklós, nemkülönben testvére Thurzó Teofil meghatalmazottja kijelentette a kassai tanács előtt, hogy felvette azon 200, illetőleg 115 frtot, melynek megfizetését Szatmári Ferencz a legközelebbi szent György napjára igérte!

A következő 1469. évben pedig megfizette Szatmári Ferencz a még hátralékos 115 frtot is Thurzó Teofilnak, minek folytán felszabadult Szatmári István gyermekeinek e tartozás biztosítására lekötött háza, mely Kassa városában az Alsókapúnál a Lösten Mihály és Trinksausz polgárok házai közt állott.[22]

Ugyanezen évben s ugyanezen napon nyilvánította ki Thurzó Márton a tanács előtt, hogy a már jól ismert Teschner Jánosnak meghatalmazása folytán 190 frtot vett át Szatmári Ferencztől, mely összeget Szatmári István vette kölcsön a krakkói polgártól s melynek fedezésére ugyancsak a most említett házát kötötte le.[23]

Ugyanebben az évben Szatmári Istvánnak más tartozásairól is értesülünk. Krámer Ágoston esküdt ugyanis azt tudatja a tanácscsal, hogy Szatmári Ferencztől öcscse tartozása fejében 60 frtot kapott;[24] míg ugyanekkor Greniczer Bertalan, a már említett Greniczer Györgynének a fia, elismeri, hogy Szatmári Ferencztől megkapta azon 104 magyar arany frtot, melyet Szatmári István vett anyjától kölcsön.[25]

Szatmári Ferencz fizette meg 1472-ben azt a 200 frtot is, melylyel öcscse, Fróna Imre egri kanonoknak tartozott. Az egri káptalan saját levelével bizonyítja ezt, melyet a kassai tanács nagyobb biztosság kedveért a saját jegyzőkönyvébe is bevezetett.[26]

Adósa volt Szatmári István Ferencz bátyjának is 100 arany frttal. 1470-ben értesülünk erről, a mikor is Anna asszony, ki harmadik férjével, Mülner Miklóssal ez időben már elköltözött Kassáról s Svedlérben lakott, – valamint férje átengedték ez adósság fejében Szatmári Istvánnak Kassán levő kereskedői üzletét, mely eddig az ő birtokukban volt.[27]

Igy rendezte Szatmári Ferencz öcscsének hátramaradt tartozásait s tartotta meg az árvák számára igaz örökségüket. 1480-ban ő is követte két testvérét a sírba. Feleségével Erzsébettel a következő évben már mint özvegyasszonynyal találkozunk.

Szatmári László három fiai közül tehát már egy sem volt életben. Legelőbb halt meg, 1464-ben, a legfiatalabb testvér, István; majd 1466-ban a legidősebbik, János; végül 1480-ban Ferencz.

Mindhármuknak voltak gyermekei, de ezeknek – az egy Györgyöt, István fiát kivéve – alig jutott el hozzánk az emlékezete is.

Csak sejtjük, hogy a János fia volt az a Szatmári János, ki később az egyházi pályára lépett. Ez 1479-ben a kassai tanács szine előtt olyan egyezségre lépett mostohaatyjával Zábránczi Jánossal, hogy míg ő atyjától reámaradt házának a felét, úgyszintén a szántai, tállyai és szikszai szőlei egy részét 600 frtért eladja mostohaatyjának, ugyanekkor ez a tállyai Hasznos-hegyen levő nagy szőlő felét engedi át neki örökbirtokul.[28] Mikor pedig meghalt a Zábránczi János felesége, János az anyai örökségét is követelte s meg is kapta, még pedig négy szőlőt ugyancsak a tállyai Hasznos-hegyen, ugymint a Püspököt, a Túza Tamást, az Asszonyt és a Petringet.[29]

