CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó és ajánlás
Add tovább
Titkos gondolat
Közeledés
A rossz regény
A kevésbé jó regény
Kasztok
Ellentétesek
A szépség magyarázata
A szépség logikája
A szépség kritikája
A szépség forrása
Az igazán csúnya tett
Totaliarianus
Paranoiás
Házasodási paradoxon
Házasodási összekuszálódás
Értsd úgy ahogy
Valójában
Sohase volt tónál
Cél-ok
Működik
Ötlettelen
Ötletes
Modern kor
Modern kór
Modern megközelítés
Elágazás
Memória zavar
Hiba üzenet
Hiba keresés
Hiba kezelés
Eltérés
Így már jobb
Szerintem még jobb
De talán ez így a legjobb ...
Csillag születik
Csillag kapu
Csillag tanítás
Csillag kulcsszavak
Csillag por
Csillag hamu
Puhítás
Szonáta
Szonáta forma
Eszta könnyelműsége
Eszta hatalma
Önkényes logika
Az önkény mámora
Zéró tolerancia
Egykori kamasz panasz
Egykori kamasz problémák
Sehogyan sem
Kolduló bivaly
Minden filozófus álma
Minden filozófus jövője
A veszekedés hierarchiája
Nem normális veszekedés
Elhúzódó veszekedés
Veszekedés reggel
Veszekedés délben
Veszekedés este
Éjjeli veszekedés
A veszekedés halála
Jelenlévőség
Emberi, túl emberi
Filozófia
A filozófia kudarca
Hamis filozófia
A filozófus szerint
Kipróbálom, beledobom
Nem profi
Tök jó
Tök szuper
Másság
A másság harmóniája
A másság kudarca
Alkimista ösvények
Marcipán vers
Képeslap
Közkincs
Közjó
Közkeletű
Közveszélyes
Közbotrányt okozó
Elzárások - hommage S. Freud
Zsenialítás
Zsenivé lenni
A zsenialítás kibontása
A zseni elkülönítése
Zseniális megoldás
A zseni szabad
A zseninek mindent szabad
Normális zseni
Őrült zseni
Minden alapot nélkülöző
Pláza romantika
Pláza csömör
Zsizellel a plázában
Bölcs
Életbölcs
Igazság és hazugság
Versírás
Versíró
Versfaragás
Verselemzés
A boldogság hét rossz szaga
Hivatkozások és szerzői jogok
Előszó
Az aforizma életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes mondás,
míg ezzel szemben a verstöredék az ember befejezetlen, netán még ki sem
bontott gondolatainak ritmusban, valamely gyengéd lüktetésben való
kifejezése. Az is tudvalevő, de legalábbis hallgatólagosan mindannyian úgy
tartjuk, hogy nem akárkinek adatik meg az előjog, ilyesfajta töredékekkel,
aforizmákkal foglalatoskodni: nagy gondolkodóknak jár-e hivatal. Továbbá,
ha belelapozunk egy-egy ilyen - aforisztikus gondolatokat tartalmazó -
gyűjteménybe, ezt általában azzal a szándékkal tesszük meg, hogy a "hosszú-
kacskaringós életművek" után végre egyenes úton, egyszerűbb módon
juthassunk el az igazsághoz, sőt: végre el tudjunk jutni magához, az
igazsághoz. Ha mindezen gondolatokhoz még hozzáfűzöm a kérdést, hogy
egyáltalán mit is jelöl a címlapon heverő szó, nüánsz ... akkor összeáll a
kép: itt bizony valamiféle szélhámoskodás folyik, hiszen az író nem nagy
író, no meg aztán hol a vers, hogyha van verstöredék, és a nüánsz ... hát a
nüánsz pedig maga biztosan nem is létező dolog, talán csak egy újabb
"szócsoda".
Látható tehát, hogy minden igyekezetem, amely "A boldogság hét rossz szaga"
címet viselő - enyhén moralizáló, már-már verselő - iromány helyét és
szerepét kijelölné, csak újabb bajt idéz elő. Talán a szó, legyen bár oly
aprócska: nüánsz ... adná a megoldás kulcsát?
v
Ha valaki megkérdezné tőlem, én hanyagul odavetve, tréfásan biztosan azt
felelném, hogy a nüánsz pillanatnyilag a földön létező legkisebb műfajok
egyike, hiszen ez valóban egy olyan parányi egység, hogy voltaképpen nem is
beszélhetek róla már csupán egyes számban, hanem helyette inkább nüánszok
párbeszédéről, csoportjairól kell szólnom.
