Az aforizma életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes mondás, míg ezzel szemben a verstöredék az ember befejezetlen, netán még ki sem bontott gondolatainak ritmusban, valamely gyengéd lüktetésben való kifejezése. Az is tudvalevő, de legalábbis hallgatólagosan mindannyian úgy tartjuk, hogy nem akárkinek adatik meg az előjog, ilyesfajta töredékekkel, aforizmákkal foglalatoskodni: nagy gondolkodóknak jár-e hivatal. Továbbá, ha belelapozunk egy-egy ilyen – aforisztikus gondolatokat tartalmazó – gyűjteménybe, ezt általában azzal a szándékkal tesszük meg, hogy a "hosszú-kacskaringós életművek" után végre egyenes úton, egyszerűbb módon juthassunk el az igazsághoz, sőt: végre el tudjunk jutni magához, az igazsághoz. Ha mindezen gondolatokhoz még hozzáfűzöm a kérdést, hogy egyáltalán mit is jelöl a címlapon heverő szó, nüánsz ... akkor összeáll a kép: itt bizony valamiféle szélhámoskodás folyik, hiszen az író nem nagy író, no meg aztán hol a vers, hogyha van verstöredék, és a nüánsz ... hát a nüánsz pedig maga biztosan nem is létező dolog, talán csak egy újabb "szócsoda".

Látható tehát, hogy minden igyekezetem, amely "A boldogság hét rossz szaga" címet viselő – enyhén moralizáló, már-már verselő – iromány helyét és szerepét kijelölné, csak újabb bajt idéz elő. Talán a szó, legyen bár oly aprócska: nüánsz ... adná a megoldás kulcsát?

Ha valaki megkérdezné tőlem, én hanyagul odavetve, tréfásan biztosan azt felelném, hogy a nüánsz pillanatnyilag a földön létező legkisebb műfajok egyike, hiszen ez valóban egy olyan parányi egység, hogy voltaképpen nem is beszélhetek róla már csupán egyes számban, hanem helyette inkább nüánszok párbeszédéről, csoportjairól kell szólnom.

Két oka volt annak, hogy az egyetlen tömör igazság, illetve a versbe oltott eszmék – különben termékeny – talajáról a nüánsz-sokaságok irányába elmozdultam. Egyfelől tapasztalom, újabban mind többször, hogy a frazeológia, amit most szólásgyűjtemény címen vagyok kénytelen megjelölni, mind inkább kitérni, elhajolni látszik az üres szóvirágok, közhelyek, vagyis a frázisok menedékhelyszerű világába. Másfelől tudom, hogyha magam is ezt az utat választom, ugyanebbe a zsákutcába keverednék.

Ugyanakkor a közelmúltban – egy áttekintő jellegű Nietzsche verseskötet olvasása nyomán – mégis erős késztetést éreztem arra, hogy valamiképpen, hasonló módon én is kifejezzem magam, "igazságszerű elgondolásaimat" valahogyan a felszínre jutassam, netán a kútfőre vezessem.

A konfliktushelyzet föloldása végett döntöttem úgy tehát, hogy ez a válogatás, "A boldogság hét rossz szaga" címet viselő kötetecske, tartalmazza inkább aforizmának tetszelgő, sőt gyakorta igen-igen blőd, szinte odavetett egységeknek – vagyis nüánszoknak – a kombinációit, így azok, mármint a nüánszok – szerencsés esetben – egymást kiegészítve, felerősítve, egyik a másikra visszhangozva, reflektálva talán képesek lehetnek valamiféle igazság, vagy fölismerés hathatós kifejezésére. A nüánszok tehát olyan gondolattöredékek, vagy inkább természetes könnyedséggel, mondhatni mély őszinteséggel "visszahajigált" válaszok, amelyek valamiképpen egységbe szerveződve szolgáltatnak új információt, afféle bölcsességeket – gyakran csupán magát a probléma fölvetést – az olvasó számára. De vajon ki legyen a kérdező?

Mint szinte minden irománynak, ekként a nüánsznak is van címe és szövegtörzse, így a lényeg, vagyis a mondanivaló, ami igen gyakran csupán fölvetés, a cím és a szövegtörzs, mint kérdés és zabolátlan felelet egységéből próbál meg kibontakozni. Ezek után amennyiben az, ami kifejeződni szándékozik, nem elég meggyőző, netán még egészen kiforratlan, esetleg önmaga is csak egy kezdeményeződés, abban az esetben több ilyen egymásra mutogató, egymáson túlmutató, de egymást így egységben mindenképpen megerősítő-fölemelő nüánsz párbeszédéből igyekszik kibontakozni, formát ölteni a közlő akarat, mint végleges mondanivaló.

Talán a nüánsz-ciklusok gondolatát jól szemlélteti, sőt: ha nem éppen a legjobban a ROSSZ REGÉNY című nüánsz párocska. Itt a szerző önmagában gyöngécskének ítélte meg a kezdő nüánszot – mint valamiféle születési rendellenességgel bajlódó aforizma kezdeményeződést – éppen ezért úgy döntött, hogy megerősíti, vagy egyenesen kibontakoztatja a kezdő gondolatot, amely jelen esetben a prózai kifejezésmód értelmét és lehetőségeit próbálja meg – több-kevesebb sikerrel – górcső alá vonni. Ítélje meg az olvasó ...

