V. FEJEZET.
VÉGSŐ ÉVEI.



ERDŐDI BAKÓCZ TAMÁS SAJÁTKEZŰLEG ÍRT LEVELE 1514-BŐL.[281]

I.



Erdődi Tamás fogadtatása Budán. A keresztes hadjárat kihírdetése. A pórlázadás kitörése. Erdődi Tamás rendeletei. Magatartása az országgyűlés végzései irányában.

TÖBB MINT két esztendei távollét után, 1514 martius második felében jelent meg Erdődi Tamás Magyarország fővárosában. Az új méltóságát megillető ünnepélyességgel kívánt fogadtatni. Számos és fényes kísérettel jött. Buda határánál, a b. Szűz fehéregyházánál elhagyta kocsiját, felöltötte bíbornoki díszét és lóra ült. A gyermek Lajos király vezetése alatt, a főpapok és főurak eléje mentek, és tiszteletteljesen üdvözölvén őt, Budavárába vezették.[282]

A következő napon, a király elnöklete alatt tartott tanácsűlésben, a legatus előterjesztette megbizatását és felhatalmazásait; bejelentette szándékát, hogy a keresztes hadjárat kihirdetésére késedelem nélkül megteszi az intézkedéseket, abbeli reményét fejezvén ki, hogy az ország mindenrendű lakosai, az egyház szolgái által föllelkesítve, tömegesen fognak sietni, a haza védelmében, az örök boldogság jutalomdíjának kiküzdésére.[283]

Az urak örömmel üdvözölték a keresztes hadjárat tervét, mely lehetővé tette a háborúviselést a törökök ellen, a nélkül, hogy ez áldozatokat igényelne tőlök.

A tanácsosok soraiból csak egyetlen egy volt eltérő véleményben. Telegdi István kincstartó kifejtette, hogy az egybegyűlendő sereg nagy részt munkakerűlő, csavargó népből fog állani, valamint szegény jobbágyokból, kik súlyos terheik és földesuraik önkénye elől menekülve, gyűlöletet és elkeseredést hoznak magokkal a táborba; minélfogva az ilyen elemekkel a török ellen háborút indítani nem tanácsos, sőt veszélyes kezeikbe fegyvert adni, mert ezt könnyen zavarok támasztására, boszújok kitöltésére használhatják föl.[284]

Felfogása az ország helyzetének és a közhangulatnak alapos ismeretéről tanúskodott. De nem lehet meglepő, hogy azzal elszigetelten állott. A nemesség századokon át megszokta jobbágyaiban oly elemet látni, melynek egyetlen rendeltetése az, hogy földesurainak szükségleteiről, kényelméről és védelméről gondoskodjék; melynek tehát önálló létre, sajátos czélok kitűzésére, magasabb aspirátiók valósítására sem igénye, sem képessége nincs. Azon gondolat, hogy a jobbágyság támadást intézhetne az ország kormánya, a nemesség kiváltságos állása ellen, beteges képzelet rémlátása gyanánt tűnhetett föl, még azok előtt is, kik Erdődi Tamás vállalatának, mely ép úgy nélkülözé Hunyadi János hadvezéri lángelméjét, mint Capistránói János apostoli szellemét, sikert nem jósoltak. Telegdi figyelmeztetése gúnymosolyt hívott az ajkakra, csak úgy mintha arról beszélt volna, hogy a juhok fognak pásztoraik ellen lázadni.

A keresztes hadjárat megindítása elhatároztatott. Husvét vasárnapján, ápril 16-ikán, a prímás a budavári szent Zsigmond templomban tartott ünnepélyes mise után kihirdette a pápai bullákat. Mire haladéktalanúl megindította a vállalat szervezését. Az egyes egyházmegyékben helynököket nevezett ki, – rendszerint az illető püspököket – kikre legátusi hatalmát, némi megszorításokkal, átruházta.[285]

Nehezebb feladat volt: megválasztani a fővezért, kinek hivatása leendett a gyakorlatban és fegyelmetlen csapatokból sereget alkotni, és azt a háborúba vezetni. Oly férfiúra volt szükség, ki a harcztéren kivívott sikerekkel dicsekedhetett, és egyúttal alkalmas arra is, hogy a tömegekben bizalmat, ragaszkodást és lelkesedést keltsen. Erre főúr nem látszott képesítettnek, és bizonyára nem is vállalkozott.

A prímás föltalálni vélte az alkalmas egyént Dózsa Györgyben, a székely hadnagyban, ki egy török kapitánynyal diadalmasan vívott párbaja által népszerű dicsőséggel környezte nevét, és szerény származásánál fogva közel állott azokhoz, kiket vezetendő volt.

April 24-dikén, szent György napján, ünnepélyesen beiktatta tisztébe. A szent Zsigmond templomában, mise után, az oltár elé szólította, vörös kereszttel ékesített fehér zászlót, melyet maga a pápa áldott volt meg, nyújtott neki át, a kereszt jelét öltönyére tűzte, végűl áldását adta rá és a nagy vállalatra.

Kezdetben úgy látszott, hogy a szent-szék és a prímás reménysége teljesedésbe fog menni. A lelkészek és szerzetesek nagy tevékenységet fejtettek ki. Sőt többen buzgalmukban a legatus rendeletei által kijelölt határokon messze túlléptek. Igy Mészáros Lőrincz, a czeglédi pap, fölhívásában, a pápa, Ulászló király és a legátus nevében, minden bűn és túlvilági büntetés bocsánatát ígéré azoknak, kik a keresztes hadba mennek, azt segélyezik és betegeit ápolják; ellenben mindazokat, kik a keresztes hadban részt venni szándékozókat visszatartják, «mint az ördög rothadt tagjait» egyházi átokkal sújtja.[286]

Az egész ország mozgásba jött. Jobbágyok, kézművesek, szegény nemesek és papok tömegesen siettek a kitűzött gyűlhelyekre, hogy a keresztet fölvegyék és szolgálatukat a kereszt ellenségeinek leküzdésére felajánlják. Számuk egy hónap alatt közel százezerre emelkedett.[287]

De távol tartotta magát a birtokos nemesek és a főrendek osztálya; sőt sokan, mert nem szívesen látták, hogy épen a legsürgősebb mezei teendők idején a munkás karok elvonatnak, megakadályozták a jobbágyok távozását, vagy épen erőszakos módon kényszerítették visszatérni a távozókat.

Ezen eljárás a keresztesek táboraiban nagy ingerűltséget szűlt, melyet merész izgatók nem mulasztottak el kizsákmányolni.

Egyébiránt is a gyűlekező keresztesek elhelyezésére, élelmezésére és szervezésére a kellő intézkedéseket, az idő rövidsége miatt, nem lehetett megtenni; melynél fogva zavarok és kihágások elkerülhetetlenekké váltak. Ezek a bűntetlenség következtében mind nagyobb arányokat öltöttek. Nemesek udvarházai, urak kastélyai és a városok polgárai ellen intézett támadások napirenden voltak.

A pápai legátus megdöbbent. Csakhamar fölismerte a veszély nagyságát. És elhárítására nem késett a hatalmában álló eszközöket felhasználni. Még egy hónap sem telt el Dózsa György felavatása óta, mikor – május 23-ikán – köriratot bocsátott ki, melyben a keresztes hadjárat kihirdetéséről szóló bullát visszavonja; a kereszteseket, kik a fegyvert le nem teszik, sőt még azokkal is, kik velök összeköttetésben állanak, egyházi átokkal sújtja; a világi hatóságokat pedig fölhívja, hogy az ellenszegülőket fegyveres erővel fékezzék meg.[288]

De szava nem volt elég erős arra, hogy a szavára támadott szélvészt lecsendesítse. Nem lett volna több hatása a császári udvarnál levő pápai követnek sem, ki a szent atyától parancsot kapott, hogy a mennyiben Erdődi Tamás óhajtaná, Magyarországba siessen, és a zavarok lecsendesítésére fölajánlja közreműködését,[289] a mely azonban nem vétetett igénybe.

Fegyver hatalmával kellett az ország nyugalmát helyreállítani. Kisebb jelentőségű ütközetek után, július közepén Zápolyai János erdélyi vajda, Temesvár közelében döntő csatát vívott a Dózsa György által vezetett keresztesekkel, ezeket szétverte és a vezéreket hatalmába ejtette. A keresztesek kicsapongásai, az ellenök indított elkeseredett küzdelem és a véres boszú műve, az egykorú írók számításai szerint mintegy hetvenezer ember életébe kerűlt.

Joggal veti föl a történetíró azon kérdést: hogy ily áldozattal, melyet a magasztos feladat meghiúsulása vont maga után, nem lehetett volna-e a kitűzött czélt teljesen elérni, és az országtól a másfélszázados török rabság szégyenét és szenvedéseit elhárítani?

A tömegek, melyek az egyház fölhívására egybesereglettek és a halált megvető bátorság tényei, melyek e gyászos napokban nyilatkoztak: bebizonyították, hogy a keresztes hadjárat hirdetésének terve nem könnyelműség vagy tájékozatlanság sugallata volt; és a szerencsétlen kimenetel sem tekinthető a vállalat szükségszerű fejleményének; oly okok és körülmények idézték azt elő, melyek a tervezők hatalmától függetlenek voltak.

Mindamellett a származott bajokért az urak a legátust tették felelőssé. Sőt személyes ellenségeinek gyűlölete azon vádat emelte ellene, hogy ő egyenesen a nemesség kiirtásának czéljából hirdette ki a keresztes hadjáratot, és beleegyezésével üzente meg Dózsa György az uraknak a háborút. Bár mennyire nélkülözte ezen föltevés a valószínűségnek még látszatát is, az elkeseredés fogékonynyá tette az elméket a gyanusításra, mint a párt-taktika is támogatott. Zápolyai János hívei készséggel ragadták meg az alkalmat, hogy ily módon súlyos csapást mérjenek a prímásra, kiben czélzataik sikerének legfőbb akadályát látták. Védelmére kelt ugyan a király, és pecséte alatt bizonyítványt állított ki a felől, hogy egyedül az ország java lebegett, a keresztes hadjárat kihirdetésénél, szeme előtt; de a tekintélytelen uralkodó szavának nem nagy súlya volt.[290]

A nemesség körében az ellenséges indulat az egész papságra kiterjedett, mivel számos lelkész és szerzetes csatlakozott volt Dózsa Györgyhöz. Maga a prímás attól tartott, hogy az országgyűlésen, mely october közepén hivatott össze, a clerus ellen erőszakos tettek fognak elkövettetni.[291]

Mindazáltal sem a keresztes hadak kicsapongásai és a véres események, melyek azokra következtek, sem a zivatar, mely személye ellen kitörni készült: nem volt képes őt megtörni, sőt megzavarni sem. Teljes nyugalommal haladt tovább az úton, melyre lépett és melyet helyesnek ismert föl.

Augustus 19-ikén a modrusi püspököt Slavónia, Horvátország és Dalmátia területére helyettes-legátussá nevezvén ki, őt a keresztes hadjárat kihirdetésével megbízta; ugyanakkor a velenczei követtel is megállapodásra jutott az iránt, hogy a törökökkel békében élő köztársaság dalmátiai területén a legátusi hatóság gyakorlása mily módon történjék.[292]

September közepe táján pedig a pápához és a bíbornoki collégiumhoz fordúlt, segítséget sürgetve.[293] Nem siker nélkül; mert a pápa (1515 tavaszán) húszezer aranyat küldött, és ígéretet tett, hogy közelebb még hétezeret fog küldeni a horvátországi várak megerősítésére.[294]

Mikor pedig az országgyűlés egybegyűlt, előrelátva, hogy a rendek a boszúvágy sugallatait fogják követni, ő pedig nem lenne képes a kereszténység és humanitás elveit érvényre emelni, távol maradt; majd a jobbágyosztály elnyomását és szolgaságát szentesítő törvények alkotása után, nem habozott kárhoztató itéletét köztudomásra hozni; mit méltán örök dicsőségére jegyezhet föl a történetíró.[295]

Ellenben szó nélkül tűrte azon végzést, melylyel a rendek őt megbélyegezni óhajtották. Ugyanis megállapíttatott, hogy a király paraszt származású egyházi férfiút püspöki székre ne emelhessen, és ha mégis emelne, az ilyennek tizedet fizetni senki se legyen köteles.[296]

Az országgyűlés egyuttal meg akarta nehezíteni visszatérését Rómába. Abból indulva ki, hogy számos egyházi férfiú jár az örök városba, és ha ott hal meg, javadalmát a pápa adományozza el: határoztatott, hogy mielőtt valaki oda utazik, köteles vagy előmutatni a pápa biztosító oklevelét, melyben a halála esetén megüresedő javadalmak adományozásának jogáról lemond; vagy pedig javadalmával egyértékű magánvagyonát a királynak és az országnak lekötni.[297]

II.



Az 1515-ik évi pozsonyi és bécsi fejedelmi találkozások. Miksa hálája Erdődi Tamás iránt.

Ő, Erdődi Tamás, nem hagyta el többé hazáját. Kétségkívül Ulászló király esdeklései bírták rá, hogy távozási szándékának valósítását elhalaszsza. És valóban, a testi-lelki erőiben megfogyatkozott uralkodó soha nem szorúlt egy erős kar támaszára inkább, mint most. Egyetlen érdek csatolta őt az élethez: gyermekei jövendőjének biztosítása. És ezt folytonosan fenyegetve látta.

