Előszó

A különös alcímmel: "cucilista" azt akartam érzékeltetni, hogy népnyelvünk eleinte nem vette be az ilyen és az ehhez hasonló idegen kifejezéseket.

A szocialista - még a szociáldemokrata is - falun teljesen ismeretlen volt. Viszont a hasonló fogalom: cucli, és a cuclizás, már csak cuclisüveg miatt is, közérthető volt. Ez megmagyarázza, hogy miért lett a szocialistából cucilista!

Hasonló volt a szó kommunista is. Eleinte csak komenistának mondták. Mivel a tanyasi cselédek komenciót kaptak (pénzbeni és természetbeni járandóság), érthető volt a képzet-társítás: komenista.

Még idegenebb volt a fasiszta kifejezés. Ezt az érthetetlen szót sokan és sokáig a sokkal érthetőbb faszista kifejezéssel helyettesítették.

Soha nem volt olyan bőséges a magyar vicctermés, mint a kommunista diktatúrában. Ez érthető is, hiszen sehol sem tapasztalhatott a nép olyan szakadékot az elvek és a tettek között, mint éppen a cucilizmusban!

Másrészt a mai olvasó fel sem foghatja - kellő személyes tapasztalatok híján -, hogy a viccmesélés magában sem volt veszélytelen. Jól emlékszem, hogy ha hárman voltunk együtt, akkor még viccet sem meséltünk. Ha csak a barátom volt jelen, akkor is körülnéztünk, hogy nincs-e valaki gyanús hallótávolságban. Ha a barátom besúgott volna, akkor csak a tagadás maradt; mindent körömszakadtáig tagadni... Tanú hiányában talán megúszom a dolgot.

Ha "cucilista" világ anekdotáit, vicceit sorra vesszük, akkor látjuk, hogy az egyes szakaszok lényegére kitűnően rámutatnak. Ez a viccsorozat találóbban, hűebben, és szemléltetőbben mutatja be a rémuralom embertelenségét és törvénytelenségét, mint sok u.n. mai történelem-könyv.

A viccekben a néha erőteljes kifejezéseket sem változtattuk meg. Ha ezt tettük volna, akkor a vicceket kiheréltük, és a mondanivaló súlyosságát csökkentettük volna.

Így született meg ez a panoráma, amelynek - tudomásom szerint - még nincs párja. Boldog lennék, ha némely még élő "fültanú" saját anyagával ezt a könyvecskét kiegészítené.

Előszó a 2. kiadáshoz

Egész Nyugat-Európából jöttek a "cucilista" viccek a kérésemre. Így nem maradt más hátra, mint a gyűjteményt kiegészíteni és újra kiadni. A Berlini Magyar Híradóra is utaltak, amelyben Dallos György egy érdekes elemzést írt a szocialista viccekről (1997. 4. szám).

Gyűjteményünket az ott talált tréfákkal is kiegészítettem. Könyvecskénket így már átfogó képet nyújtó olvasmánynak nevezhetjük.