Két oka volt annak, hogy az egyetlen tömör igazság, illetve a versbe oltott
eszmék - különben termékeny - talajáról a nüánsz-sokaságok irányába
elmozdultam. Egyfelől tapasztalom, újabban mind többször, hogy a
frazeológia, amit most szólásgyűjtemény címen vagyok kénytelen megjelölni,
mind inkább kitérni, elhajolni látszik az üres szóvirágok, közhelyek,
vagyis a frázisok menedékhelyszerű világába. Másfelől tudom, hogyha magam
is ezt az utat választom, ugyanebbe a zsákutcába keverednék.
Ugyanakkor a közelmúltban - egy áttekintő jellegű Nietzsche verseskötet
olvasása nyomán - mégis erős késztetést éreztem arra, hogy valamiképpen,
hasonló módon én is kifejezzem magam, "igazságszerű elgondolásaimat"
valahogyan a felszínre jutassam, netán a kútfőre vezessem.
A konfliktushelyzet föloldása végett döntöttem úgy tehát, hogy ez a
válogatás, "A boldogság hét rossz szaga" címet viselő kötetecske,
tartalmazza inkább aforizmának tetszelgő, sőt gyakorta igen-igen blőd,
szinte odavetett egységeknek - vagyis nüánszoknak - a kombinációit, így
azok, mármint a nüánszok - szerencsés esetben - egymást kiegészítve,
felerősítve, egyik a másikra visszhangozva, reflektálva talán képesek
lehetnek valamiféle igazság, vagy fölismerés hathatós kifejezésére. A
nüánszok tehát olyan gondolattöredékek, vagy inkább természetes
könnyedséggel, mondhatni mély őszinteséggel "visszahajigált" válaszok,
amelyek valamiképpen egységbe szerveződve szolgáltatnak új információt,
afféle bölcsességeket - gyakran csupán magát a probléma fölvetést - az
olvasó számára. De vajon ki legyen a kérdező?
Mint szinte minden irománynak, ekként a nüánsznak is van címe és
szövegtörzse, így a lényeg, vagyis a mondanivaló, ami igen gyakran csupán
fölvetés, a cím és a szövegtörzs, mint kérdés és zabolátlan felelet
egységéből próbál meg kibontakozni. Ezek után amennyiben az, ami
kifejeződni szándékozik, nem elég meggyőző, netán még egészen kiforratlan,
esetleg önmaga is csak egy kezdeményeződés, abban az esetben több ilyen
egymásra mutogató, egymáson túlmutató, de egymást így egységben
mindenképpen megerősítő-fölemelő nüánsz párbeszédéből igyekszik
kibontakozni, formát ölteni a közlő akarat, mint végleges mondanivaló.
Talán a nüánsz-ciklusok gondolatát jól szemlélteti, sőt: ha nem éppen a
legjobban a ROSSZ REGÉNY című nüánsz párocska. Itt a szerző önmagában
gyöngécskének ítélte meg a kezdő nüánszot - mint valamiféle születési
rendellenességgel bajlódó aforizma kezdeményeződést - éppen ezért úgy
döntött, hogy megerősíti, vagy egyenesen kibontakoztatja a kezdő
gondolatot, amely jelen esetben a prózai kifejezésmód értelmét és
lehetőségeit próbálja meg - több-kevesebb sikerrel - górcső alá vonni.
Ítélje meg az olvasó ...
Végezetül nem marad más hátra, minthogy mindazon kedves olvasónak, ki
soraimban idáig eljutott, "személyesen is átnyújtsam" ezt a verstöredékkel
- hébe-hóba aforizmával - megízesített nüánsz koszorút, melyet a szürke
hétköznapokban igenis föllelhető, kimutatható megannyi boldogságos óráért,
a boldogságos küzdelmekért feleségemnek, Magdolnának ajánlok soha nem múló
szerelmes szeretettel.
2008. február 21.
A szerző