Zápolyai János, mióta a keresztesek fölött kivívott győzelemmel az országnak jelentékeny szolgálatot tett, és hívei a haza megmentője gyanánt dicsőítették: még nyíltabban és határozottabban lépett föl igényeivel a király-leány kezének és az országkormányzói tisztnek elnyerésére. Ha czélt ér, kétségtelen volt, hogy Ulászló halála után, a gyermek Lajos kiskorúsága alatt, a gyámság is ő rá fog szállani. Már pedig a király egyrészről fiát nem látta biztosságban a trónravágyó főúr gondnoksága alatt; másfelől ambitiója az volt, hogy leánya a Habsburg-ház egyik fejedelmi sarjával keljen egybe.


39. ZÁPOLYAI J. PECSÉTJE.[298]


Hogy tehát ezen házassági ügyet tisztába hozza, fiának pedig a Zápolyaiak ellenében a császár és a lengyel király hathatós támogatását biztosítsa: hő óhajtása volt személyesen találkozni a két uralkodóval.


II. ULÁSZLÓ



ANNA KIRÁLYNÉ.
Magyar arczképek a «Dietrichstein Zsigmond menyegzője» czímű festményről Gráczban. Cserna Károly felvételei után.



II. LAJOS KIRÁLY.



BAKÓCZ TAMÁS.


Hosszas tárgyalások után abban történt megállapodás, hogy az 1515-ik év martius második felében, Pozsony városában fog a találkozás megtörténni.

Ulászló király, gyermekei és számos főúr kíséretében, martius 18-ikán ment Pozsonyba. Hat nappal utóbb fogadta fivérét, Zsigmond lengyel királyt. A császár azonban, birodalmi ügyekkel elfoglalva, kimentette magát, és Láng Máté bíbornokot küldötte képviselője gyanánt, ki 28-ikán érkezett meg. Csak a következő napon tartotta bevonulását Erdődi Tamás, kit 600 lovas kísért és kocsik hosszú sora követett.


40. II. ULÁSZLÓ ÁLTAL A GERSEI CSALÁDNAK ADOMÁNYOZOTT CZÍMER, SAJÁT ÉS GYERMEKEI ARCZKÉPÉVEL.


A legatusi méltóságát megillető ünnepélyességgel fogadtatott, a német bíbornok, a lengyel és magyar főurak által.[299]

April második napján, a nagyhét hétfőjén, a legatus szent Márton egyházában, ünnepélyes misét mondott, melyen a fejedelmi személyek és kiséretök jelen volt. A szent Lélek segítségűl hívása után, a hívekhez felszólítást intézett, hogy a fejedelmek egyességeért és tanácskozásaik sikereért imádkozzanak; egyszersmind latin, magyar, cseh és német nyelven hirdetményt olvastatott föl, melyben legátusi hatalmánál fogva, a jelenlevőknek teljes búcsút engedett.


41. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY ÉRME.[300]


A templomból a várlakba vonúltak föl, hol Láng bíbornok bemutatta a császári megbízó levelet, és üdvözlő beszédet tartott, melyre Erdődi Tamás válaszolt.

Ekkor megindúltak a tanácskozások, melyek kezdetben a fejedelmek és az összes urak jelenlétében folytak. Majd kisebb bizottság küldetett ki, melynek tagjai valának: Erdődi Tamás, a kalocsai érsekkel és a pécsi püspökkel; Láng bíbornok, négy német tanácsossal; Tomiczki Péter przemisli püspök két lengyel tanácsossal.


42. II. ULÁSZLÓ ÉS ZSIGMOND KIRÁLY TALÁLKOZÁSA POZSONYBAN.[301]


Az értekezletek tárgyát; a három birodalom biztosságát közösen érdeklő ügyek, valamint a Jagello és Habsburg dinasztiák között tervezett házassági összeköttetések képezék.

Mindenek előtt a lengyel királynak a német lovagrend nagymesterével és a moszkvai nagyherczeggel fennálló viszályai kerűltek napirendre. Ezeknek kiegyenlítése Erdődi Tamás legátusi feladataihoz is tartozott. De eddigi igyekezetei – egyebek közt Piso Jakab kir. titkárnak küldetése Oroszországba[302] – nem vezettek eredményre. Mialatt Magyarországon a keresztesek dúltak, a lengyel király hadait a moszkvai fejedelem ellen vezette, nagy győzelmet aratott, és számos foglyot ejtett, kik közűl néhánynyal a magyar prímásnak is kedveskedett.[303]

Úgy a porosz, mint az orosz kérdés megoldását főleg a császár akadályozta meg; mert a nagymestert és a nagyherczeget ellenállásra serkentette. Vele kellett tehát megállapodásra jutni. És ez sikerült is. A császár és a lengyel király meghatalmazottai között létesült egyesség szerint, a német lovagrend jogi viszonyai a lengyel koronához azon állapotban maradnak, mint 1466-ban voltak; a császár a nagymestert nem fogja kötelezettségeitől sem elvonni; sem a lengyel korona hátrányára támogatásban részesíteni; a mennyiben pedig újabb viszályok keletkeznének, a német császárból, a magyar királyból, az esztergomi és gurki bíbornokokból álló választott biróság fog dönteni. A császár egyuttal arra kötelezi magát, hogy a moszkvai nagyherczeget békekötésre fogja fölhívni, és őt ha méltányos föltételek alatt egyességre lépni vonakodnék, magára hagyja.[304]

A törökök ellen intézendő hadjárat ügye szintén behatóan tárgyaltatott. Azonban új eszme nem merűlt föl. A gyakran megkísérlett és mindig meghiúsult régi tervhez történt visszatérés; hogy t. i. a keresztény hatalmak, követek által, egyesűlt föllépésre fognak fölhívatni. A császár unokái és a magyar király gyermekei között rég tervezett házasságokra nézve a következő megállapodás jött létre. Lajos király nőül veszi Mária főherczegnőt, Miksa császár fiának szép Fülöpnek leányát. Anna herczegnőt Ferdinánd főherczeg, szép Fülöp fia, ha pedig erre nézve akadály merűlne föl, maga az öregapa, Miksa császár, veszi nőűl, a tizenkét éves herczegnő már most átadatik neki, azon ürügy alatt, hogy Németországban nyerje neveltetésének befejezését; de tulajdonképen, hogy Zápolyai János igényei elől teljes biztosságba helyeztessék. Részletesen szabályoztatott a mind két részről adandó jegyajándék és azon ellátás, melyben a két fejedelmi hölgy új hazájában fog részesűlni.

Míg mindezen kérdések tisztába hozattak, Láng bíbornoknak ismételten kellett a császárhoz utaznia. Végre május 20-ikán aláirattak az oklevelek. De a fejedelmek és kíséretök együtt maradtak még továbbra is, mert a császár folytonosan ígérte, hogy személyesen megjelenik körükben. Csak julius 10-ikén érkezett Bécsbe, hová a két uralkodót meghívta. Ezek 17-dikén vonúltak be az osztrák fővárosba, hol ő fényes fogadtatást és sokféle ünnepélyeket rendezett számukra.

Egyebek között a bécsi egyetem a humanista rhetorika pazar virágaival koszorúzta meg a fejedelmi vendégeket. Része volt azokban Erdődi Tamásnak is. Restio Lajos tanár üdvözölte őt külön beszéddel; melyben többi között czélozott az ő ellenségeire, kik főleg alacsony származása miatt neheztelnek és írígykednek rá. «Szűnjenek meg – úgy mond – méltatlankodni a fölött, hogy a méltóságok terén annyira megelőződ őket; mert sokkal magasztosabb dolog alacsony sorsból, az erény lépcsőin a nemesség legmagasabb pontjaira emelkedni, és a nem-nemes állapot felhőit eloszlatva, az erény fáklyájának fényénél az egész világ előtt ragyogni: mint előkelő családból származva, az ősöktől öröklött czímeket saját bűntényeivel és tehetetlenségével elhomályosítani.»[305]

Julius 19-ikén volt a császári palotában az első összejövetel. A császár személyesen intézte vendégeihez az üdvözlő beszédet, melyre nevökben Erdődi Tamás válaszolt.

Julius 22-dikén, a szent István dómjában, a kettős házasság tényleg megköttetett. A bécsi püspök mondotta a misét. Ennek végeztével a császár, – ki koronával fején, császári palásttal vállain jelent meg, – a magyar és lengyel királyok, Lajos, Anna és Mária, valamint a két bíbornok, a szentélyben elhelyezett emelvényre léptek.

Erdődi Tamás a császárhoz fordúlt, és kérdést intézett hozzá: vajjon hajlandó-e Anna herczegnőt törvényes hitvesűl venni? Igen-nel válaszolt. Mire felolvastatott a közjegyzői oklevél, melyben kimondatik, hogy a Miksa és Anna között létesűlt házasság érvénytelennek tekintendő, ha egy esztendő lefolyása alatt, Károly vagy Ferdinand főherczeg lép vele házasságra.


43. MÁRIA KIRÁLYNÉ NÉV-ALÁÍRÁSA.

A prímás kérdésére: vajjon a császár ő felsége megértette-e az oklevél tartalmát, Miksa azt felelte, hogy az abban foglalt kötelezettségeket elfogadja; majd koronáját leemelte és Anna fejére helyezte; végűl ezen szavakat intézte hozzá: «Leányom, imádkozzál jólétemért». «Felséges uram – válaszolá a herczegnő – imádkoztam és ezentúl is imádkozni fogok Felséged jóléteért, valamint azért is, hogy szeretetét bírjam.»

Ekkor azután Lajos és Mária léptek a prímás elé. Kijelentvén, hogy törvényes házastársul veszik egymást, gyűrűt váltottak.

Az egyházi ünnepélyt fényes lakoma és tánczvigalom követte.[306]

Ugyanekkor a császár oklevelet állított ki, melyben Lajos királyt fiává fogadja, a német birodalomban helynökévé nevezi ki, és halála esetére utódjául rendeli; viszont megállapíttatott, hogy Ulászló halála esetére, Lajos nagykorúságaig, a gyámságot a császár és a lengyel király fogja viselni, kiknek nevében, Erdődi Tamás elnöklete alatt, hat tagból álló kormány-tanács fogja az ország ügyeit intézni.[307]

Ily módon a magyar királyi család és a Habsburgház a rokonság és érdekközösség legszorosabb kapcsaival csatoltatott egyűvé. Ezen eredmény, mely boldogsággal töltötte el Ulászló atyai szívét, Miksa császár hatalmi vágyainak is kielégítést nyújtott. Ezért lekötelezve érezvén magát Erdődi Tamás irányában, nem mulasztotta el megjutalmazni jó szolgálatait.

A prímás több esztendő óta perben állott Stumberger Boldizsár osztrák gróffal, ki a Körös- és Zágráb-megyékben fekvő császárvári uradalmat, melyre ő királyi adománylevél alapján igényt tartott, erőszakosan elfoglalta. Már korábban is folyamodott a császár közbenjárásáért; de ígéreteknél egyebet nem tudott kieszközölni.[308]

Most Miksa kötelezettséget vállalt, hogy az uradalomnak és a hozzátartozó váraknak visszaadását másfél év alatt ki fogja eszközölni. Biztosítékúl, mintegy zálogúl, egy gazdagon drága kövekkel ékesített feszűletet adott neki át, melyet 80,000 arany forintra becsűltek.[309]

A fejedelmek augustus 2-ikán búcsút vettek egymástól.

III.



Ulászló király végső napjai és halála. II. Lajos trónralépése. Erdődi Tamás helyzete az új viszonyok között. Viszályai Beriszló Péterrel és Brandenburgi Györgygyel. Csatlakozása a Zápolyai-párthoz. Pozsonyi tartózkodása.

Erdődi Tamás ekkor, biztosságban látván uralkodóját, készületeket tett, hogy Rómába utazzék. Szándéka volt Velenczében megállapodni, hogy itt – a pozsonyi és bécsi határozatok szellemében – a köztársaság és a császár között létrehozza a kibékülést, melyet a török ellen tervezett nagy hadjárat egyik föltétele és előzménye gyanánt tekintettek.[310]

Azonban szándékát nem valósította meg. A király köszvénybaja annyira súlyosbodott, ereje oly feltünően hanyatlott, hogy a katasztrófának rövid idő alatt bekövetkezését előre lehetett látni. Szíve sugallotta, hogy uralkodójának, ki kezdettől fogva, negyedszázadon keresztűl, egy pillanatig sem ingadozó ragaszkodással és bizalommal viseltetett iránta, végső napjait jelenlétével könnyítse; egyszersmind érdeke követelte, hogy halála idején, a kiskorú utód trónra lépte alkalmával, az országban legyen, és a kormány szervezésére befolyást gyakoroljon.

Ulászló alig két hónappal élte túl a pozsonyi és bécsi találkozást. Az 1516-ik év február végén a köszvény megtámadta a szervezet nemesebb részeit; mire sorvasztó lázak állottak be. Közeledni érezvén halálát, martius 12-dikén reggel meggyónt, és Erdődi Tamás kezeiből vette az Úr testét. Mire teljes nyugalommal megtette végső intézkedéseit. Maga köré gyűjtvén a főurakat, melegen ajánlotta hűségökbe az országot és a trónörököst; intette őket, hogy ne engedjék meglazúlni a barátság és rokonság viszonyát, melyet a császárral kötött. Majd különösen Erdődi Tamáshoz, Bandenburgi György őrgrófhoz és Bornemisza Jánoshoz fordúlt, kiket arra kért, hogy a gyermek királynak viseljék gondját, mintegy őket rendelvén valóságos gyámoknak, a császár és a lengyel király mellett, kik csak a czímet voltak viselendők.[311] A prímásnak, legnagyobb bizalma jeléül, átadta a kulcsokat magánkincstárához, melynek legértékesebb részét az Anna királyné által Francziaországból hozott, harmadfélszázezer aranyra becsűlt ékszerek és asztali készletek képezték.

