Előszó

Ez a kötet négy év (1990-1994) terméséből válogat. Nem szakfilozófiai írásokat, hanem előadások szövegeit, publicisztikai próbálkozásokat, kritikákat és aforizmaszerű feljegyzéseket tartalmaz. A címadást is ez a tény határozta meg. A filozófia ugyanis a mindennapok vitáiból, dilemmáiból nő ki, bizonyos kifejezésmódjai által pedig az irodalomhoz közelít. Sőt, kérdéses, hogy másvalami-e, mint az irodalom egy sajátságos módozata? Az azonban tény, hogy az eredet és a "kifutás" is az önmagában vett filozófia peremterületét alkotja. Azt, ami hozzá tartozik ugyan, de másra is utal. Hozzá tartozik, mert az agonalitás elve a görög filozófia Szókratész nevével fémjelzett hagyományához sorolódik, és mert - a másik póluson - játékosság nélkül metafizikai rendszerek sem létezhetnének. De másra is utal, mert az első fejezetben tárgyalt dilemmák az egyének, csoportok köznapi - általában filozófiamentes - létét mutatják be, a másik fejezet írásait pedig az irodalom bizonyos szempontú megközelítése jellemzi. De meghaladják ezek a cikkek a szakfilozófiai írásokat abban a tekintetben is, hogy így vagy úgy, de a filozófia létének feltételeiről és különböző filozofálási módokról szólnak. Írásaim eredetileg egymástól teljesen függetlenül születtek meg. De a korszakkal való kapcsolódásaik (az első fejezetben), valamint a szemléletmód hatására felfedezhető bennük néhány alapgondolat, amely nemcsak vissza-visszatérésével és variációival, hanem kölcsönviszonyaival is elrendezi az írásokat.

...

A korhoz való egyidejű viszonyulás nem más, mint a korral való vitázás. Nem verbális formájában pedig játszma. Vannak azonban olyan játékformák is, ahol a játszó egyénnek nagyobb a szabadsága, ahol nem egy létező ellenféllel, hanem a lét potencialitásaival játszadozhat el. A posztmodern és a dekonstrukció szerint pedig a lét azonos a lét olvasatával - a lét is csak egy nagy szöveg és ennek a szövegnek a végtelen számú interpretációja. A kötet második fejezetébe sorolt írások ilyen interpretációk. Az értelmezések értelmezései. Sőt, egy esetben egy kigondolt világ reprodukciós és magyarázó kísérlete. Játék a játékkal. De azért ne higgyük, hogy a játék teljesen öncélú dolog! Anatole France írta, hogy a játékszenvedély a sorssal, a kiszámíthatatlannal kokettál. Van ennél nagyobb élvezet?