Talán a János fia volt Szatmári Bertalan is. 1490-ben hallunk róla először, a mikor Pragdler Erasmus, Irmesch István, Krámer Márton esküdtek, Blonder János, Ferber György és Reicher István polgárok előtt egyezkedik mostohagyermekeivel, Moszner Pállal és nővérével Borbálával apai és anyai örökségöket illetőleg. Szatmári Bertalan kötelezettséget vállal, hogy, ha közösen birt házukat eladja, három évi időközben, mindig a szüretkor 100-100 frtot fog fizetni mostohagyermekeinek. Ugyanakkor a házi bútorzaton, az asztalkészleten, kanalokon, villákon, asztalkendőkön is pontosan megosztoznak.[30] Három év múlva arról értesülünk, hogy ez a Szatmári Bertalan rokonságban áll a kassai Schwarcz-családdal, ugyanazzal, a melylyel közeli atyafiságban állott a mi Györgyünk is. 1493-ban ugyanis Bertalan Mülner Gergely, Schillinger Kristóf, Scheuczlicz László és Roth Boldizsár felkért birák előtt 800 frtért megvett egy házat sógorától Schwarcz Jánostól, ki azt Zsófia nővérével együtt anyjától örökölte. Osztályt tettek ugyanekkor a tállyai Mérges-hegyen levő szőlőkben is.[31]

Szatmári Ferencznek két gyermeke volt, Ferencz és Katalin. E gyermekek azonban elhaltak, mielőtt nagykort értek volna.[32] A legfiatalabb testvérnek, Istvánnak, mint már tudjuk, három fia és egy leánya volt. A fiúk közül a két idősebbik, Miklós és István, gyermekkorukban meghaltak. Egyedül György, a legfiatalabb, maradt életben, ki felnövekedvén, előkelő méltóságok viselője lőn s mint Magyarország primása és főkanczellárja végezte életét. Anna egy kassai polgárnak lett a felesége.

Szatmári György Kassán született s ha emlékeinkben megbizhatunk, úgy születési évét megállapíthatjuk. Bon Alajos ugyanis, a velenczei köztársaságnak a magyar király udvaránál tartózkodó követe, azt irja 1519-ben Györgyről, akkor pécsi püspökről és kanczellárról, hogy 62 éves.[33] E szerint születési éve 1457. A velenczei követ emez állítása pedig elfogadható, mert más adatainkkal teljes összhangban van. Annál kevésbbé fogadhatjuk azonban el egy másik velenczei követnek, Surrianonak véleményét, ki 1516-ban azt irja Györgyről, hogy 42 éves.[34] Mert, ha ez igaz volna, akkor a születés éveül 1476-ot kellene felvennünk. De ez teljesen kizártnak tekintendő, mert, mint tudjuk, Györgynek az édes atyja már 1464-ben meghalt.

Ismeretes már, mily korán jutott Györgyünk árvaságra. Hét éves gyermek volt még csak, mikor édesatyja örök pihenésre tért. Bár anyja rövid idő multán újból férjhez ment, az a véleményünk, hogy nevelője, gondviselője, atyja helyett atyja nem Mülner Miklós, a mostohaatyja, de nemesszivü nagybátyja Szatmári Ferencz volt; hogy nem is követte anyját új otthonába, Svedlérbe, de megmaradt szülővárosában s az édes otthon helyett új otthont talált nagybátyja házában. Itt töltötte gyermek- és ifjúéveit gondos nevelésben. Árvavoltát feledtette nagybátyjának szerető gondozása. Tanulmányait szülővárosa jóhírű iskoláiban kezdte meg. Munkakedvvel párosúlt tehetsége már itt megnyilatkozott s bizonyára ez birta nagybátyját arra, hogy a magasabb tanúlmányok elvégzésére alkalmat adott neki. Annál is inkább tehette ezt, mert saját gyermekei elhúnytával atyai gondoskodásának egyedüli tárgya unokaöcscse volt. Nem tudjuk azonban megmondani, bármennyire akarnók is, hogy hol végezte György a felsőbb tanulmányokat. Magas szinvonalú műveltsége, humanista hajlamai, a müvészetek és tudományok készséges pártolása Italia klasszikus földjére utalnak, melynek iskoláit akkoriban nagy számmal látogatták tanúlni vágyó magyar ifjak. De szülővárosának a krakkói egyetemhez való közelsége, az a szoros és sokszoros összeköttetés, mely Krakkó és Kassa városa között fennállott, s mely különösen a két város kalmárvilágát kereskedői érdekeltség, ismeretség, jóbarátság révén többszörösen összefüzte, nem minden alap nélkül keltik bennünk azt a feltevést, hogy György felsőbb tanulmányait a krakkói főiskolán végezte, melyet szintén sűrűn kerestek fel törekvő ifjaink.


