Kicsi könyvecske; mindössze száz és nehány levél, majd beírva, majd üresen; gyarló asszonyírás, de szép, sőt helyes vonásokkal. Tartalmazza egy nemes és gyöngéd nő életének legnevezetesebb mozzanatait, erőteljes magyar nyelven irt, rövid naplószerű följegyzésekben, melyeket olykor az Istenben élő ájtatos léleknek nemesen egyszerű fohászai kísérnek, hogy mindaz, a mi följegyzésre méltó történt, Isten szent neve dicsőségére, a család örömére, boldogságára szolgáljon.

Ez a könyvecske Nyáry Krisztina, Esterházy Miklósné naplója...

Folytatják aztán fiai és unokái. Még gondosan bejegyzik az atya, anya halálát és egyéb fontos családi adatokat s így foly ez mindaddig magyarúl, míg a nemzetség érzi nemzeti emelkedését, virágzását. Ellenben, mihelyt az elidegenül a hazától s virágzása teljében már nem szerez, csak költ, hanyatlik: megszünnek a napló följegyzései is. Egy századon át áll aztán elhagyatva e könyvecske, hisz az unokák immár nem is értik az ősök nyelvét. Csak újabban esik meg a szíve rajta egy derék házi papnak, a legújabb nemzedék ismét magyarabbá nevelőjének, és folytatólag beírja a nemzedékeket, pótolván a századok mulasztásait is.

Tekintve e jelentéktelennek látszó kis iratot, mely hazánk egyik leghatalmasb családja, az Esterházyak hatalmának és fényének első kezdetét jelzi, olyan hatással van az ránk, mint ha valamely nagy folyam csekély forrását szemléljük, vagy apró magot, melyből a szerte ágazó terebélyes tölgy sarjadzik... Csak nehány lapot kell e naplóban fordítnunk, már ott találjuk a nagyság első csíráit. Nyáry Krisztina asszony valamely íródeákjával bele iratta a könyv végére atyja és anyja családja, a Nyáryak és Várdayak történetét, leszármazását. Férje, Esterházy Miklós és fiai már különös gondot fordítottak e családok magvaszakadt ágainak kijelölésére, melyek után Krisztina atyja vagy anyja ágán örökössé lett. Ez akkor igen gyakorlati és nem megvetendő dolog volt.

Mint az angol arisztokratiánál, úgy nálunk is akkor nem a születés, de a birtok adott nem csupán hatalmat és tekintélyt, hanem országos főrendiséget is. Nem az ősök dicsősége, hanem a folytonos harczok közben kihalt nagy családok öröksége lett kívánatos. Több új nagy család keletkezett az által, hogy a feltörekvő középrendű ifjú, valamely kihaló nagy család örökösét, özvegyét vagy leányát vette nőűl. Ekként Nyáry Krisztina gazdag öröksége nem kevesebbel járult az Esterházyak nagyságához, mint magának Miklós nádornak érdemei és szerzeményei.