A nap folyamán maga elé hívatta fiát, és intelmeket intézett hozzá; különösen arra figyelmeztette, hogy egész életében tanúsítson hódolatot az egyház iránt, s lelkiismeretesen teljesítse parancsait. Mire újból a körűlálló uraknak ajánlotta.

Az esti órákban az utolsó kenet szentségében részesítette a prímás. Majd csakhamar eszméletét vesztette. A következő napon (martius 14-ikén) esti hét órakor szűnt meg élni.[312]

A gyászszertartást Erdődi Tamás végezte. Királya tetemét Székesfehérvárra kísérte, és martius 19-ikén a káptalani egyház sírboltjában, örök nyugalma helyén, az egyház végső áldását adta rá. Majd visszatérvén a fővárosba, husvétvasárnapján (martius 23-ikán) ő mondotta az ünnepélyes misét, melyen II. Lajos először jelent meg királyi díszben.

Ezalatt a főrendek szent György napjára országgyűlést hirdettek, melyre a köznemességet fejenként hívták meg. A legfontosabb teendő vala: a király kiskorúsága alatt, az ország kormányának megállapítása.

Erdődi Tamás és vele mindazok, kik az 1515-ik évi szerződések létesülésére befolytak, azon voltak, hogy az elhúnyt király rendelkezéseit tiszteletben tartva, a rendek a császárt és a lengyel királyt ismerjék el II. Lajos gyámjaiul. Ha ezt keresztűl viszi, tényleg az ő kezeibe kerűl az ország kormánya, mivel a két uralkodó bizalmát teljes mértékben bírta.


44. II. LAJOS KIRÁLY ARCZKÉPE.[313]


De a Zápolyai János és Verbőczi István által vezérelt nemzeti párt, II. Ulászló intézkedései által nem tekintette kezeit megkötve, és nem volt hajlandó idegen fejedelmeknek befolyást engedni az ország ügyeire. Azt tűzte ki czélul, hogy a király kiskorúságának idejére, teljhatalmú kormányzó, milyen Hunyadi János volt, választassék. A párt jelöltje ezen tisztre természetesen nem volt más, mint maga Zápolyai János.[314]

Mindkét párt erősen felkészűlve és jól szervezve jelent meg a Rákoson. De épen ezért egyik sem tartotta az időpontot alkalmasnak a döntő mérközésre. A prímás és barátai nem erőszakolták a külföldi gyámok elismerését. A nemzeti párt nem tette meg az indítványt a kormányzó-választásra. Compromissum jött létre. Abban történt megállapodás, hogy a tíz esztendős királyt valóságos uralkodónak fogják tekinteni, és az ő nevében, sőt az ő személyes elnöklete alatt, országtanács fog kormányozni.


45. II. LAJOS KIRÁLY NÉV-ALÁÍRÁSA.


Ezen országtanács szervezetére nézve a nemzeti párt és a köznemesség legmerészebb álmai valósulásba mentek; mert az határoztatott, hogy az az országgyűlés által évenkint újra választandó tizenkét főrendű tanácsosból és tizenhat köznemes ülnökből fog állani, kiknek felerésze felváltva félesztendeig állandóan az udvarnál fog tartózkodni.

A főrendű tanácsosok sorába Erdődi Tamás is beválasztatott. De Ulászló királylyal sírba szállott az ő tekintélye és hatalma. Kétségtelenűl az ő sugalmazására történt, hogy a császár és a lengyel király, az 1517-ik év tavaszán tartott országgyűlésen, követeik által, igényt emeltek a gyámságra. Azonban nem ért czélt. Sőt egy év múltával, az 1518-ik évi szent-györgy-napi országgyűlésen, azon megaláztatás érte, hogy az újon alakított országtanácsban nem kapott helyet.[315]

Ugyanis ez időtájt a Zápolyai-párt ellenséges érzületét, melyet iránta régtől fogva táplált, még élesztette azon súrlódások által, melyek közte és a Zápolyai párthoz tartozó Beriszló Péter, horvátországi bán között keletkeztek.

Beriszló, régi előkelő bosnyákországi család sarja, ifjú korában Erdődi Tamás kegyeltjeihez tartozott, ennek pártfogása által korán a királyi titkár hivatalát nyerte el, és fontos diplomátiai küldetésekkel bízatott meg; egyebek között, 1511 őszén ő volt hivatva Rómában és több királyi udvarnál a magyar prímás pápává megválasztását előkészíteni. A következő évben veszprémi püspökké, majd Horvátország bánjává neveztetett ki. Ettől fogva egészen a déli részek megoltalmazása nagy föladatának szentelte magát, és többször diadalmas betöréseket intézett török területre. Hősi tetteit X. Leó pápa a szentelt kard megküldésével jutalmazta, és (1515) pénzt, ágyúkat, lőport, gabonát küldött néki. A prímás is tisztelettel adózott érdemeinek.[316]


46-48. ZÁPOLYAI JÁNOS, SZAKMÁRI GYÖRGY ÉS BÁTHORY ISTVÁN NÉV-ALÁÍRÁSA.


A jó viszony a két főpap között 1517-ben bomlott föl; mikor Erdődi Tamás lemondásával a zágrábi püspökség megüresedett. Beriszló természetszerüen azon volt, hogy ezen javadalmat elnyerje, minthogy az, fekvésénél és gazdag jövedelmeinél fogva, politikai és katonai hivatásának betöltését jelentékenyen megkönnyíthette volna. De a prímás nem volt hajlandó azt kezéből kibocsátani, és egy másik unokaöccsére, Erdődi Simonra ruházta.

Beriszló heves véralkattal, könnyen föllobbanó természettel bírt. Éles kifakadásokra, fenyegetésekre ragadtatta magát a prímás ellen, nemcsak magán körben, de a királyi tanácsban is. Izgalmas jelenetek folytak le a két ellenfél között.

Már oly fokra emelkedett az elkeseredés, hogy fegyverkezni kezdettek, és harczra szállani készültek egymás ellen.[317]

Ugyanakkor Erdődi Tamás az udvari párt vezérlő egyéniségeivel is feszűlt viszonyban állott. Szakmári György pécsi püspök és királyi cancellár hatalmának emelkedését féltékenyen és elégületlenűl nézte. Az udvar egyik leghatalmasabb emberének, György brandenburgi őrgrófnak neheztelését pedig azzal vonta magára Erdődi Tamás, hogy vele a Corvin János herczeg örökségéhez tartozó birtokjogok kérdésében összeütközésbe jött, és igényeinek érvényesítésére minden eszközt felhasznált.

A közöttök fenforgó perek sorában,[318] legnagyobb elkeseredéssel az folyt, melynek tárgyát Hunyadvára és uradalma képezte. Ugyanis a prímásnak, Kinizsi Páltól megszerzett zálogjoga érvényességét sem Corvin János, sem ennek özvegye, Frangepán Beatrix, nem akarták elismerni.

Hosszú per után, 1508 elején az erdélyi nyolczados törvényszék kimondotta az ítéletet, elrendelte a vár és uradalom átadását a prímás részére. De mikor az erdélyi vajda és a káptalan emberei, az ítélet végrehajtása czéljából, Hunyadvárára jöttek, a várnagy lovas csapat élén várta és elűzte őket.


49. BRANDENBURGI GYÖRGY ŐRGRÓF ARCZKÉPE.[319]


A hatalmaskodás ezen ténye a hűtlenség büntetését vonta azokra, kik elrendelték. E czímen megindúlt a per az özvegy herczegnő ellen. Mikor ez nemsokára elhalálozott, az ő második férje, Brandenburgi György őrgróf, Hunyadvárára királyi adományt nyert, és azt tényleg birtokba vette. Ezzel rászállott a prímás által indított per is. Ő azonban mindent megtett, hogy az eldöntést késleltesse, mi sok éven át sikerült neki. Csak az 1515-ik év első napjaiban tárgyalhatta az ügyet az erdélyi törvényszék, mely kimondotta, hogy Hunyadvár zálogjog czímén a prímást illeti, és az átadást ismét elrendelte. Mindazáltal György őrgróf most ismét halasztó rendeletet tudott a királytól kieszközölni.

II. Ulászló kísérletet tett a perlekedő felek között egyességet hozni létre. De miután ez meghiúsult, és ő arról értesűlt, hogy az őrgróf Hunyadvára eladásának tervével foglalkozik, (1515 május elején) elrendelte az ítélet foganatosítását.

Az év végén (1515 december 19-ikén) az erdélyi vajda és a káptalan küldöttei újolag Hunyadvárára mentek. A mint közelébe értek, Pathócsi Péter várnagy, lovas csapat élén, eléjök ment. Azt a kérdést intézte hozzájok, mi végből jöttek. A vajda embere előadta küldetésök czélját.

«Térjetek vissza, – válaszolá a várnagy – és ha azt akarjátok, hogy baj ne érjen, óvakodjatok tovább jönni.» Azután elmondotta, hogy értesűlése szerint, az utolsó országgyűlésen, a prímás hűtlenség büntetésében marasztaltatott el, minélfogva többé jószágokat és birtokjogokat nem szerezhet; sőt azok is, kik vele tartanak, hűtlenekké lesznek; mindenekelőtt tisztítsa ki magát azon vétségekből, melyekben elmarasztaltatott, csak azután léphet föl György őrgróf ellen; ha majd megítélik neki a tizezer forintnyi zálogösszeget, ezt megkapja, de Hunyadvárát semmi esetre sem fogja bírni!

Ezen nyilatkozatok hallatára, és a lovas csapat fenyegető magatartásával szemben, a küldöttek arra határozták el magokat, hogy visszavonúlnak.

Ismét négy esztendeig tartó szünet állott be. Csak az 1519-ik év elején tartott erdélyi nyolczadi törvényszéken került az ügy ismét napirendre. Az ítélet akkép hangzott, hogy mivel az őrgróf várnagya fegyveres kézzel megakadályozta az ítélet végrehajtását, ez által maga az őrgróf a hűtlenség büntetését vonta magára, összes birtokaitól megfosztatottnak tekintendő, és azok két harmadrészben a bírót, egy harmadrészben a felperest illetik.

György őrgróf a királyi curiához fellebbezett. De az ítélet ott sem volt rá nézve kedvező. Az erdélyi vajdához (1519 junius 22-ikén) rendelet ment, hogy Hunyadvárát György őrgróf kezeiből, ha kell, fegyver hatalmával, ágyukat is használva, vegye ki és szolgáltassa át a prímásnak.

Mindazáltal az ítélet nem hajtatott végre, és Hunyadvára az őrgróf kezeiben maradt.[320]

A magán viszonyok ilyetén alakulása mellett, Erdődi Tamásnak elég oka volt elégületlennek lenni Brandenburgi Györgynek a király személyére gyakorolt hatásával és az udvari párt politikájával is. Zavar és bomlás, szegénység és gyengeség jelei mutatkoztak mindenütt.

A körülmények arra késztették, hogy a nemzeti párthoz lépjen át, mely tárt karokkal fogadta, és csakhamar elégtételt nyújtott neki az által, hogy az 1518-ik év őszén Bácson tartott országgyűlésen, az országtanácsba újból beválasztotta.

Ő viszont az elsők egyike volt, ki a reform-országgyűlés azon végzését, mely az elzálogosított koronajavak visszabocsátását elrendelte, teljesíté, és Esztergom városát, melyet tizenhat esztendő óta bírt zálogon, kiszolgáltatta.[321]

Ragaszkodását a párthoz, melyhez imént csatlakozott, más tényekkel is kitűntette.

Az 1519-ik év elején Budán a bácsi törvények végrehajtása képezte a tanácskozások tárgyát. Egyebek között Bornemisza János és Korlátkövi Péter fölhivattak, hogy Munkács, Tata és Komárom várakat, a hozzájok tartozó uradalmakkal együtt, melyeket a rendek az országgyűlésen az udvartartás szükségleteire rendeltek volt, a budai tiszttartónak szolgáltassák át; a mit azok megtagadtak, mert Ulászló királytól azon kötelezettség mellett vették át a nevezett várakat, hogy a király nagykorúságáig senkinek sem adják át. Zápolyai János hívei, kik az országtanácsban a túlnyomó többséget alkották, erőteljesen sürgették a törvény végrehajtását. A prímás hathatósan támogatta őket, és egy alkalommal, a királyt, ki Bornemisza álláspontjára helyezkedett, fenyegető nyilatkozattal némította el. Indulata által elragadtatva, nem habozott azzal fenyegetni a királyt, hogy «ha ő felsége nem teljesíti a mit kívánnak, elűzik és mást választanak helyébe». Alighogy e merész szavakat kiejté, maga is megdöbbent, és enyhíteni igyekezett a hatást, melyet előidéztek. Oda magyarázta azokat, hogy «a király ellenszegülése a rendeket kormányzó választására kényszeríthetné».[322]


50. BORNEMISZA JÁNOS NÉV-ALÁÍRÁSA.

A hibát jóvá tette néhány nap mulva. Gyengélkedő állapota miatt nem mehetvén a királyi palotába, magához kérette az országtanács tagjait. Itt ismét Bornemisza ügyéről vitatkoztak. Ezalatt nagyszámú köznemes, felfegyverkezve az érseki palota elé gyűlt, és erőhatalommal akart benyomúlni, hogy Bornemiszát hatalmába ejtse és rajta boszúját kitöltse. Ekkor a bíbornok hordszékén levitette magát a zajongó tömeg közé, melyet esdő szavaival lecsillapított és visszavonulásra bírt.[323]

Később szintén több alkalommal értékesítette, az ellentétek kiegyenlítésében, tekintélyét, melyet erejének és hatalmának sülyedése mellett is, kora és a multak emlékezete biztosított számára.