6. A KASSAI VÁROSHÁZ.[35]


Nagybátyja gondoskodása tovább is kisérte s lehetővé tette, hogy reményteljes jövő nyiljék meg előtte. Miután gyermekei korán elhúnytak, unokaöcscsére hagyta összes vagyonát. Ez a vagyon pedig igen nagy lehetett, mert Szatmári Ferencz dúsgazdag ember, Kassa városának első adófizető polgára volt.[36] Az atyjától örökölt vagyont nemcsak megtartotta, de kitartó szorgalommal; szerencsés üzleti vállalataival tetemesen megnövelte. Éppen ezért volt képes atyjának, testvérének hátramaradt tartozásait nehézség nélkül rendezni.

Több háza volt Kassán, melyeket, egynek kivételével, vétel útján szerzett. Így 1464-ben vett egy házat a hozzátartozó kerttel együtt a «Mühlthor» mellett – a mai Malom-, illetőleg Kossuth Lajos-utczában – Trinksausz Jakabtól;[37] 1466-ban pedig egy félházat 120 arany forintért Kunesch Jakabtól a Tót-utczában, – ma Kovács-utcza – a Kreuzberger Lőrincz és Freyer Mihály házai között.[38] 1472-ben egy félmalmot vett a Hernád-folyón Mayer György polgártól. Volt egy háza a Thiergasseban is.[39] Ezenkívűl kiterjedt szőlőbirtokai voltak a Hegyalján, nevezetesen Szántón és Tállyán, melyeket vétel útján növelt;[40] érczdús bányái Beszterczebányán, melyek sikeres kihasználására szövetkezett a Thurzókkal, a bányaipar e nagymestereivel.[41]


MÁTYÁS KIRÁLY.  (ERNST LAJOS GYÜJTEMÉNYÉBEN.)[42]


Szatmári Ferencz elhunytával mindez a vagyon Györgyre szállott, kire egyébként testvérei elhaltával mint egyedüli fiúörökösre, atyjától is tekintélyes örökség maradt. Tudnunk kell ugyanis, hogy atyja is jómódú volt, ha vagyona nem is érte utól bátyja gazdagságát. Az a körülmény, hogy halála után éveken át hallunk hátramaradt tartozásai rendezéséről, semmit sem bizonyít ez állításunk ellen. Mert ezek az adósságok távolról sem a Szatmári István szorongatott anyagi helyzetéből folytak, hanem az ő nagyszabású, Krakkóig terjedő kereskedői üzletéből származtak; úgy, hogy ezek a kereskedés kivánta hitelműveletek voltak s nem szükös viszonyainak orvoslására szolgáltak. Szatmári Ferencz köztudomásúlag dúsgazdag ember volt s mégis úgy találjuk, hogy halála után özvegye, Erzsébet asszony, ismételten fizet a kassai tanács szine előtt kisebb-nagyobb összegeket, mint férjének hátramaradt tartozásait.[43] A miért is aggodalom nélkül mondhatjuk, hogy mert Szatmári István úgynevezett adósságait nem rendezhette, ennek nem az ő szegénysége, hanem korai halála volt az oka. Vagyonos voltát mutatja különben az a körülmény is, hogy mindennemű tartozására meg volt a biztosíték is házaiban s más birtokaiban. Szatmári Ferencz buzgó fáradozása eredményezte, hogy mind e birtokok felszabadúltak a teher alól s most ezek is Györgyöt vallották uruknak.

Apai örökségképen kapott György három házat Kassán; még pedig egyet a Grenczer Ágoston,[44] egy másikat a Passauer János és Taisik János házai mellett, harmadikat pedig az Alsó-Kapúnál. Szőlőket örökölt Szántón és Tállyán, egyet a Kassa melletti Széplakon. Atyja kereskedői üzlete, melyet anyja és mostohaatyja alkalmasint Kassáról Svedlérbe történt költözésökkor adtak át Szatmári Ferencznek még atyja tartozása fedezésére, nagybátyja halála után szintén reámaradt.

