Kalmár és Niczky délibábos nyelvészkedése csupán a költő leleménye, mivel Niczky nem foglalkozott nyelvtudománnyal. Kalmár György (1750-179?) főművében, a Prodromusban (1770) nyelvünk török-tatár rokonságát vitatta. Az itteni mulatságos névszármaztatások természetesen költöttek, ám nem annyira Kalmár, inkább Horváth István tudóskodásának paródiái. Horváth István, a reformkor nagy hatású művelődéstörténésze, aki különösen Rajzolatok (1825) és A magyar irodalom története (1832) c. munkáiban hirdette az ókor valamennyi híres népének a magyarral való rokonságát vagy azonosságát.