Az 1520-ik év tavaszán az országtanács tagjai ismét heves támadást intéztek Brandenburgi György és Bornemisza János ellen, kiknek eltávolítását az udvartól sürgették. A prímás ezen jogosulatlan kívánatnak határozattá emelkedését megakadályozta; de az ország érdekeinek biztosítására, hozzájárúlt azon megállapodáshoz, hogy a király minden intézkedéséhez, az országtanács beleegyezését köteles kikérni.[324]

Ez időben a király Csehországba készűlt utazni. De a kincstár oly szomorú állapotban volt, hogy kíséretének fölszerelésére nem volt elegendő pénze. Az országtanács ismételten ígérte, hogy költségről gondoskodni fog; de semmi sem történt. Ezen szégyenteljes helyzetben Lajos, erőteljes föllépésre határozta el magát.

Julius 17-ik napján magához hívatta az országtanács tagjait. Éles szavakkal rótta meg az adó behajtása körűl tanusított hanyagságot; kijelentette, hogy mivel Csehországba menetelét tovább nem halaszthatja, útra kel, bár nélkülöznie kell a fényt és díszt, mely a magyar királyt megilleti.

A tanácsosok néhány napi türelemért esedeztek. Ő hajthatatlan maradt. Nem titkolva haragját, távozott, és a palota előtt lóra ült, hogy György őrgróf és Bornemisza kíséretében útnak indúljon.

Az országtanács tagjai megdöbbentek. Kérésökre, az agg prímás vállalkozott, hogy a királyt megkérleli.[325]

Majd mikor a király hosszabb időre Pozsonyban megállapodott, ide is utána ment. A velenczei követ, a pécsi és zágrábi püspökök kíséretében, julius 29-ikén érkezett meg. A város kapui előtt a tanács és a király környezetében levő urak fogadták, kikkel fényes bevonulást tartott.[326]

Élénk részt vett azon tárgyalásokban, melyek az 1519-dik év elején elhúnyt Miksa császár utódjának, V. Károlynak követeivel folytak, a négy év előtt kötött házasságok végrehajtása iránt. Abban történt megállapodás, hogy Lajos király jegyese, Mária főherczegnő, mielőbb Magyarországba küldessék; Anna herczegnőt pedig a császár, vagy öccse Ferdinánd főherczeg vegye nőül.

A prímás pozsonyi tartózkodását arra is fölhasználta, hogy vagyoni ügyeinek családja érdekében történt rendezéséhez a királyi megerősítést kieszközölje.

IV.



Családja emelésére czélzó fáradozásai. Unokatestvéreinek házassági frigyei. Egyházi pályára lépő rokonai. 1517-ik évi végrendelete.

Erdődi Tamás lelkében a családi érzés, a ragaszkodás rokonaihoz mély gyökeret vert. Életének egyik főczélja vala: hatalmas, gazdag nemzetséget létesíteni azokban, kik nevét viselik és a vér kötelékei által vannak hozzá csatolva.

Míg egész életén át folytonosan igyekezett birtokszerzeményeit szaporítani; azon volt, hogy rokonait házasságok által, összeköttetésbe hozza az ország főrangú családaival. Ez sikerűlt is.

Unokaöccsei közől Péternek BÁNFFI SÁRA, Istvánnak KORLÁTKÖVI ANNA, Bálintnak Szomszédvári HENNING MARGIT lett nejévé. Egy negyediknek KOROTNAI KATINKÁ-t törekedett nőül megszerezni, és még Rómában is időt talált, hogy eziránt a leány gyámjával sűrű levelezést folytasson; de a terv meghiúsult.

Ép oly buzgón gondoskodott testvéreinek leánygyermekeiről; nagy áldozatokat hozott érdekökben.

Még mint győri püspök, 1492 tavaszán, decsei ROH BERNÁT, körösmegyei előkelő birtokosnak jegyezte el ERDŐDI ÁGNES-t, kivel 6000 forintot adott jegyajándékul; viszont a vőlegény, magtalan halála esetére, összes birtokait a menyasszonynak és családjának kötötte le. A házasság létre jött, gyermektelen maradt, és a Roh család birtokai az Erdődiekre szállottak.

Az 1493-ban Modrusnál hősi halállal kimúlt Zrínyi Péter gróf kiskorú fiát, ZRÍNYI MIKLÓS-t, saját udvarába fogadta Tamás püspök, több más főrangú ifjúval együtt gondosan neveltette, elzálogosított birtokait, mintegy 26,000 forint költséggel, kiváltotta és jó karba helyezte; mikor pedig a gróf fölserdűlt (1504), eljegyezte neki ERDŐDI MARGIT-ot. Zrínyi Miklós ez alkalommal oklevelet állított ki, melyben gyámja jótéteményeiért előadván, hálából, összes várait és birtokait, magtalan halála esetére, az Erdődi-családnak kötötte le. Azonban csakhamar elidegenedett jegyesétől, és elvállalt kötelezettségeivel nem gondolva, Corbaviai Károly leányával lépett házasságra. Ezzel, az akkori törvények értelmében, a hitszegés bűntényét követte el, és a jószágvesztés büntetését vonta magára. A prímás, családi érzelmeiben és érdekeiben sértve, nem késett a király boszúját fölidézni rá. II. Ulászló (1510) kimondotta a jószágvesztést, és egyúttal Zrínyi Miklós összes birtokait Erdődi Tamásnak adományozta; a ki azonban igényeit nem volt képes érvényre emelni.

Ezért más úton tett kísérletet. Zrínyi Miklós kölcsönös örökösödési szerződésre lépett sógorával, CORBAVIAI JÁNOS gróffal. Ezzel lépett a prímás összeköttetésbe, eljegyezte neki (1517) egy másik unokahugát, ki 20,000 forint jegyajándékot hozott magával és viszont örökösödési biztosításokat kapott. Mindazáltal, bár Corbaviai János magtalanúl halt el, birtokait a Zrínyiek, nem az Erdődiek örökölték.


51. A SZÉCSI-CSALÁD CZÍMERE.[327]


Valamint a Zrínyi és Corbaviai grófok Horvátországban, úgy a SZÉCSI-ek a Dunán-túl a legelőkelőbb nemzetségekhez tartoztak. Szécsi Miklós királyi főlovászmesternek halála után (1500 táján) nagy kiterjedésű uradalmai két fiára, Miklósra és Tamásra, szállottak. Az ifjabbik, kalandos szelleme által vezérelve, lemondott örökségéről és külföldre vándorolt. Keletre utazott; Egyiptomig jutott el, sokféle viszontagságon ment keresztül, kalózok kezeibe is kerűlt. De szerencsésen kiszabadúlt, és néhány év múltával visszatért hazájába. Itt bátyja ellenséges érzülettel fogadta, és vonakodott őt az atyja örökségben részeltetni. Kevéssel utóbb Miklós hirtelen halállal kimúlt. Özvegye ekkor a testvérgyilkosság vádját emelte Tamás ellen. Ez válságos helyzetében Erdődi Tamáshoz fordúlt, ki pártfogásával lehetővé tette neki, hogy a törvényszék előtt ártatlanságát igazolhassa, és azután a családi javakra új királyi adományt kapott. A bíbornok egyúttal testvérül fogadta őt, és eljegyezte néki unokahugát, ERDŐDI AGATÁ-t, kivel 8000 forint jegyajándékot és 4000 forint értékű kelengyét adott. A menyekző után (1506 tavaszán) SZÉCSI TAMÁS oklevelet állított ki, melyben érdekes részletességgel elbeszéli viszontagságos élete eseményeit, kiemeli, hogy mindent a bíbornoknak köszönhet, csak úgy mintha általa «parasztból úrrá lett volna». Háláját iránta és szeretetét neje iránt bebizonyítandó, magtalan halála esetére, összes birtokaiban örököseiül rendeli őket.

Ugyanazon évben szintén dunántúli előkelő birtokos, KOROTNAI ISTVÁN nőül vette ERDŐDI ILONÁ-t. A házasság megkötése előtt, a bibornok arra kötelezte magát, hogy Korotnai elzálogosított birtokait visszaváltja. Igéretét teljesítette; nyolczezer forintot meghaladó összegekkel egyenlítette ki az adósságokat; viszont a kiváltott birtokokat a maga és családja tagjainak nevére íratta át.

Hasonlóan SZENTGYÖRGYI FARKAS gróf is, mikor a prímás nővérének leányát, VÉRTHESI BORBÁLÁ-t, nőül vette (1515), nagybátyjától 2000 forintot kapott elzálogosított birtokai visszaváltására, oly föltétellel, hogy azok magtalan halála esetén, az Erdődiekre szállanak.[328]


52. A SZENT-GYÖRGYI GRÓFOK CZÍMERE.[329]

Erdődi Tamás, családja hatalmának és gazdagságának emelésére, nem mulasztotta el befolyását oly módon is érvényesíteni, hogy rokonait jelentékeny egyházi javadalmakra segítette.

Testvére, ERDŐDI FERENCZ követte őt (1494) a győri püspöki széken, melyet a győri nagyprépostsággal együtt 1509-ben bekövetkezett haláláig bírt. Ekkor a király a püspökség birtokainak haszonélvezetét Tamás prímásnak engedte át, kire egyszersmind a püspökség és a nagyprépostság betöltésének jogát is ráruházta.[330]

Ugyan ezen időben a prímás a zágrábi püspökséget is birtokolta, a püspökség kormányzójának czímét viselvén.[331] Ezen javadalmat unokaöccsének, ERDŐDI JÁNOS-nak engedte át, és mikor az 1518-ban lemondott, utódjává egy másik unokaöccsét, ERDŐDI SIMON-t nevezte ki.[332]

Ezeknek, korábban, mielőtt főpapi méltóságra emelkedtek volna, valamint más rokonainak is az egri és esztergomi káptalanokban szerzett, illetőleg adományozott javadalmakat.[333]

Mindazáltal ezen kedvezések mellett, gondoskodott arról is, hogy állásuknak megfelelő tudományos kiképzést nyerjenek.[334]

És kérlelhetetlen szigorral követelte, hogy egyházi állásuk kötelességeinek híven feleljenek meg. Az 1518-ik évben két unokaöccsét, kik közül az egyik esztergomi prépost, a másik esztergomi éneklő-kanonok volt, megfosztotta javadalmaiktól. És bár több főúr, sőt maga a király is közbenjárt érdekökben, állhatatosan vonakodott nekik megkegyelmezni.[335]

Erdődi Tamás gondossága természetszerűen kiterjeszkedett arra is, hogy annak a mit élete folytán családja érdekében létesített, halála után állandóságot biztosítson.

Kezdettől fogva, mikor jószágokat szerzett, akár adomány, akár vétel útján, az e felől kiállított különféle oklevelekbe rendszerint bevezettette testvéreinek és ezek gyermekeinek neveit, miáltal azokat birtokjogai részeseivé, mint egy társ-birtokosokká avatta.

E mellett mind II. Julius és X. Leó pápáktól, mind II. Ulászló királytól kiváltságleveleket eszközölt ki, melyek az általa szerzett birtokokat és összes vagyonára nézve a szabad végrendelkezés jogával ruházták föl.

Ezzel élve, 1517 tavaszán alkotta meg végrendeletét, melyben családja birtokviszonyait szabályozza.

Május 25-ik napján, Budavárában Verbőczi István királyi személynök előtt megjelenvén, élőszóval tett bevallást. Abból indúl ki, hogy az ország törvényei és szokásai minden birtokos nemes embernek megengedik, hogy birtokairól, melyeket saját szolgálataival, érdemeivel és fáradozásaival szerezett, szabadon rendelkezhessék. Ő tehát azon várakat és kastélyokat, mezővárosokat és birtokokat, melyeket saját munkásságának és szolgálatainak köszönhet, még életében felosztja unokaöccsei között, nehogy halála után viszályok és egyenetlenségek támadjanak közöttök.

ERDŐDI BAKÓCZ PÉTER-nek adja: a vasmegyei Monyorókerék, Körmend és Vöröstorony várakat; a veszprémmegyei Somlóvárát; a körösmegyei Dianvárát és Szarvaskő várát; végre a varasdmegyei Császárvárát; a hozzájok tartozó mezővárosokkal, falvakkal és birtokjogokkal együtt.

ERDŐDI BAKÓCZ ISTVÁN-nak és FARKAS-nak pedig: a hontmegyei Csábrág várát és a barsmegyei Bény mezővárost, a hozzájok tartozó falvakkal és birtokjogokkal együtt.

Mindazáltal megállapította, hogy nekik és örököseinek mit sem szabad elidegeníteni; a család kihalása esetén pedig a felsorolt uradalmak egy része a zágrábi püspökségre és káptalanra, egy része pedig az esztergomi székesegyház mellett általa alapított kápolnára szálljon.

Többi birtokairól, valamint ingóságairól későbbre tartotta fönn magának a rendelkezést.