Gazdag ember volt tehát Szatmári György már örökölt birtokai révén s így tévedtek a velenczei követek, mikor azt irták, hogy szegény családból, alacsony sorsból származott s csak mikor már előkelő méltóságok birtokosa volt, gyüjtött nagy vagyont.

Anyagi javainak e bősége s kiváló szellemi és testi tulajdonai, mint világos ész, mély értelem, erős akarat, komoly gondolkozás, klasszikus műveltség, szerencsés és megnyerő külső, méltán kelthették benne a vágyat, hogy magasabb életczélt tűzzön maga elé s szülővárosának szűk határai közül kilépve, országos hirnév után törekedjék. A nagyratörő ifjak előtt pedig nem volt alkalmasabb hely nagyszabású czélok megvalósítására, előkelő méltóságok, országos hirnév elnyerésére, mint a királyi udvar, nevezetesen a királyi kanczellária, hol valóban sok nagynevű emberünk kezdte fényes pályafutását. Ide vágyakozott a fiatal Szatmári György is s czélját el is érte, de hogy mikor, pontosan megmondani nem tudjuk. Ulászló király uralkodásának első éveiben találkozunk itt vele először. De már ekkor a kanczelláriai ranglétra tisztes fokán áll: mint királyi titkár szolgálja koronás urát, tehát már korábban állott a királyi udvar szolgálatába.

Bár úgy az anyagi, mint a szellemi javaknak nagy bőségében volt, az iránt még sem lehet kétségünk, hogy a kassai kalmárcsalád sarjának pártfogóra volt szüksége, ki megnyissa előtte a királyi kanczellária ajtaját. Ilyen pártfogóra talált a már sokat emlegetett Thurzó-családban, főképen Thurzó Mártonban, kivel úgy atyja, mint nagybátyja üzleti összeköttetésben s jóbaráti viszonyban állott, s kinek vele körülbelül egykorú fiát, Zsigmondot ugyanekkor a királyi kanczelláriában találjuk mint királyi titkárt.

A két család között fenálló régi barátság és érdekközösség volt e pártfogás alapja, nem pedig, mint történetiróink közönségesen állítják, a két családnak, nevezetesen Szatmári Györgynek a Thurzókkal való rokonsága. Mert ebben az időben e két családot semmiféle rokoni kötelék nem füzte össze. Messze előrehaladt már pályáján Szatmári György, túlszárnyalta éppen királyi titkártársát Thurzó Zsigmondot, már kanczellár és pécsi püspök, Bakócz Tamás után a legbefolyásosabb államférfiú volt, mikor rokonságba lépett a Thurzó-családdal. Úgy, hogy ekkor már ez a rokoni kapocs nem kevésbbé volt kivánatos és előnyös a Thurzókra, mint magára Szatmári Györgyre.

Régebbi és mai történetiróink szerint ez a rokonság úgy származott, hogy Thurzó Elek, a jól ismert Thurzó Márton János öcscsének fia, feleségűl vette Szatmári nővérét. Így tehát Szatmári és Thurzó Elek sógorok voltak, de nem ezen a réven. Mert Szatmári egyetlen egy leánytestvére Anna, nem a Thurzó Elek felesége volt, hanem a Schwarcz Györgyé, egy tekintélyes és vagyonos kassai polgáré, ki 1505-től 1513-ig két évi megszakítással a város tanácsának esküdt tagja, két évben pedig, 1510-ben s a következőben a főbiró tisztét töltötte be.[45]

Szatmári György, tehát szavahihető tanú, értesít erről szülővárosa tanácsához intézett levelében, a mikor azt irja, hogy azon ezer frtból, melyet már régebben adott át a tanácsnak oly rendeltetéssel, hogy ez összegből 450 frtot juttasson azoknak a káplánoknak, kik a szent Erzsébet-egyházban alapította horákat éneklik, a többit pedig – nővére Anna asszony és férje Schwarcz György számára őrízze. «Miért is most kérünk titeket, – így irja – hogy ezen összegből a mi nővérünknek száz frtot, úgyszintén a férjének, Schwarcz Györgynek ugyanannyit szolgáltassatok át.»[46]

Kétségtelen e sorokból, hogy a Szatmári nővére a Schwarcz György felesége volt.