Végezetül nem marad más hátra, minthogy mindazon kedves olvasónak, ki soraimban idáig eljutott, "személyesen is átnyújtsam" ezt a verstöredékkel – hébe-hóba aforizmával – megízesített nüánsz koszorút, melyet a szürke hétköznapokban igenis föllelhető, kimutatható megannyi boldogságos óráért, a boldogságos küzdelmekért feleségemnek, Magdolnának ajánlok soha nem múló szerelmes szeretettel.

2008. február 21.

tedd magadévá, hogy újra magad lehess
és ha már egymagad magánya fojt,
engedd magad magáévá lenni

a titkos gondolat: eszencia,
önmaga ébresztője, de ha elszabadul
mindened összezavarja

olyan vagyok, amilyen vagyok
miért, te milyen vagy?
olyan kíváncsi vagyok!
amilyen kíváncsi vagyok

A rossz regény konkrétum,
amivel szemben a jó regény:
konkrétumok hátán billegő kérdés.

El is felejtettem: mi volt a kérdés?

Boldogok, akik beszélnek
      és boldogok, akik meghallgattatnak
      és boldogok, akik meghallgatnak
      és boldogok, akik meg hallgatnak

Boldogok, akik beszélnek
      és boldogok, akik beszélgetnek

Ó mily nehéz ennek a nőnek elmagyaráznom:
      mennyire szép

a szépség hit

a szépség képesség

ismeretlen eredetű forma,
amely valahonnan ismerősnek tűnik

a szépség latolgatása

mit égre szórt, ki meg nem talált ...

üres kendő fejemen csavarodó
lábamon fékcipő zavarodó
szaladásom

Én akartam, hogy az enyém legyen,
ő pedig akarta, hogy akarjam.

Én akartam, hogy övé legyek,
ő akarta, hogy enyém legyen.

kitalálni könnyebb, mint kitalálni
      vagy
kitalálni könnyebb, mint ki találni
      vagy
kitálalni könnyebb, mint kitalálni

az élet valójában egy sodrás,
amely bennünket elsodorni
      igyekszik, igyekszik, igyekszik ...
majd ...
... elsodor

tárt karomba zár a víztükör
      szép ez itt

cél kitűzése: az ok hiányának beismerése

íme a néma jár és beszél a béna: szólni kár

ha a néma jár
      és beszél a béna, legyen bár
ötlettelen, a megoldás:
      egy különös pár

mivel a néma jár
      és beszél a béna ugyebár
a megoldás ötletes,
      ha mindkettő vár

a számítógép kikapcsolása:
      az élet kezdete
      az élet kezdete:
a számítógép bekapcsolása

a számítógép bekapcsolása és kikapcsolása:
az élet kezdete és végzete

kezdete és végzete:
bekapcsolása és kikapcsolása

fel is út, le is út

a türelem rózsa legyen

azt hallottam édes rózsám
el kell válnom tőled

rózsa
rezső
rizsa
rozs
rossz, rossz, rossz
rossz, rossz
rossz
jó

a türelem ott terem, valami jó nagy hegyen

tetszel nekem
tetszem neked

tetszel
tetszem

szel
szem

hiba az űrlap kitöltésekor,
nem adta meg:
      név, születési hely/idő, anyja neve és lakcím

fókuszálj, hogy fókuszáltassanak

mi volna boldogságom,
ha nem volnának azok ...

boldogságom, azok

boldogságom és azok

csillag

mondd, hogy hívnak
      ... és megmondom ki vagy
mondd, mit akarsz
      ... és megmondom ki vagy
mondd, mit szeretnél
      ... és megmondom ki vagy
mondd, mit ér annak a sorsa ...
      ... és megmondom ki vagy
mondd, ki vagyok én?
      ... és megmondom ki vagy

két kezeddel ezentúl
a billentyűt sikál
és szeretni repked
az is ösztönöz

sikál, repked, ösztönöz

Eszta nevet: fölvirágoztatom ezt a nevet

figyeld: ez itt hat alma, íme Eszta hatalma

a kitalált szó pontosan olyan jó, mint a
      nem kitalált, csak én találtam ki

a kitalált szó talán picit jobb is ...

nyisd ki a hetedik ajtót

hozzám az út:
alagút
sötét szoba, kaloda
csendjét lepattintó
cső

ismét kiszakadt
a vélemény egyenletekből
az a kétéltű mosolyod
      élig fénye
bambuló arcom
      hanem most bokaszorító
meleg van

hederít: rám se hederít
derít, kiderít, ki derít: rám se hederít

tehenet lopok ha kell
      mezőn heverészek

én vagyok
a kolduló bivaly
kolomp nélküli szilaj
      és tarkáimat is
ide vonszolja nekem a rét

telve
tehén szeretőim vetnek értem
széna árnyakat
      és a fű, és az ég
küldi őket szerteszét

derülj, derülj asztalkám

majd kiderül

egyszer fent, egyszer lent

mindig a csúcson lenni

ahogyan haladok előre, újabb csúcsokat pillantok meg

nem alkalmas

nincs rá mód

na most aztán mindent bele

sötétben való tapogatózás

halál vagy hála

én vagyok
te meg?!
íme nem vagy

meszet eszem
eszem teszem-veszem

A filozófia rehabilitáció: tanulj meg csodálkozni!