Az 1520-ik év september 5-ikén – mint említettük az udvarnak Pozsonyban tartózkodása idején – II. Lajos oklevelet állított ki, melyben Erdődi Tamás érdemeiről és «még aggkorában is meg nem szűnő szolgálatairól» hálásan megemlékezvén, a II. Ulászló király által 1501-ben részére engedélyezett végrendelkezési szabadságot megerősíti. Ujból fölhatalmazza, hogy összes várai, kastélyai, mezővárosai, falvai, birtokai és birtokjogai felől, melyeket pénzen vagy bármily más módon szerzett és még szerezni fog; továbbá bármily néven nevezhető ingóságairól, – akár egyházak és esztergomi kápolnája, akár rokonai és más személyek javára, – írásban vagy élőszóval, életében vagy halála óráján, végrendeletet alkothasson. Ezen végrendeletnek, bármily módon alkottassék, és bármit tartalmazzon, előre a királyi megerősítést megadja. Királyi szavát leköti, hogy intézkedéseinek végrehajtását nem fogja akadályozni, sőt a végrendeleti végrehajtókat föladatuk teljesítésében hathatós támogatásban fogja részesíteni.[336]

V.



Vallásos érzületei. A b. Szűz cultusa. Pecséte. Egri és esztergomi kápolnái. Ezek javára tett alapítványai. Ezeknek ajándékozott egyházi edények és öltönyök. Trónkárpitja. Szertartásos könyvei. Könyvtára. Néki dedicált könyvek.

Úgy az 1517-ik évi rendelkezések, mint az 1520-ik évi királyi oklevél szavai tanúságot tesznek arról, hogy Erdődi Tamás gondoskodásának kiváló tárgyát az a kápolna képezte, melyet Esztergomban alapított.

Bár világi érdekek látszottak betölteni lelkét, mély vallásos érzés is talált helyet abban. Különösen, előszeretettel fordúlt buzgósága a szent Szűz felé, kinek cultusa a renaissance uralkodásának idején is folytonosan emelkedett; a legnagyobb művészek ecsetét és vésőjét varázskörébe vonta, szolgálatába emelte. Épen az ő korában alkották meg Rafael Sanzio és Andrea del Sarto örök-szép Madonnáikat.

Erdődi Tamás, a zord és kiméletlen férfiú, – kiről egyébiránt ki kell emelni, hogy a nagyszámú ellenségei részéről intézett gyülöletes támadások közepett, erkölcseinek tisztasága ellen soha vád vagy gyanú nem támasztatott – gyengéd érzelmeket, hő áhítatot tanusított az Isten anyja iránt.

Nagy függő pecsétjén, melyet jó művész vésőjével készíttetett, a főhelyet a Jézus-gyermeket karjaiban tartó Isten-anya foglalta el; alatta három fülkében szent István, az ország védszentje, szent Adalbert és szent János evangelista – az esztergomi és egri egyházak védszentjei – vannak elhelyezve, lábaiknál az ő térdelő alakjával; és legalul czímerével.

Bőkezű alapítványokkal örökítette meg kegyeletét.

«Megfontolván – írja ő maga – Istenem kegyességét, melylyel engem, az ő törékeny és mulandó teremtményét, érdemetlenűl földi javakkal bőségesen elhalmozott; alacsony sorsú, nem-nemes szülők gyermekét, egyedűl az ő kegyelmessége által magas méltóságokra, egész a bíbornokságig, emelt: illőnek sőt kötelességemnek tartom, hogy javaim egy részét Isten nevének és szeplőtelen Anyjának dicsőségére szenteljem.»[337]

Mint egri püspök, székesegyházában, a b. Szűz mennybevitelének emlékezetére, fényes kápolnát építtetett; és hogy abban az isteni tisztelet kellő díszszel végeztessék, az ő és hozzátartozói lelke üdvéért a szent mise-áldozat szüntelen bemutattassék; bőkezű adományokban részesítette az egri káptalant. Ennek az 1501-ik évben Margita, Polgári és Ároktő, szabolcsmegyei nagy terjedelmű birtokokat, tíz évvel utóbb pedig Kisfalud borsodmegyei birtokot adományozta, melyek ez idő szerint a káptalan uradalmai között a legértékesebbek, és százezer forintot meghaladó jövedelmet hoznak.[338]


53. ERDŐDI TAMÁS BÍBORNOKI PECSÉTJE.[339]


A kápolna maga, a székesegyházzal együtt teljesen elpusztúlt. Csak alapköveit hozta fölszínre az utódok kegyelete.[340]

Ellenben mai napig fönnmaradt a kápolna, melyet Esztergomban, a székesegyház mellett, szintén a bold. Szűz tiszteletére, emelt, és a mely vallásos buzgósága mellett magas színvonalon álló műízlését is hirdeti.

Mert az, szakférfiak ítélete szerint, a renaissance-kornak hazánknak fönnmaradt építészeti emlékei között, műtörténeti jelentőségére nézve, a legelső helyet foglalja el.

Alapkövén, melyet 1824-ben, a várdombon eszközölt földmunkák alkalmával, találtak meg, az 1506-ik év van följegyezve, mi az építés megkezdésének időpontját határozza meg; befejezését jelezi a kápolna belsejében a főpárkányzaton végig húzódó latin fölirat, mely magyarúl így hangzik: «ERDŐDI BAKÓCZ TAMÁS esztergomi bíbornok Isten dicső anyjának szűz Máriának állította 1507-ik évben.»

A kápolna, a renaissance korszakban gyakorta alkalmazott kereszt-alakú központi épület alaprajzát tűnteti föl. A négyszögletű központi részt kupola födi. A sarkokban álló két-két korinthusi pilléren nyugszik a főpárkány, melyről a kupola súlyának viselésére rendelt kupola-szeletek (pendentivek) emelkednek. Ezeknek közeit mindegyik oldalon félkörív tölti be, melyekből három oldalt kerek ablakok nyílnak. A kupola-szeletekben czímerek vannak alkalmazva: kettőben az alapítóé, a másik kettőben pedig a királyé és Szakmári György pécsi püspöké.


A BAKÓCZ KÁPOLNA BELSEJE.
Dörre Tivadar rajza után.



A «BAKÓCZ KÁPOLNA» BELSEJE S EGYIK OLTÁRA.[341]
Dörre Tivadar eredeti felvétele után.


A kupola mennyezete, mely (szemtanúk leirása szerint) «aranyozott domborművekkel ékeskedő gyönyörű mű» vala, elpusztúlt, hasonlóan «a kagyló alakra épített külső tető is, melyet ezüstözött cserepek födtek.»

Ellenben fönmaradt a kápolnának, porphyrszerű vörös márványból készűlt, belső burkolata.

A négy keresztkar egyike, a székesegyház felé, nyitva áll és bemenetűl szolgál; a másikban márvány karos székek vannak elhelyezve; a harmadikban két ajtó van alkalmazva, melyeknek egyike a sekrestyébe vezet, másika csak a symmetria kedvéért készült; ezek fölött a chorus félkörív magas nyilása tünik elő, melyhez a sekrestyéből visz föl lépcső.

A keletre fekvő keresztkarban három lépcső vezet az oltárhoz. A vörös márvány oltárasztalt fehér márvány lap födi. Ezen, domború vésetű gyümölcsfűzérekkel diszített talapzatról, négy pillér emelkedik. Köztük három fülke nyílik, melyeknek középsője a másik kettőnél magasabb. Ezekben a bold. Szűz, és két női szent, valószinüleg szent Borbála és Katalin, szobrai voltak elhelyezve; a középső fülke jobboldali pillérén a bíbornok saját térdelő alakját faragtatta ki, mely (rongált állapotban ugyan) mai napig fönmaradt.

A két alacsonyabb fülke mögött maradt tér az evangelisták domborművű félalakjai töltik be. E fölött szépen tagozott főpárkány húzódik végig. Rajta tábla nyugszik, mely, szép és erőteljes domborműben, az angyali üdvözletet ábrázolja, jobbról-balról bőségszarukból kiemelkedő sphynx-alakokkal környezve; fölül diszítmények közepett angyalfő látható; a főpárkány két végén égő szövétnekeket tartó geniusok térdelnek.

A fehér márványból készült ezen nagy alkotás mai napig teljes épségében meg van. Csak a három szobor enyészett el; valószínűleg a török fanatismusnak estek áldozatul; a mi annál nagyobb veszteségnek tekinthető, mert elsőrangú művész vésője hozta létre: a Florenczben működő Fiesolei Ferucci András, kinek nevét a florenczi, fiesolei, pistojai, imolai és nápolyi templomok számára készített munkák híressé tették. Nagy elfoglaltsága miatt csak későn, 1519-ben teljesíthette a magyarországi megbízást; a mikor a prímás olasz udvari orvosát, Muzzarellit, küldötte Florenczbe, hogy a szobrokat Esztergomba szállítsa.[342]


ERDŐDI TAMÁS SZOBRA AZ ESZTERGOMI KÁPOLNÁBAN.[343]


A fönntartott szobrászati részek is, főleg a szent Szűz és az Üdvözlő Angyal átszelleműlt alakjai, szintén jeles mesterek kezére vallanak; rajz és kivitel tekintetében közel állanak ama fejlett ízlésű kor legsikerűltebb alkotásaihoz.

A remek épület építészének Peruzzi Boldizsárt – a XVI. század elején, Rómának, Bramante mellett, leghíresebb mesterét – vagy egyik tanítványát tartják a szakférfiak.[344]

Ezen kápolnát Erdődi Tamás azon szándékkal építette, hogy az neki és családjának temetkezési helyül, mausoleum gyanánt szolgáljon.

Ezért gondoskodott arról, hogy az ő és hozzátartozói lelke űdveért szüntelenűl emelkedjék az Égbe a hívek imája, melyre Rómában kieszközölt búcsú-engedménynyel is kívánt buzdítást nyújtani;[345] és az egyház szolgái folytonosan mutassák be a Mindenhatónak az engesztelő mise-áldozatot.

Erdődi Tamás ezért az ő kápolnáját valóban fejedelmi bőkezűséggel szerelte föl. Ellátta – mint egy királyi oklevél felsorolja – nagyértékű arany és ezüst készlettel, feszületekkel, kelyhekkel, ampulákkal, keresztekkel, gyertyatartókkal, szentségtartókkal, oltártáblákkal, mise- és szerpap-ruhákkal, arany szőnyegekkel és zsámolyterítőkkel, valamint az isteni tiszteletnél használt különféle könyvekkel.[346]


55. ERDŐDI TAMÁS KELYHE.[347]


Értékük felül tájékozást nyújt, a XVI. században, aranyműves által készített becslés, melyben egy, 248 márka súlyú arany feszület 4100 forint, egy kehely 1335 és egy másik 1210 forint, valamint két ampulla 1200 forint értékkel fordúl elő; s mind annyiról megemlíttetik, hogy gyöngyökkel és drága kövekkel vannak ékesítve.[348]

Művészeti kivitelökről fogalmat ád egy fönmaradt kehely, a mely pedig a legkevésbé értékesekhez tartozott, mert anyaga csak aranyozott ezüst. A felső rész (cuppa) levélkoszorúval szegélyzett kosarán, zománczokkal ékesített tizenkét mezőben háromszínű virágok díszlenek. A gömbalakú középtagon (nodus) hat-hat vastag sodronynyal keretelt czikk váltakozik, sodrony-zománczos virágokkal és sodronyos körökkel, mely utóbbiakba hatszirmú virágok vannak rakva, áttetsző kék vagy zöld zománcczal borítva. Hatkaréjú talpának felső mezejét vastag sodrony szintén tizenkét mezőre osztja, melyeken sodronyzománczos virágok díszlenek; egynek kivételével, melyen a prímásnak, bíbornoki kalappal födött, családi czímerét látjuk, áttetsző zöld alapon, áttetsző sötétkék zománczczal.[349] A czímer kétségtelenné teszi, hogy az ő megrendelésére készült a kehely; a zománcz-technika pedig azt, hogy Magyarország ötvös műve.

Ellenben külföldi, kétségkivűl olaszországi mű Erdődi Tamásnak, az esztergomi székesegyházban őrzött miseruhája. Bíborvörös selyem szövetén kettős színű aranyból szőtt növény és lombdíszítés van alkalmazva. Előrészét szent Tamás apostol – a megrendelő védőszentje – foglalja el. Hátulsó részén, széles kereszt karjain: a b. Szűz és az Üdvözlő Angyal mellképei; a kereszt törzsén: finom renaissance-díszítés közt, sz. András, Jakab és Simon apostolok képei láthatók. Ezek valamelyik nevezetesebb olasz művész rajzai után készültek. Az alakok arcza lapos hímzés, a többi szőve van. A hátulsó rész alján a megrendelő czímere látható.[350]

A műszövészet egy másik remek emléke is magán viseli e czímert. Ez az Erdődi család galgóczi kincstárában őrzött, aranyból szőtt trónkárpit, mely nagy egyházi ünnepélyek alkalmával, az oltárnál felállított főpapi trón hátterét díszítette. Értékét és jelentőségét emeli azon körülmény, hogy hasonló szolgálatot tett Mátyás király udvaránál. A szövet remek rajzot tűntet föl. Négyszögekből összealkotott padozaton díszedény áll, melynek majdnem minden tagja római edény mintájára van díszítve. Az edény két oldalából bőségszaruk emelkednek ki, melyeken egy-egy heraldikus alakítású sas áll, büszkén visszavetett fejjel. Fölöttük gyümölcsből és tölgyfalombból összealkotott koszorúk díszlik, melyből egy-egy rózsaág és két-két bőségszaru indúl ki. A két középső bőségszarut egy szalag fogja össze; a szaruk közé ékelve, támasztó pálczán áll egy kisebb, antik idomú díszedény. A szőnyeget széles szegély futja körűl, mely három részre oszlik; a külső s belső rész dísze száraz faágat ábrázol, melyet rózsafolyondár fut körűl; a középső rész dús díszitményeiben bőségszaruk, rózsák és gránátalmák képezik az alkatrészeket.