Szatmári nővére ugyanebben az évben, melyben a fenti levél kelt, meghalt. Özvegyen maradt férje újból megházasodott, de első feleségét nem sokkal élte túl.

Szatmári Györgytől tudjuk meg ezeket is. «Tudjátok – így ir a kassai tanácsnak – hogy Schwarcz György polgártársatok és a mi sógorunk nem régiben meghalálozott. Most pedig özvegye fivéreivel és más rokonaival ide jött hozzánk Budára s arra kért, hogy azt a házat, azokat a szőlőket és más birtokokat, melyeket Schwarcz György életében birt, adjuk és engedjük át neki is. Mivel pedig ezek az örökségi javak, mint ti is jól tudjátok, nem a Schwarcz Györgyé voltak, de boldog emlékezetű nővérünké és elődeinké, miért is minket, nővérünket és családunkat örökségi jogon illetnek s ezeket a birtokokat elődeink hajdan nagy pénzen vették, nem egyezhetünk bele könnyen, hogy ezek az örökségek tőlünk és családunktól elidegeníttessenek. De azt sem akarjuk, hogy Schwarcz György özvegyével bármi jogtalanság is történjék». Meghagyja tehát a tanácsnak, vizsgálja meg, hogy az említett javakból igazság és jog szerint mik illetik meg az özvegyet s ha úgy találja, hogy bármi is megilleti, igéri, hogy azt nem fogja tőle elvonni.[47]

Nyilvánvaló ezekből, hogy a Szatmári nővére, Anna, a Schwarcz György felesége 1514-ben már nem élt. De Szatmárinak csak ez az egyetlen nőtestvére volt. Kétségtelen tehát, hogy Szatmári és Thurzó Elek az előbb jelzett réven sógorok nem lehettek. Holott mégis azok voltak. Ez pedig csakis oly módon volt lehetséges, hogy Thurzó Eleknek a felesége Schwarcz György és Szatmári Anna leánya, ugyancsak Anna, Szatmári Györgynek az unokahuga volt. Erre a véleményre utalnak minket a fent mondottak, ezt bizonyítja Szatmárinak számos levele, melyekben Thurzó Elek feleségét nővérének, «mintegy nővérének» nevezi, majd azt mondja, hogy «őt nővéreként» szereti.[48]

Támogat ez állításunkban különben egy egykorú tanú is. Turnschwamb, a Fuggerek beszterczebányai nagyszabású bányaműveleteinek az intézője, ki ezen a réven a Fuggerekkel üzleti és rokoni összeköttetésben álló Thurzóknak belső, bizalmas embere volt, azt mondja, hogy Thurzó Elek első felesége Szatmári nővérének a leánya volt.[49]


7. KASSA LÁTÓKÉPE.[50]

Szatmári unokahúga iránt különös jóakarattal volt. Ismételten elhalmozta ajándékokkal. Serdülő hajadon volt még, mikor egyik kassai házát neki adományozta. Az adományozás a kassai tanács színe előtt történt.

A tanács értesít erről, mikor előadja, hogy 1499-ben megjelent előtte András szepesi kanonok mint Szatmári György megbizottja, nemkülönben Schwarcz György leányával, Annával együtt s ez utóbbiak kijelentették, hogy Szatmári Györgygyel egy házat illetőleg, mely néhai Szatmári Ferenczé, a György nagybátyjáé volt s mely Kassán a Fő-utcza keleti oldalán Gábor György és Tropne Márton házai között állott, bizonyos egyezségre léptek. Ezen egyezség szerint Szatmári György mint nagybátyja összes birtokainak és javainak örököse, azon különös jóakarattól indíttatva, melylyel Schwarcz György leánya iránt van, a kérdéses házat ennek «mint nővérének» átengedte. Úgy azonban, hogy ez az adományozás csakis a leányt illeti s ha utódok nélkül halna meg, a ház feltétlenül visszaszáll az adományozóra, illetőleg arra, kire György hagyni fogja.[51]

Szatmári most mutatott jóakaratát mindvégig megtartotta unokahúgával szemben. Valóban atyai szeretettel s gondoskodással vette őt körül, úgy hogy nyilvánvaló lett, hogy, miután testvérei elhaltak, magának vérszerinti utódjai nem lehettek, unokahugát fogja tenni örökösévé.

