CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
"Vitázva"
A posztmodern és a véghez nem vitt modernizáció
A tolerancia és határai
Generációs adottság vagy sorsdramaturgia?
Irónia és versengés között, avagy a filozofálás két pólusáról itt és most
"Mintha-lét" és filozófia, avagy van-e helye a filozófiának a kisebbségi kultúrában?
Egy év után
A moralitás csapdái
A néptribun és az utcalány
A hattyú jegyében
Magáról a hattyúról
A csapdákról
A szimbólumokba kapaszkodókról
Az idő által igazolt eszmékről
A prófétákról
A megismételhetetlenségről
Az abszurdról
Alexandriai Szent Katalinról
"Játszva"
Fenomenológia vagy metafizika?
Filozófia mint játék, játék mint teremtés, avagy Ars combinatorica
Fantazmák a fantazmákról
Mittel úrról és a transzcendenciáról
Hrabal szerint a világ
A "szubsztancia éjszakája", vagyis a zene időcsapdája
Befejezetlen gondolatok
Széljegyzetek Wittgensteinhez és Kunderához
A kötet írásainak bibliográfiai adatai
Előszó
Ez a kötet négy év (1990-1994) terméséből válogat. Nem szakfilozófiai
írásokat, hanem előadások szövegeit, publicisztikai próbálkozásokat,
kritikákat és aforizmaszerű feljegyzéseket tartalmaz. A címadást is ez a
tény határozta meg. A filozófia ugyanis a mindennapok vitáiból, dilemmáiból
nő ki, bizonyos kifejezésmódjai által pedig az irodalomhoz közelít. Sőt,
kérdéses, hogy másvalami-e, mint az irodalom egy sajátságos módozata? Az
azonban tény, hogy az eredet és a "kifutás" is az önmagában vett filozófia
peremterületét alkotja. Azt, ami hozzá tartozik ugyan, de másra is utal.
Hozzá tartozik, mert az agonalitás elve a görög filozófia Szókratész
nevével fémjelzett hagyományához sorolódik, és mert - a másik póluson -
játékosság nélkül metafizikai rendszerek sem létezhetnének. De másra is
utal, mert az első fejezetben tárgyalt dilemmák az egyének, csoportok
köznapi - általában filozófiamentes - létét mutatják be, a másik fejezet
írásait pedig az irodalom bizonyos szempontú megközelítése jellemzi. De
meghaladják ezek a cikkek a szakfilozófiai írásokat abban a tekintetben
is, hogy így vagy úgy, de a filozófia létének feltételeiről és különböző
filozofálási módokról szólnak. Írásaim eredetileg egymástól teljesen
függetlenül születtek meg. De a korszakkal való kapcsolódásaik (az első
fejezetben), valamint a szemléletmód hatására felfedezhető bennük néhány
alapgondolat, amely nemcsak vissza-visszatérésével és variációival, hanem
kölcsönviszonyaival is elrendezi az írásokat.
...
A korhoz való egyidejű viszonyulás nem más, mint a korral való vitázás. Nem verbális formájában pedig játszma. Vannak azonban olyan játékformák is, ahol a játszó egyénnek nagyobb a szabadsága, ahol nem egy létező ellenféllel, hanem a lét potencialitásaival játszadozhat el. A posztmodern és a dekonstrukció szerint pedig a lét azonos a lét olvasatával - a lét is csak egy nagy szöveg és ennek a szövegnek a végtelen számú interpretációja. A kötet második fejezetébe sorolt írások ilyen interpretációk. Az értelmezések értelmezései. Sőt, egy esetben egy kigondolt világ reprodukciós és magyarázó kísérlete. Játék a játékkal. De azért ne higgyük, hogy a játék teljesen öncélú dolog! Anatole France írta, hogy a játékszenvedély a sorssal, a kiszámíthatatlannal kokettál. Van ennél nagyobb élvezet?