A szövet közepén levő koszorú belsejébe Mátyás király hollós czímere van szőve. Mikor a szőnyeg Erdődi Tamás birtokába kerűlt, föléje az ő czímerével díszített kelmét varratott.[351]


MÁTYÁS KIRÁLYNAK, BAKÓCZ TAMÁS BIRTOKÁBA JUTOTT TRÓNKÁRPITJA.[352]
Dörre rajza a gróf Erdődyek galgóczi kincstárában levő eredetiről.



56. ERDŐDI TAMÁS CASULÁJA.


Valamint a szövő műipar és ötvösség legbecsesebb műveivel emelte az isteni tisztelet fényét: pazar bőkezűséggel gondoskodott a használatban levő szertartás-könyvekről is.

Az 1882-ik évben Budapesten rendezett országos könyvkiállításon «a kiállított szertartásos könyvek között legfényesebb volt» az Erdődi Tamás «Gradualéja»,[353] (a káptalani zsolozsmáknál használt könyv), melyet kétségkivűl épen az ő kápolnájának czéljaira készíttetett. Ugyanis a rendkivüli nagyságú (77 cm. magas és 55 cm.) hártyakézirat első lapjainak díszítményei között kiváló helyet foglal el az Angyali Üdvözlet, melynek emlékezetére van a kápolna is szentelve. Ezen első lap, melyen az Advent első vasárnapján mondandó szent mise foglaltatik, rendkivűli fénynyel van kiállítva. Az egész, kék alapon, arany betűkkel van írva. A kezdő betű (A) 15 cm. nagyságú; arany alapon, színes foglalatban, a zsoltárok dalnokát Dávid királyt térdelve ábrázolja, a háttérben tájképpel. Az egész lapot díszkeret foglalja be, mely mesteri kéztől eredő dús díszítmények között, az Atyaisten félalakját, kiterjesztett karokkal tűnteti elő. Alul bíborvörös alapon, virágok és lombok között Erdődi Tamás czímere áll, melynek pajzsát két angyal tartja. A kézirat többi részei is díszes kezdőbetűkkel és miniature-képekben gazdagok.[354]

Műbecs tekintetében még magasabb színvonalon áll Erdődi Tamás misekönyve; mely 40 1/2 cm. magas és 30 1/2 cm. széles finom hártyára van írva. A kezdőbetűk és lapszélektől eltekintve, számos lapját majdnem egészen elfoglalják a legszebb miniature-képek, melyek sajátszerűen két, egymástól lényegesen eltérő jelleget tűntetnek föl. Egy részök a késő gót ízlés befolyására és burgundi vagy német festőiskolára utal; a leggazdagabb phantásiáról és nagyszabású composítióról tanúskodik, főleg az emberi alakok és csoportozatokban, melyek nem egyszer egészséges humor nyomait viselik magukon.


BAKÓCZ TAMÁS ZÁGRÁBI MISEKÖNYVÉNEK EGYIK LAPJA.


A czímlapon gót építményű trón a szent Háromság és a b. Szűz van ábrázolva, alul szentek csoportozata és szent Czeczilia, az előtérben a misekönyvet megrendelő főpap alakja, maga czímerével: vörös oroszlán fél alakja, arany pólya, fekete csillag fele. A következő lapokon előforduló képek közől kitünnek: a megtért fiú története, Krisztus születése és körülmetélése, a három napkeleti bölcs imádása, Lázár föltámadása, Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, lábmosás stb. Művészi humor nyilatkozik a szent György viadalát és szent Egyed vadászatát ábrázoló képeken, valamint azon lapszél-miniaturen, mely a vadak által nyárson sütött vadászt ábrázolja.


57. MINIATURE-RÉSZLET ERDŐDI TAMÁS ZÁGRÁBI MISEKÖNYVÉBŐL.


A festmények másik része az olasz renaissance befolyása alatt álló kiváló művész munkája, melyekben a tájképre és ornamentikára van a fősúly helyezve. Legkiválóbb a Canon-lapon a keresztre feszített Megváltó képe, szép tájképpel a háttérben. Sok kezdőbetűben medaillonszerűen templomok, zárdák és várak igen ügyesen vannak befestve. Sűrűn fordulnak elő gazdag ékítésű lapkeretek, szám szerint tizenhat, melyekben Erdődi Tamás czímere díszlik.

A dísz-misekönyvnek szánt hártyairat eredetileg Kalmancsehi Domonkos megrendelésére készűlt. Ezen főpap – előbb székesfehérvári prépost, majd váradi és végűl erdélyi püspök – korának ízlésben és bőkezűségben legkiválóbb műpártolóihoz tartozott. Számos, fényesen kiállitott, kézirat viseli magán az ő czímerét. Halála (1501) után az általa készíttetett misekönyv Erdődi Tamás birtokába kerűlt, és ő a kitöltetlenűl álló lapkereteket és kezdőbetűket valamely kiváló olasz művészszel kifestette. Két lapon oly jelenetek ábrázolásával találkozunk, melyekről fel lehet tennünk, hogy nem a művész képzeletének önkényes alkotásai, hanem a megrendelő főpap élete legjelentékenyebb eseményeinek emlékei. Az egyik képen miséző főpapot látunk, mögötte egy férfi és egy nő áll, kezükben gyertyát tartva; a másik egy csecsemő keresztelését tünteti elő. Valószínű, hogy amaz II. Ulászló és Anna királyné házassági frigyének megáldását Székesfehérvárt, ez pedig Lajos trónörökösének a budai fehér egyházban történt keresztelését ábrázolja.[355]

Habár ezen időben a sajtó egymásután bocsátotta közre az esztergomi egyházmegye használatára rendelt misekönyveket – Erdődi Tamás érseki kormánya alatt tizenhárom kiadás jelent meg Bécs, Nürnberg és Velencze nyomdáiban[356] – a főpapok előszeretettel vették igénybe ezentúl is a könyvmásolók és festők kezét; valamint általán más irodalmi termékeknél is a könyvek még soká nem szoríthatták háttérbe a kéziratokat.

Erdődi Tamás nagy gondot fordított könyvtárának értékes kéziratokkal gazdagítására. Ezek közől fönnmaradt egyik, mely Ciceronak «A szónokról» (De oratore) czímű művét tartalmazza. Az egyszerűbb Corvin-codexek ízlésében kiállított hártyakézírat. Az arabeszkes díszkerettel befoglalt czímlap alján Erdődi Tamás czímere látható, egy kivakart korábbi czímernek helyén; mi arra utal, hogy a kézirat más (talán Mátyás király) számára készült.[357]


A «SYMBOLA PYTHOGORÀ AJÁNLÓ LEVELÉNEK ELSŐ LAPJA.
Ráth György tulajdonában levő példányról.



AZ 1511-IK ÉVI ESZTERGOMI MISSALE CZIMLAPJA.
A Nemzeti Múzeum birtokában levő példányról.



AZ 1511-IK ÉVI ESZTERGOMI MISSALE UTOLSÓ LAPJA.

Még nagyobb jelentőségű egy másik kézirat, mely neki ajánltatott föl, bár Mátyás király és Beatrix részére készült.

Ranzan Péter, siciliai püspök, mint a nápolyi király követe, két esztendeig tartózkodott Mátyás udvaránál. Hazájába visszatérve, megírta Magyarországnak rövidre foglalt történetét, melyet Mátyás királynak és nejének kívánt ajánlani. Díszesen kiállíttatta a kéziratot, melynek az ajánló levél kezdetét tartalmazó lapjára helyezett miniature festmény azon jelenetet ábrázolja, a mint a trónon űlő Mátyásnak és Beatrixnak könyvét az ajánló főpap átnyújtja. A lombdíszítményekből álló lapkeret aljára két czímert festetett: Mátyásét és Beatrixét.

De mielőtt a könyvet bemutathatta volna, Mátyás király meghalt. A püspök megtartotta azt, és az ő elhunyta (1492) után, könyvtárában találta rokona, Palermoi János dominikánus szerzetes. Ez értékesíteni és rendeltetése helyére juttatni óhajtván a becses kéziratot, arra határozta el magát, hogy Erdődi Tamásnak ajánlja föl. Ezért a czímlapra Mátyás és Beatrix czímerei helyébe II. Ulászlóét és Erdődi Tamásét festette, valamint Ranzanus ajánlólevele elé a prímáshoz intézett saját ajánló levelét helyezte, a melyen, mintegy párkép gyanánt, azon jelenet van ábrázolva, a mint a trónon űlő magyar prímásnak János atya a kéziratot átnyújtja.[358]

Beroald Fülöp, a bolognai hírneves humanista, egyik (1503-ban) nyomtatott munkáját, mely Pythagoras bölcseletét tárgyalja, Erdődi Tamásnak ajánlotta. Miután az ország kormányzásában kifejtett tevékenységét magasztalja, ekkép folytatja: «Nagy férfiaknak, a közügyek intézőinek nem illő az egész éjszakát álomnak szentelni. Te is fukarkodol az álomnak szánt idővel; rövid órákat engedsz a pihenésnek; éjnek idején virrasztva lerovod a vallásos ember tartozását Isten iránt, egyszersmind az olvasmányok legédesebb táplálékával erősíted s üdíted lelkedet….. Benned a tudósok pártfogójukat, a tanulók segélyzőjüket tisztelik; a tudományosság számos jelöltjét, kik Olaszországba vándorolnak elméjök kiművelésére, utiköltséggel ellátod, és szükségleteikről bőkezűen gondoskodol.»[359]

VI.



Betegeskedése. Viszálya a Frangepánokkal. Életének utolsó hónapjai. Végrendelete. Halála. Temetése. Hagyatéka. Sírkápolnája. Emlékérme.

A köszvény sok esztendő óta lassanként aláásta Erdődi Tamás egészségét. Az 1519-ik esztendő folytán szélhűdés is érte, és már halálának híre terjedett el. A mikor fölépült, a velenczei követ azt irta róla: «öreg ember, rövid ideig fog élni.»[360] Az 1520-ik év őszén a köszvénybaj annyira megtámadta kezeit és lábait, hogy egészen mozdulatlanságra volt kárhoztatva.

De lelke erejének teljes birtokában maradt; a mit magatartása a Frangepánok irányában érdekesen tanusít.

Corbaviai János 1518-ban pert folytatott Frangepán Bernát és fiai ellen, mert egyik várát erőhatalommal elfoglalták és az őrség egy részét felkonczolták. Ezek, mikor a királyi ítélőszéknél a nagyobb hatalmaskodás büntetésében, a jószágvesztésben elmarasztaltattak, azon hitben, hogy Erdődi Tamás volt az ítélet kieszközlője, boszút esküdtek ellene.

Mikor, az 1519-ik év elején, a prímás súlyos betegségbe esett, erről Bernát gróf értesűlvén, fiát Ferdinándot, fegyveres csapattal, a prímás horvátországi birtokaira küldötte, azoknak egy részét elfoglalta, más részét feldúlta, jobbágyai közől számosokat leöletett és rablánczra fűzve elhurczolt. Majd egy várat, melyet a prímás jobbágyainak a törökök ellen megoltalmazására építtetett, ágyukkal ostrom alá vett, az őrségből többeket megölt, és habár a várat megvívnia nem sikerűlt, az alatta levő mezővárost kirabolta, a templomot is feltöretvén, kifosztotta.

A prímás unokaöccsei nem nézték ezt tétlenűl. Fegyveres népekkel ellenállottak, és a szenvedett sérelmeket a Frangepán-jószágok pusztításával torolták meg. Egyszersmind a Bernát gróf által elfoglalt Kupecsina nevű birtokukat visszafoglalták.

De a Frangepánok, – habár a király rendeletet bocsátott hozzájok, hogy további erőszakos tényektől tartózkodjanak, és ha netán panaszuk van, azt a királyi törvényszék ítélete alá bocsássák, – nem nyugodtak meg; éjnek idején a nevezett birtokra törvén, azt újból feldúlták és megszállották.

Ekkor a prímás és unokaöccse, a zágrábi püspök, az ügyet a király elé terjesztették, ki (1520 september havában) Bernát grófot maga elé idézte és menvédet is küldött néki. Ez azonban nem jelent meg, folytatta ellenséges magaviseletét; sőt fiához Kristófhoz, ki mint császári kapitány Németországban parancsnokolt, fordúlt segítségért. Ez onnan levelet intézett a prímáshoz; durva szavakkal fenyegetődzött, hogy a családja ellen elkövetett méltatlanságokért boszút fog állani, és nem nyugszik míg a prímást, ha máskép nem lehet, orgyilkos fegyverével, el nem pusztítja.

Sőt Horvátországból a prímáshoz tudósítások érkeztek, hogy Kristóf gróf felbérelt néhány rablót, kik a prímás és testvérei életére törjenek, őket fegyverrel vagy méreggel végezzék ki.