Szatmárinak ez az unokahúga, szeretetének dédelgetett tárgya, birtokainak, dús javainak örököse volt Thurzó Eleknek az első felesége. A házasság 1510-ben vagy a következő évben köttethetett meg. Hitelesen 1512-ben értesülünk róla, a mikor Szatmári tetemes birtokokat ir unokahúga, most már Thurzó Elek felesége javára.[52]

E házasság, mint már előbb is megjegyeztük, kedvező volt úgy Szatmárira, mint a Thurzókra nézve. Szatmári ez úton rokonságba került a Fuggerekkel, Perényiekkel s más főrangú családokkal. A Thurzók pedig megnyerték Szatmáriban a nagyhatalmú államférfiút, kinek tekintélyét nem egyszer jótékonyan érezték.

Szatmári mint előbb a nővérét, úgy most az unokahúgát támogatta kisebb-nagyobb összegekkel. 1515-ben meghagyja a kassai tanácsnak, hogy azon összegből, melyet sógora Thurzó Elek s felesége számára «pro ipsorum sustentacione» a szikszai uradalom jövedelméből náluk elhelyezett, 200 frtot adjon nevezetteknek.[53] A következő évben ugyancsak a kassai tanács útján újból 200 frtot juttat unokahúga kezéhez.[54] A kassai tanács, miként Thurzó Elek feleségének, Anna asszonynak a levele bizonyítja, mindkét esetben teljesítette Szatmári megbizását.[55]

II.



Szatmári családja nemességet kapott Mátyás királytól. Czímere. Neve. Családfája.

Szatmári György családja német eredetü volt s mint már említettük, Mátyás király emelte nemesi rangra.

Lehetséges, hogy a nagy király a Szatmári-családnak a kereskedelem terén szerzett kiváló érdemeit akarta ezzel megjutalmazni; de az sem lehetetlen, hogy a család valamely tagjának hadi babérai szolgáltak a jeles kitüntetés alapjáúl. Szatmári Istvánról, tehát éppen a György atyjáról, úgy tudjuk, hogy 1464-ben fegyvert fogott, «hogy a kereszténység esküdt ellenségei ellen harczoljon».

A nemességet adományozó oklevél eddig nem került napvilágra; de hogy Mátyás király tüntette ki ezzel a Szatmári-családot, kétségtelenné teszi az a felirat, mely Szatmári azon czímerének alján olvasható, mely manapság Kassa város székházának, egykor Szatmári György birtokának, a lépcsőházában van falba illesztve.


8. SZATMÁRI GYÖRGY CZÍMERE.[56]


A csinosan idomított czímerpajzs egy szalagon függ, melynek szép hajlásokban elrendezett lebegő végei gyöngyökben, vagy inkább csörgőkben végződnek. A fodros szalag, de még inkább a pajzsot körülfogó s hatással mintázott, féldomborművű gyümölcsfüzér alakítása renaissance-modorú. A gyümölcsfüzér egyes csomókba kötött körte alakú gyümölcseivel és természetes leveleivel élénken emlékeztet a flórenczi Ghiberti-féle hires bronzajtó díszítményeire.[57] A pajzs balról jobbra dülő harántpólyával s e pólyára merőlegesen hasítva négy mezőre oszlik. A felső és alsó mező piros, a bal és jobboldali kék. Az előbbiekben egy-egy ezüst liliom, az utóbbiakban egy-egy aranyrózsa, a kék harántpólyában ugró arany oroszlán van. A pajzs alján táblácska látható ezzel a felirattal:

Lilia bina rosis totidem coniuncta
Gerebam rex dedit auratum Corvinus
Et ipse leonem. M.CCCC.LXXXII.

