Előszó

Az idő már régen beszitálta Balassa viszontagságos életének hamarosan elröppent eseményeit, mikor versei még mindig hevítették a költészetre és az isteni félelemre fogékony lelkeket. Küzdelmei hamar feledésbe merültek, alakja elmosódott az idők távolában s a multat dajkáló hagyomány is feledékeny kezdett lenni: csupán költeményei virrasztottak emlékezete fölött. A kortársakkal kihaltak le nem írott világi dalai, szerelmes verseit szerzőjükről megfeledkezve másolták s adták tovább, csupán a Rimai kiadásában biztosított s a nevét viselő Istenes Énekek szállottak át változatlan varázszsal az újabb nemzedékekre. Gazdag lírájának egyik része menekült csak meg a névtelen költészetbe való elmerüléstől; azok a költemények, a melyekben kegyes áhitatra ragadó érzések, nemes gondolatok és szépen szóló versek őrizték sokat szenvedett szive viharait. Ez a búsongó, tépelődő, büneit megvalló s vigasztalást a fölemelkedés Istenében kereső költészet a késő korok gyermekeiben rokonszenvet, vonzódást és mély részvétet ébresztett Balassa iránt, kiről egyetmást még a hagyomány is tudott, hogy az erdélyi fejedelem udvarában élt, hogy Lengyelországban bújdosott s kiről hűséges följegyzésekből azt is megtudták, hogy kitünő bajnok s a szerelemnek édes szavú énekese volt. Mily könnyen alakulhatott ki ily módon Balassának, a szerelmes trubadurnak és daliás költőnek romantikus jellemképe!

Ilyennek látta és fogta föl őt csaknem napjainkig az irodalomtörténet s így látta és dolgozta föl alakját a költészet. S ez a jellemképe oly erősen tartotta magát; hogy még ma is vannak védői, a kiknek fáj, hogy a Balassa ellen még életében emelt kifogások többé-kevésbbé alaposak voltak. Pedig Balassa Bálint nem vesztett vele semmit, hogy eseményekben gazdag életének homályban maradt részleteire a levéltárakból előkerült adatok éles fényt vetettek. Sőt, annál jobban vonzott, annál jobban magára fordította a figyelmet. Addig, mig Balassát a romantikának rózsaszínű ködében láttuk, inkább egy tünemény benyomását tette ránk, de mióta emberi valójának úgyszólván élő alakjában áll elénk és hívja ki figyelmünket, egy minden tekintetben érdemes és érdekes egyéniség vizsgálatára vagyunk késztetve. Kérdés kérdés után vár megfejtésre s a kutatás ingere az eredmény gyönyörűségével egybekapcsolódva Bálintban lélektani s történeti vizsgálódásokra serkent. A legújabb időben is hányan foglalkoztak vele s mennyit emlegetik? Irodalomtörténetünknek álló csillagává lett, tőle kezdjük számítani liránk és verselésünk megújhodását.

Balassát hosszú időn keresztül vallásos költeményei után ismerték és magasztalták. Világi dalai közül, melyeket rideg kora "fajtalan énekeknek" nevezett, csak kevés volt ismeretes. Egy szerencsés véletlennek köszönjük a Radvánszky-kódexet s abban virágénekeinek új, addig csak sejtett gyűjteményét, melyet az újabb kutatásoknak még sikerült gazdagítani. Ma talán halványabbnak látjuk azt a fényt, mely őt a XVII. században istenes énekei alapján beragyogta, de mily nyeresége van irodalmunknak virágénekeiből? Magában véve a Balassa-kérdésnek is van története s annak fejlődése szinte oly érdekes, mint Balassa Bálint költői egyéniségének kibontakozása. Ellentétek és feltevések váltogatták egymást, míg nem az idő megfordult felette s a trubadur helyét elfoglalja az oligarcha, a vallásos költőt meghaladja a szerelmeknek lángoló szívű dalnoka. Az illúziók szétfoszlottak s előttünk áll a XVI. század erős, daczos és hatalmas daliája.

Mennél jobban ismerjük életének soká homályba merült körülményeit, annál jobban élvezzük s annál tisztábban látjuk lirai egyéniségét. Sem Balassának, sem költészetének nem ártottak s nem ártanak meg a levéltáraknak egyre beszédesebb aktái s nem ártanak irodalmunk történetének, sőt a kegyeletnek sem. Életében megismerjük korát, s annál kiemelkedőbbnek látjuk őt kortársai közül; viszonyainak ismerete által megragad költészetének nyiltsága, őszintesége és érzéseinek igazsága; irodalmunkban egy előitélettel s egy hamis képpel szemben a tényeket és a valóságot mutatván be, megközelítjük e kérdésben is az igazságot. S kegyeletünk nem nő-e még nagyobbra, ha megértjük, hogy Bálint nem rossz, csak büszke, nem alávaló, csak konok s nem jellemtelen, csak könnyűvérű volt! Aszketikus és rideg kora nem tulajdonított jelentőséget szerelmi dalainak, a mi költészetet kereső világunk közelebb áll lelki életének megértéséhez, költői képessége méltányolásához. Az a durva kép, melyet róla a levéltárak adatai, a pörösködések iratai, a panaszok mérge s az önző rokonok kifakadásai rajzolnak, megenyhül, ha lelki életébe tekintünk; az a gazdagság és az a sok szépség, melyet költészetében birunk, öntudatossá, ékesenszólóvá és védelmezővé lesz mindazok előtt, kik eddig nem hittek benne, nem értették meg vagy elitélték. Ridegen tekintve, Balassa könnyelmű, kegyetlen, pörlekedő, hitehagyott, ki bujdosásban rejtegeti szomorú életét. Korát és körülményeit ismerve, mily kevéssé bántók mind e jelzők, s mily keveset jelentenek ma mi előttünk! Az erkölcs ugyan mindenkor egy és változatlan, de fölfogása és formái változnak, sőt maguk az erkölcsi törvények is módosulnak. Nincs mit félnünk attól, hogy Balassa alakjának és költői dicsőségének megerősödött nimbuszát az újabb kutatások megtépik, nincs mit félnünk attól, hogy ha a trubadur helyére a kemény oligarchát állítjuk, megbántjuk a kegyeletet, mely ezután Bálint emlékét csak annál nagyobb ragaszkodással veszi körül. Emberi elménknek emberre, szenvedélyeinknek szenvedélyekre, érzéseinknek érzésekre, itéletünknek tényekre van szüksége, fantomok ma már nem izgatnak, de érdekel az ember, jelleme, jellemének titokzatossága, tehetsége és tehetségének mértéke - ha történetet írunk, egy szemernyi valóság többet ér a legszebb álomnál.