A prímás ekkor követeket küldött Németországba régi barátjához, Láng Máté bíbornokhoz, kinek nővérét bírta Kristóf gróf nőűl. Előterjesztette a történteket, és közbenjárását kérte ki oly czélból, hogy a Frangepánok Németországból támogatásban ne részesüljenek. Ez esetben – írja a prímás – képes lesz magát és rokonait megoltalmazni; mert el van határozva az erőszakot erőszakkal viszonozni. Egyuttal kéri a bíbornokot, intse meg Kristóf grófot, hogy hagyjon föl méltatlan magaviseletével, mely tisztességes emberhez, előkelő család sarjához nem illik; mint lovagias férfiú, nyiltan lépjen föl, ne pedig ármánynyal, és meglátja, hogy magához méltó ellenfélre fog találni![361]

Igy írt a nyolczvanéves aggastyán. Ő ekkor – 1521 elején – Esztergomhoz volt bilincselve, és hónapokon át nem jelenhetett meg az udvarnál. De sűrűn keresték föl előkelő személyek.

Vendégszeretete ország- és világszerte ismeretes volt. Egyik velenczei követ írja, hogy Esztergomban «nagy udvart tat, és gazdag asztala van; bárki jőjjön hozzá, akár hat hónapig maradjon is, bőséges ellátásban részesül, lovaival együtt; az idegenek, kik Magyarországba jönnek, mind fölkeresik; mert nagyon szeret állami ügyekről beszélgetni.»[362]

Az 1521-ik év elején, január közepe táján, a ferrarai herczeg küldötte jelent meg nála, a kevéssel azelőtt elhúnyt Hippolyt egri bíbornok-püspök hagyatéka tárgyában, melyet a király a végvárak czéljaira lefoglalt. «Készséggel tesznek meg mindent – mondá a bíbornok, fájdalmas sóhajjal – de én már csak olyan vagyok, mint a kiszáradt fa!»

Néhány héttel utóbb egy másik ferrarai küldött járt nála, kinek a cancellárhoz intézett sajátkezű levelet adott át, bár megirása nagy megeröltetéssel járt.[363]

Február első felében a velenczei köztársaság követe Orio Lőrincz kereste fel, közölte vele a törökök készületeiről érkezett híreket, és panaszosan előadta, hogy a magyar országtanács tagjai méltánytalan igényeket támasztanak a signoria irányában, melynek pénztárát saját szükségletei egészen kimerítik.

A prímás köszönetet mondott közléseiért. Hangsúlyozta, hogy minden időben igyekezett szolgálatára lenni a köztársaságnak, mintha csak polgáraihoz tartoznék; folytatni fogja ezen igyekezetét haláláig; sok ellensége van a signoriának, de ő mindig barátja volt.

A törökök felől érkezett tudósítások fájdalmasan érintették. Itt volna az ideje – jegyzé meg – hogy a keresztény hatalmak végre egyesűljenek a közös ellenség leküzdésére.

Elmondotta, hogy gróf Frangepán Bernát, gróf Corbaviai János és több más horvátországi úr összeesküdtek, és adófizetést ajánlanak a töröknek; már is a boszniai basától menedéklevelet kértek a portára küldendő követök részére; de ezen tervet meghiúsították a zágrábi püspök és Erdődi Tamás, kik viszont a magyar királyhoz, a pápához és a signoriához fordultak támogatásért.

Szólott azután a Ferdinánd főherczeg és Anna herczegnő között létesült házasságról, melyben a császár és a velenczei köztársaság között az állandó békesség zálogát látta.

Végül sajnálatát fejezte ki, hogy More Fülöp, Velenczébe küldetvén, pénzsegély kérésével bizatott meg; ő ellenezte, de a signoria ellenségei győztek; most már igyekezzék a signoria a segély ügyét lehetőleg kedvezően elintézni.

A velenczei diplomata három napot töltött a prímási udvarnál.[364]

Alighogy távozott, Verbőczi István tette bucsúlátogatását, mielőtt, mint a császártól küldött országos követség tagja, Worms felé útra kelne. Hogy a birodalmi gyűlésen illő fénynyel léphessen föl, a prímás saját kincstárából többféle értéktárgyat bocsátott rendelkezésére;[365] egyebek között néhány ezüst tálat, melyek azon nevezetes alkalommal is használatban voltak, mikor Luther Mártont Verbőczi ebédre hívta meg, oly czélból, hogy bizalmas társalgásban az ő megtérítésére tegyen kísérletet.


58. VERBŐCZI ISTVÁN NÉV-ALÁÍRÁSA.

Martius havában a havasalföldi vajda követei jelentek meg a királyi udvarnál; biztos tudósításokat hoztak a felől, hogy a törökök készületei Magyarország ellen irányulnak. A király fölhívást intézett a prímáshoz, hogy banderiumát tartsa készen, hogy a mikor a szükség kívánja, a török ellen küldhesse.[366]

Majus első napjára összehivatott az országgyűlés, hogy az ország védelmére a szükséges intézkedéseket megtegye. A válságos helyzetben a prímásnak nem volt maradása Esztergomban. Budára utazott. Megtört, meggörnyedt testében a lélek megőrizte hajdani erejét. Kocsin vagy hordszéken gyakran vitette magát a királyi palotába; mikor pedig ki nem mozdúlhatott szobájából, magához kérette az urakat.[367]

Azonban a veszély küszöbén sem ébredt föl a hazafias áldozatkészség és önmegtagadás szelleme. Szenvedélyes viták töltötték be a tanácskozásokat. A gyűlés eredmény nélkül oszlott el.

Még a lovagias érzés is kihaltnak látszott a lelkekből. Anna herczegnő és Ferdinánd főherczeg menyekzőjére nem vállalkoztak főurak, kik az üdvözlő küldöttségben részt vennének. A költségeket sajnálták. Ellenben a prímás ez alkalommal is fejedelmi bőkezűséget tanusított. Tízezer arany értékű nászajándékkal kedveskedett elhúnyt királya leányának.[368]

VII.



Június első napjaiban visszatért Esztergomba.[369]

Az izgalmas jelenetek, melyeknek Budán tanúja és részese vala, valamint az utazás fáradalmai kimerítették erejének végső maradványát.

De azért még haza érkezte után sem kimélte magát. Hordszéken vitette magát a templomba és más helyekre.[370]

Végre junius 11-ikén a végkimerűlés ágyba kényszerítette. Érezvén a halál közeledését, teljes nyugalommal készűlt az örökkévalóságba. Rendes gyóntatójának, Kelemen mesterkanonoknak meggyónt, mire ágya köré gyűjtvén rokonait, káptalana tagjait és az udvari személyzetet, az érseki helynök kezeiből az Úr testét magához vette, és az utolsó kenetben is részesűlt.

Ekkor András nagyprépost figyelmeztette, hogy a mennyiben ekkorig végrendeletet nem alkotott volna, most rendelkezzék az Isten által néki adott ingó és ingatlan vagyona felől.

A prímás tiszta és érthető hangon azt válaszolta, hogy ingatlan javairól már alkotott végrendeletet, melyet Lajos király megerősített; és kívánja, hogy mindaz a mi abban foglaltatik, pontosan megtartassék.

Miután pedig káplánja, Cherubin mester által, a három függő pecséttel ellátott királyi okiratot előhozatta, jelenlevő kedvencz unokaöccséhez, Erdődi Péterhez, azon kérelmet intézte, elégedjék meg azon birtokokkal, melyeket életében neki tényleg átadott, és fogadja megnyugvással a végrendeletben levő intézkedéseket.

Péter úr, megindulva és zokogva, biztosítá bátyját, hogy a végrendelet minden betűjét tiszteletben fogja tartani; sőt kész, ha a bíbornok kívánja, mindent a mit tőle kapott, bárkinek átengedni.[371]

Hátra volt még az, hogy ezen oklevélben nem foglalt birtokairól és ingóságairól intézkedjék, a mit káptalana prépostjának figyelmeztetésére készséggel megtett. Számos tanú jelenlétében mondotta tollba utolsó akaratát.[372]

Valamint előbb családjának fényéről gondoskodott, most egyháza és hazája iránt tartozó kötelességeit kívánta teljesíteni.

A királynak, a végvárak megerősítésére, 40,000 arany forintot hagyományozott.[373]

Az általa alapított esztergomi kápolnának, illetőleg a káptalannak, mely a kápolnában az isteni tiszteletet végezni volt hivatva: a somogymegyei Szinyér kastélyt, a hozzá tartozó uradalommal; Gyöngyös mezővárosának általa zálogczímen birt negyedrészét; a borsodmegyei Czekin faluban egy birtokrészt; Budán és Pesten egy-egy házat; ingó vagyonának egyik felét.

«Lelke üdvének javára, szegények segélyezésére és az isteni tisztelet fényének emelésére» ingó vagyonának másik felét hagyta.

Ezen intézkedései végrehajtóiúl fölkérte: Szakmári György pécsi püspököt s királyi cancellárt – kiről előre tudta, hogy a prímási széken utóda lesz – András esztergomi nagyprépostot, Tasnádi Tamás esztergomi segéd-püspököt, Ibrányi Tamás és Vajai Ferencz esztergomi kanonokokat, Paksi János és Désházi János világi urakat.[374]

Lelki és anyagi ügyeinek rendezését már csak kevés napig élte túl. Fájdalom és küzdelem nélkül, mint a kialvó mécs lángja, aludt el az örök álomra, junius 15-ikén, esti 10 órakor.[375]

A király, a Budán levő főpapok és urak kíséretében, Esztergomba jött, hogy az ország első főpapjának ravatalánál megadja a végső tiszteletet, és az általa épített kápolna sírboltjába kísérje porhüvelyét.[376]

A gyászban, melylyel atyja legbizalmasabb tanácsosának elhunyta lelkét betöltheté, nagybátyja, Zsigmond király, híven osztozott. «Felséged és országa – írja neki – magas méltóságú és bölcsességű, személye és a közügy iránt lelkes ragaszkodással viseltető tanácsost és főurat vesztett el benne; mi és egész fenséges családunk leghívebb barátunktól, jóakaróinktól, úgy szólván atyánktól fosztattunk meg!»[377]

* * *

Azon válságos napokban, melyek Erdődi Tamás halálát követték, mikor a török hadak Szabácsot, Szörényt és Nándorfehérvárt vívták, a felmentő sereg fölszerelésére a kincstár képtelen volt, az urak pedig áldozatokat hozni vonakodtak: a király igénybe vette a prímás gazdag hagyatékát.

Már junius 25-ikén küldötte II. Lajos egyik titkárát Szakmári Györgyhöz, a fő végrehajtóhoz, ki az elhunyt prímás kincstárát és lakosztályát lepecsételte volt, hogy a hagyatékban található készpénzt szolgáltassa ki.[378] Négy nappal utóbb sürgetően ismételte parancsát. «Fejünk és az egész ország forog koczkán» jegyzi meg követelésének igazolására.[379]

A végrehajtók nem késtek engedelmeskedni, föntartván a hagyaték igényét a megtérítésre. Összesen 41,000 forintot szolgáltattak ki.[380]

Azonban ez csak egy csepp volt a közszükség tengerében. A király csakhamar a hagyaték értéktárgyaira is rátette kezét. Elrendelte az összes ingóságok: az asztali készletek, ékszerek, bútorok, szőnyegek, a raktárakban fölhalmozott vászon-, posztó- és selyemkelmék elárusítását.[381]

A sietségben és zavarban, mint a haszonlesők tábora kizsákmányolt, a nagyértékű hagyaték valóságosan prédára bocsáttatott. Az ezüst asztali készlet sorsáról a ferrarai herczegnek, Budán levő ügyviselője így tesz jelentést.

«Három napon keresztül az ezüst edényeket úgy hurczolták össze-vissza, mintha cserépből lettek volna. Némelyek szerint összes súlyok 300 mázsát tett ki. Egyik aranyműves állította, hogy 100 mázsánál minden esetre több volt. Látni lehetett szarvas-, szárny- és szarv-idomú asztaldíszeket, roppant nagyságú edényeket, melyek császári udvartartáshoz is illendők lettek volna. A tiszta ezüstöt 7-8, az aranyozott 8-9 arany forintra becsülték márkánként. De az aranyozottat is 6 sőt 5 forintért bocsátották árúba. Olyan vásár volt, melyet nem lehet leirni. Egyik aranyműves, többi között, jó mester kezeire valló domborművekkel díszített edényeket vett, márkánként 7 forintért; pedig ő maga esküvel erősíti, hogy 14 forinton alul nem készíthetné. Van a ki 70 forintért vett egy kupát és néhány nap alatt 30 forintot nyert rajta. Találkoztak urak, kik zsidók által magok számára sokat vásároltattak össze. Igy elvesztegették azt a kincset, melyet elhúnyt birtokosa annyira féltékenyen őrizett; pedig ha maga idején helyes jódon értékesítik, elegendő lett volna arra, hogy a belőle befolyó pénzösszeggel a török támadást föltartóztassék.»[382]

II. Lajos az ily módon lefoglalt értékekért kárpótlásul, a hontmegyei Damást várát, a hozzá tartozó uradalommal, adományozta az esztergomi kápolnának, illetőleg a káptalannak.[383]

A mohácsi vész után János király is igénybe vette Erdődi Tamás hagyatékát. Kápolnájának arany-ezüst felszereléséből 5675 forint értékű tárgyakat vett át, hogy azokat pénzverdébe küldve, legsürgetőbb szükségleteire némi fedezetet találjon. Kárpótlásul jószágok adományozását ígérte.[384]

Mindazáltal a kincsek egy részét meg tudta menteni a káptalan gondossága, melynek a nagyértékű zománczos feszület fönmaradását is köszönhetjük. A kápolna szintén túlélte századok viszontagságait. Míg a régi székesegyház, az ostromok rombolásai következtében, teljesen elpusztult, a déli oldalán, kissé emeltebb helyen épült kápolna épségben maradt. A törökök a szentek szobrait eltávolítván, azután imaházzá alakították át. Kiűzetésök után 1683-ban az esztergomi káptalan, a távolból is, mert Nagyszombat volt székhelye, sietett intézkedni, hogy a kápolna a kath. isteni tiszteletnek visszaadassék, és egy javadalmas papot állított oda, ki az alapító szándéka szerint naponkint misét mondjon.