Nem hiányzik olyan vélemény, hogy ez a czímer a kassai szent Erzsébet egyház mellett álló szent Mihály kápolnából került mostani helyére. E szerint 1783-ban a kápolnán eszközölt javítások alkalmával két márványkövet fedeztek fel. E köveken, melyek kétségkívül a Szatmári-család ott nyugvó tagjainak síremlékei voltak, találták a czímert.[58] A dologban nincs lehetetlenség s ha így volna, csak örülnünk lehetne rajta. Meg kell azonban vallanunk, hogy e síremlékeknek manapság nyomát sem találjuk.[59]

E czímertől némileg eltér az, mely a pécsi székesegyháznak «Krisztus legszentebb testéről» elnevezett kápolnájában a Szatmáritól épített oltár mellső lapját diszíti. Itt a czímerpajzs nem hasított s a gyümölcsfüzért sárkány pótolja, a czímer fölött főpapi süveg van.

Látható még a Szatmári czímere az esztergomi Bakócz-kápolna egyik kupolaszögletében; valamint Szatmári rendkivül díszes zsolozsmakönyvének, mely ma a párisi nemzeti könyvtár egyik büszkesége, több lapján.

Ha teljes hitelt adhatunk egyetlen idevágó emlékünknek, úgy a Szatmári-család Mátyás királytól a nemességgel együtt ú. n. nemesi előnevet is kapott s ez az «Alsóborsai» volt.[60]


9. MÁTYÁS KIRÁLY ARCZKÉPE.[61]


Szatmári György nevét úgy a régebbi, mint az újabbkori történetirók kétféleképen irják. Egyesek Szatmárinak, mások Szakmárinak. Mi Szatmári-nak irjuk, mert arról győződtünk meg, hogy ez a helyes irásmód. Kassa város tanácsának sok-sok oklevele ugyanis, jegyzőkönyvének még több egykorú bejegyzései Zathmari-, Zothmari-, Zathmar-, Zothmar-, Zotmar-, Czothmar, Czotmary-nak irják. Igaz ugyan, hogy a középkori irásmódban a c- és t betű könnyen összetéveszthető, de az említett helyeken igen gyakran oly tisztának és félreismerhetetlennek találtuk a t-t, hogy azt másnak mint t-nek olvasni nyilvánvaló meghamisítás nélkül nem lehet. Már pedig a kassai tanács s e tanácsnak irástudó, tanult jegyzője bizonyára jól ismerte a város érdemes fiának a nevét, miért csakis az ő írásmódja lehet számunkra irányadó. De Szatmári-t ir Oláh Miklós is, a későbbi esztergomi primás, ki Szatmári Györgynek éveken át titkárja volt s így ura nevét tudhatta s helyesen irhatta.[62]

A mi pedig a Szatmári-név eredetét illeti, talán nem egészen helytelen az a feltevés, a melyet hangoztatott már egy neves történetirónk,[63] hogy e név a család származási helyét akarja jelezni.[64]

Az eddigiek elég alapúl szolgálnak arra, hogy a Szatmári György családfáját egybeállítsuk.

Ez pedig a következő:

Szatmári László: 1468-ban már nem él. Gyermekei: János 1466 †, felesége: Margit; János (?); Bertalan (?); Ferencz 1480 † Felesége: Erzsébet; Ferencz; Katalin; István 1464 †, Felesége: Anna; Miklós; István; György; Anna, férje: Schwarcz György; Anna, férje: Thurzó Elek; Gyermekeik nem voltak.



Látnivaló innen, hogy a családfa nem igen ágas-bogas. Nem ereszti gyökerét a korai időkbe, legalább a rendelkezésünkre álló adatok szerint nem s nem terjeszti ki ágait a kései századokba. A család harmadízben férfiágon kihalt, negyedízben pedig leányágon is.


10. A THURZÓ-CZIMER. (A CURIA THURZÓ-KÉPÉRŐL.)[65]





Jegyzetek




HátraKezdőlapElőre