viheder – tájszó, amelyet Jókai „bányagáz” értelemben használ. A viheder és zuhatar szó jelentéséről a Fekete gyémántokban ír (35.). Az előbbiről ezt közli: „A viheder csak suhanva jön, fojtó, nehéz párájával elüli a mellet, együtt jár-kel a dolgozókkal, megnémítja nyelveiket, jelen van munkáiknál, gyönyörködik rettegéseikben, s ha jól megtanította őket imádkozni, akkor elül, eltávozik, visszahúzódik odujába.”