más csodálkozni és más újra csodálkozni

Csodák pediglen nincsenek,
hiszen minden csoda három napig tart.

két nap az élet

megfigyelések illesztése
      hosszas mérlegelés után meglévő

ismeretekhez
melyek
      igazságokból és
azok ellentmondásaiból
      egyaránt építkezni
képesek

      az értelem,
amely
      lényegéből fakadóan
magyarázatok
      gyűjtéseibe bocsátkozik
és nem elégszik meg a puszta látvánnyal:
      féktelen tempót diktál

a rácsodálkozás
gyönyörűséges pillanata
pedig oly rövid

kipróbálom
      beledobom
beleillik és a semmibe
      zuhan

olyan, amilyennek látszik

még nem tudom milyen

látszatra tök jó, de nekem bejön

kiteljesedés

a kiteljesedés érzékelése

a kiteljesedés önmaga

álmodom még szebbről
vágyva a tökéletest
titkok titkai felé nyújtom kezem

megjelölöm az utat
bár vissza nem jutok soha:
vonzza szemem a láthatár
a mérhetetlen idő kerekét
taposnom muszáj

megfakul minden ragyogás
vad színei eltünedeznek
de kezem alatt újjá születik ma minden

mert amint leszáll az éj
a csodák kertjéből kihajigálom
az alkimisták szürke rongyait

mint a mesében ...
      álmodat újra fonja, hogy újra élj
hogy már ne bajladozzanak
tompa sejtéseid
lomha télutón veled

pontosan úgy
mint gyermeki szemmel
      a szenvedély
mely a tárgyakat magasra viszi
lendíti makacsul
rácsodálkozva erre-arra:

      titkai kitörni
bomlani készen
(ahogyan tán sohase volt még)
mert varázsa bizony ez a pajzán érzés
      búgják füledbe
merész akkordjaiból
      édes vágyaidba mártott
dallamait

újra és újra és
      újra megbeszéljük dolgaink
akár a nagy hatalmak:
nagy lepedőkön egyezünk
kaján titokban

védőbeszédem töröm
      míg odaát szól hangod
a még mindég csodás
sose múló selymes hangod
      síró

te látod őt, én látni vélem
ablakod múltba néz
      bezárva szépen
újra és újra ami vagyok
ez vagyok
ez vagy, ami vagy
      nékem

a butaság közkincs

a butaság közjó

a butaság közkeletű

a butaság okán való magyarázkodásom

a butaság okán való magyarázkodásom

az én akaratom bolyong
sokadik réteged fölött
      amivel szabályozhatnád önmagad
nélkülem

de nem tehetem
mert ha odaadnám
      már bennem keresnéd azt
ahogyan ne volna szabad

és letaszítod vágyaid szorongásaim
      barlangjába
nem bírom tovább
      nélküled

hálózataid hidak
      és elzárások
rendszerévé alakítják traumatikus élményeimet
      hiba nélkül kapaszkodom

fölismerni a zsenialitást, ez maga is zsenialítás

különös kényszer, amely
      fele részt a boldogság utáni vágyakozásból,
      fele részt pedig utálkozásból fakad

vágy és képesség összhangjából kellő szorgalommal elő kell varázsolni
a még soha meg nem lévőt

amíg a zsenialítás nem ismer határokat
addig az egyszerű ember nem ismeri a határokat

olyan, amit mindenki lát, de csak a zseni veheti szemügyre

a zseni kényszeresen szabadnak érzi magát

a zsenialitás határain belül a zseninek mindent szabad

azzal, hogy megvalósítja önmagát, betartja a zsenialítás szabályait

folyamatosan megkérdőjelezi önmagát

gyanú, amely önmagunkból ered

megbámulsz, megbámullak

nem bámulsz, nem bámullak

újra bámulsz, újra bámullak

légy tömör, hogy ne tömöríttethessél

ne légy tömör, hogy tömöríttethessél

hazugság: hazugság
      igazság: hazugság
igazság és hazugság: igazság

sírás

síró

a sírás konszolidálása

a sírás konszolidálása

gáncs
gáncs és örömök
várakozás
örömök és várakozás
várakozás kéjjel
kéjelgés
te magad

Friedrich Nietzsche: Friedrich Nietzsche versei – Válogatta Hajnal Gábor – Fordította Csorba Győző, Garai Gábor, Görgey Gábor, Hajnal Gábor, Kálnoky László, Képes Géza, Keresztury Dezső, Lator László, Petri György, Pór Judit, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső, Tellér Gyula, Vidor Miklós – Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Irattára / 2006