Igy állott elszigetelten, a Duna fölött emelkedő domb fokán, a régi századok művészetének és vallásosságának ezen utolsó maradványa. A város és vidékének lakossága különös kegyelettel viseltetett ezen kápolna, és a szent Szűznek a XVIII. század elején oda helyezett képe iránt. Főleg Mária-ünnepeken tömeges búcsújárások keresték föl.

Mikor Rudnay Sándor prímás az új székesegyház építéséhez hozzáfogott (1824), arra határozta el magát, hogy a kilencz ölnyi távolságban álló kápolnát az új épülethez csatolja. Belső márvány burkolatát és egész felszerelését, 1600 darabban, szétszedette. A XVI. századbeli írók, Oláh Miklós és Ursinus Velius, által magasztalt, aranytól és ezüsttől ragyogó kupolája azonban nem volt megmenthető; miért is az új kápolna fölé téglából közönséges kúpboltozat építtetett, mely az épület egyéb gazdagon díszített részeiből feltünően elütött.

Simor János bíbornok-prímás kegyelete megszüntette e visszás disharmóniát (1875). Díszes faragványokkal ékeskedő márványboltozatot emeltetett, melynek gerinczhordozói ízléses rosette-be futnak össze, míg az általuk határolt mezők aranylapjain, Rafael vatikáni loggiáira emlékeztető, virágfüzérek pompáznak. Egyidejüleg az egész kápolna márványburkolatát újra fényesítette, sok részletét megaranyoztatta; az oltárra carrarai márványból új szentségházat állíttatott; míg a káptalan szent István és László dicső királyainknak, olasz művész által carrarai márványból készűlt, szobrait helyeztette az oltár fülkéibe.[385]


59. AZ ESZTERGOMI KÁPOLNA A XVIII. SZÁZADBAN.[386]


A múlt század első felében, a kápolna restaurátiója alkalmával, fölszínre kerűlt egy nagybecsű ékszer: Erdődi Tamás főpapi nyakláncza és keresztje.

A kereszt szokatlanúl kis mérveket tüntet föl (4 cm. hosszú és 3. cm. széles) De annál inkább kelt csodálatot az ötvösmester művészete, melyet a parányi téren kifejteni képes volt. Szép rajzot gondolt ki, a gazdag változatú idomokat kedves összhangzású zománczdíszekkel borította el, nemes foglalású drágakövekkel ékesítette.


60. ERDŐDI TAMÁS FŐPAPI LÁNCZA ÉS KERESZTJE.[387]


Az ékszer két alkatrészből áll. Ugyanis egy keret hátteréből emelkedik ki a kereszt kimagasló felülete, melyet laposra csiszolt kövek: rubinok, gyémántok és smaragdok borítanak. Ezek e szerint a nemzeti színeket állítják elő; de egyúttal, az egyházi symbolika értelmében, a hit, remény és szeretet erényeit jelzik. A mester itt beérte az egyszerű, de erős színhatással. Síma felületű aranyos tokszél kereteli be a köveket, és mindegyik kő négy sarkán mintegy kampós nyújtvány tűnik föl a borda végén. A foglalványok, a kor ízlése szerint, tornyocskák formájára épültek. A keresztet feketére zománczolt szélének ékes vonalú rajza szembetünően emeli ki a dústagozású és domborművekkel ékeskedő keretből.

Ezen keret és a kereszt mindegyik külön önálló kis mesterművet képez; de a művész olyan gondosan tudta azokat összeilleszteni, hogy sehol sem támadt rés vagy hiány. Kecses hajlású csigavonalak, szalagos tekercsek, gúlák és bogyók nagy változatosságot és gazdag kidomborodásokat adnak a keresztnek, mely ötféle zománcz színpompájában ragyog. Ezen színek elhelyezésében tanusított ízlés és ügyesség kiváló mesterre vall, kit valószínüleg az olasz ötvösök sorában kell keresnünk.

A kereszt belűl üres, és így ereklyék befogadására volt hivatva.

Fölemelhető hátlapjának lemezét, fehér zománcz közepett, keleti modorban componált, vonalas diszítményű rajz borítja.

A kereszthez teljesen méltó a láncz, melyben vésett gerinczű karikák és hosszúkás szemek váltakoznak, amazokat világos kék és fehér zománcz borítja, ezeket szalaggal körülvett korong két részre választja, hozzájok simuló zománczolt gerezdek, szalagok és gyümölcsök díszítik.

Úgy a kereszt, mint a láncz olasz művészetre vall. Amaz a láncznak töredékével (három nagyobb és három kisebb rész) Jankovich Miklós gyűjteményébe és azzal a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárába került; a láncznak egy nagyobb töredéke a gróf Zichy-család tulajdonát képezi.[388]

Kétségtelen, hogy a kereszt és a láncz Erdődi Tamás tetemét ékesítette. Maga a koporsó és a tetem nyomtalanúl elpusztult.

De a remek kis szentély, melyben örök nyugalmát kereste az alapító, áll, és az ő nevét viseli a nép ajkán ma is (Bakács-kápolna); oltáráról negyedfélszázad letelte után is emelkedik érte ég felé az áhítat imája.


61. A BAKÓCZ-ÉREM ELŐLAPJA.


Hasonlóan kiállották a századok viszontagságait más intézkedései. Birtokszerzeményei legnagyobb részben ma ugyanazon föladatoknak szolgálnak, melyeket ő tűzött ki. A szinyéri uradalom az esztergomi káptalan birtokaihoz tartozik. Margita és Polgári dúsan termő síkjai az egri káptalan jelen gazdagságának legfőbb tényezői. Monyorókerék és Vörösvár, a körös- és varasdmegyei uradalmak Erdődi Péter utódait uralják. A több ágon virágzó család ugyanazon czímerrel él, melyet megalapítójától örökölt, és kegyelettel őrizi a levéltári és művészeti kincseket, melyek ettől szállottak rá.

Mintha akaraterejének hatalma rendelkezéseit a tartósság biztosítékaival fölruházni képes lett volna! Mintha holta után sem szűnt volna meg hű kísérője lenni a szerencse, mely életében követte, és melynek jelképét a tiszteletére veretett emlékérmen méltán állította elő a művész.[389]


62. A BAKÓCZ-ÉREM HÁTLAPJA.


Míg ugyanis az előlapra a durva, de erőteljes vonásokat feltüntető arczképet helyezte, hátsó lapján a szerencse istenasszonyát ábrázolta, a mint delfinen állva, háborgó tengeren, kedvező szelek által dagasztott vitorlájával biztosan halad előre a szirtek közepett.

Csakugyan élete hajója, háborgó tengeren, sokféle szirtek közepett, páratlan szerencsével haladott.

De nem dicsekedhetett hasonló szerencsével a magyarországi egyház hajójának kormányzásában. A felelősség nagy súlya terheli emlékét azért, hogy mikor a vallásszakadás közelgő vihara kitört, nem állott biztos kikötőben a hajó, és az ellenállás képességét nélkülözte a hajós nép.

Egy gyászos egész századnak kell eltelni, míg az ő dicsőséges utódja, PÁZMÁNY PÉTER, a vallásos buzgóság, a tudományos műveltség és a nemzeti nyelv varázs eszközeivel hajdani virágzásának és hatalmának révpartjára vissza vezetheti!


63. SZÖVEGDÍSZ BAKÓCZ 1511. ÉVI MISSALÉJÁBÓL.





HASONMÁSOK SZÖVEGE.


I.
AZ 1491-IKI SZERZŐDÉS UTOLSÓ LAPJA.



Lásd az egészet Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns 1490-1526.

1. Sed quotienscunque talis casus in futurum accidet. Si

2. quidem is per capitaneos et officiales locorum determinari non possit, principes

3. ipsi consiliarios suos utrinque in aliquo loco competenti convenire faciant, et illis

4. plenam auctoritatem hujusmodi differentias sopiendi et prorsus tollendi concedant,

5. et quicquid per hujusmodi consiliarios decretum fuerit, id ab utraque parte observari

6. debebit. Postremo quantum ad castrum Costel pertinet, quod tanquam in presenti

7. bello hostiliter captum esset, inter alia, ut domino regi Wladislao assignaretur in

8. articulis precedentibus connumeratur. Conventum est, quod idem castrum

9. illius manibus, qui hoc hodie tenet, remmaneat servitis oneribus et impositionibus

10. generalibus ad colonos, uti aliis regni colonis fieri est consvetum, similiter et

11. protestatione fidelitatis de eodem castro regi Hungariae, uti ab antiquo introductum

12. est, ac aliis juribus, si quod quispiam ad idem castrum habere pretendit, semper

13. salvis. In quarum rerum robur fidem et testimonium has presentes litteras.

14. scribi et sigillis nostris solitis communiri fecimus: Et pro majori securitate omnium

15. supradictorum anus nostras proprias hic infra subjunximus. Datum et

16. actum Posony die lune post festum Sancti Leonardi Anno domini Millesimo

17. Quadringentesimo Nonagesimo primo

Az aláirások:

Ego Thomas episcopus Jauriensis recognosco
suprascripta manu propria.
Ego Georgius de Bathor nomine patrui
mei domini Sthephani de Bathor waywode etc.
..scribere ignorantis recognosco propria manu
Johannes de Sselnbergk cancellarius regni Bohemie
manu propria.
Ego Thomas episcopus qui supra pro domino utroque Ladislao
de Gwth et de Rozgon qui scribere ignorant
propria manu de subscripsi
Benus von der Weitaml mein hant
Wilhelmus Pemkircher
recognosko manu propria
Johannys de Rupow
prothonotaryus regny
Bohemie manu propria.

II.
A ZÁGRÁBI MISSALE EGY LAPJA.



1. Te igitur cle

2. mentissime

3. pater: per

4. Iesum Chri-

5. stum filium

6. tuum dominum

7. nostrum: suppli

8. ces rogamus

9. ac petimus

10. Hic se erigat: Uti ac

11. cepta habeas

12. et benedicas: Hic ter ponat signum crucis simul super panem et vinum

13. in calice dicendo Hec do † na: Hec mu:

14. † nera: Hec sancta sacri †

15. ficia illibata. In primis: que

16. tibi offerimus pro ecclesia tua

17. sancta catholica: quam paci-

18. ficare: custodire: adunare: et

19. regere digneris: toto orbe ter-

20. rarum: unacum famulo tuo:

21. pap nostro N. et Antistite nostro

III.
BAKÓCZ TAMÁS SAJÁTKEZŰ LEVELE 1517-BŐL.



Jesus Christus Maria.

1. Venerande frater et amice. Literas Dominationis Vestre intellexi, placet quod judicia ista sund inchoata, que, sperandum

2. est, preter nonnullorum opinionem et factionem exitum etiam felicem habebunt. Advertabunt, non dubium,

3. magistri omnes et etiam alii, quo consulto interesse debebunt. Si magister Johannes Ellegy ab Johanne Kanisay

4. redibit et obfacere poteritis, quid rerum istic egit, rogo, rescribatis. Preterea rescribatis, quid Kenderessy

5. et Orbonaz in montanistarum negotio fecerint, et in quibus terminis res ea pendet, quum quidem

6. tale negotium contigisse nunquam memini. Puto tamen favore nonnullorum in fumum transibit, et periculum

7. atque damnum irreparabile huic regno pariet, ita tamen dico, si vera fuerint reperta, que

8. montaniste narrarunt.

9. Que de domino Stephano Amade scribitis, cognovi. Concordiam non fugio, graviter tamen et supra

10. honestum damnificari nolo, si potero. Propterea Dominatio Vestra, in qua plenam habeo fiduciam, agat,

11. ut decet pro fratre et pro justitia et curet, ut justitia calumpniam superet, et iniquitas

12. ac dolus veritatem et justitiam non supprimat, quod fecisse Dominationem Vestram non penitebit,

13. ad quod ut etiam alios dominos magistro scilicet et assessores inducat, vehementer oro.

14. Revera quantum damnum, tanti et majoris injuriam facio. Magistrum Ibranj illo mittere

15. nunc non possum, excusat se, quia res suas domesticas hoc presertim tempore disponere

16. habet, quod non ego sibi dedissem, quod habet etc. Propterea materiam hujus Amade teneat

17. Dominatio Vestra suspensam, donec eum vel alium quempiam idoneum mittere potero. Interea sunt

18. ibi Franciscus Literatus de Buda Vetere, alter magister Franciscus de Waija canonicus hujus ecclesie mee

19. quod Dominatio Vestra informet, quid agant, dicant et faciant, ubi opus erit. Non

20. aliud, nisi Dominationem Vestram bene valere cupio. Cui me et negotia mea meorumque omnia

21. (recom)mendo. Ex Strigoniensi arce, secundo die festi visitationis Marie 1517.

22. Vester Thomas Strigoniensis cardinalis etc.

23. manu sua raptim.





Jegyzetek




HátraKezdőlap