Bevezetés

...

Török kard adott létet ez országnak, fejedelmei a török szultán vazallusai, Konstantinápolyból kapják a fejedelemség jelvényeit s számukra a török felfogás szerint a szultán akarata a legfelsőbb parancs. De csak a török felfogás szerint. Szolimán hódító karja nem törhette szét azon kapcsokat, melyek ez országot századokon át az anyaországhoz kötötték, s mint a magyar királyok nem szűnnek meg hangoztatni igényeiket Szent-István koronájának ezen tartományára, úgy az erdélyi fejedelmek és az ország rendei tényleg vagy legalább elméletileg elismerik ezen igények jogosúltságát, s nem szűnnek meg a Habsburg uralkodók alatt álló Magyarországot testvérhazának tekinteni. Mint Magyarországon a tényleges birtokért, úgy foly itt a küzdelem a döntő befolyásért a két hatalom között, és e küzdelem eredményei itt is épen olyanok, mint az anyaországban. A viszonyok kényszerűsége itt is török és német pártot teremtett, de a török-tatár hordák rettenetes dúlásai s Basta vallonjainak és hajdúinak kegyetlen zsarolásai épen oly gyűlöltté tették mindkét hatalom uralmát, mint az anyaországban. A tizenöt éves török háború nyomorai Erdélyt még kegyetlenebbűl sújtják, mint az anyaországot és a gyorsan egymásra következő erőszakos kormányváltozások megrendítik a bizalmat a központi hatalomban, s a particularismust, mire Erdély három nemzetével és négy bevett vallásával amúgy is igen hajlandó volt, még élesebbé teszik. A tizenöt éves török háború Erdélyben nemcsak a két nagyhatalom küzdelme az ország birtokáért, hanem kegyetlen testvérháború a haza fiai között, melynek folyamában a közös erdélyi haza eszméje a particularis érdekek előtt mindinkább háttérbe szorul. A nemesség kevés kivétellel fentartja még ez eszmét, s Erdély csataterein vérével adózik érte, de a székelyek és a szászok helyi érdekeik sánczai mögé zárkózva, nem ismerik és nem látják a közös haza érdekeit s készek particularis érdekeikért a külellenséggel fogni kezet. A schellenbergi és brassói ütközetek két nemzeti fejedelem bukásával és halálával elszomorító tünetei e kóros állapotnak.

E viszonyokat kell szem előtt tartanunk, midőn e kor eseményeit és egyéneit tanúlmányozva, fölöttök ítéletet akarunk mondani s nem tartottam fölöslegesnek e köztudomású dolgok ismétlését azon pillanatban, midőn oly férfiú életét szándékozom ismertetni, ki teljesen e kornak gyermeke. Weiss Mihály, a híres brassói bíró, ki egy ideig Erdély ügyeire oly mélyreható befolyást gyakorolt, e kor államférfiaitól elütően a polgári rendhez tartozott s nem országos ügyek, hanem egy város ügyeinek vezetésében növekedett nagyra, melynek kebelében - részben e város különös viszonyainál fogva - a particularismusra hajló politika a legélesebben nyilvánúlt.