Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Szilágyi Sándor
I. Rákóczy György

TARTALOM, BEVEZETÉS

Tartalom

Első könyv.

I. Rákóczy Zsigmond.
II. A Rákóczy fiuk neveltetése.
III. Özvegy Rákóczyné és mostoha fiai.
IV. A Lorántfyak. György első összeköttetése Bethlennel.
V. A Rákóczy fiuk első szereplése.
VI. A Bethlen-féle mozgalom kezdetei.
VII. Rákóczy részvétele az első támadásban.
VIII. Rákóczy részvétele az 1621-iki táborozásban
IX. Rákóczy magatartása a nickolsburgi béke után. A későbbi támadások.
X. Rákóczy családi körében.
XI. Bethlen halála.
XII. Rákóczy magatartása az erdélyi viszonyokkal szemben.

Második könyv.

I. Rákóczy fejedelemmé választása.
II. A kassai béke.
III. Munkács megszerzése. Prépostváry lázadása.
IV. Első érintkezések a svéddel. Kéry, Sennyey követsége.
V. Zólyomy lázadása, az eperjesi béke.
VI. Tárgyalás a lengyel királylyal. Bercsényi követsége.
VII. Bethlen István támadása.
VIII. Rákóczy és Pázmány. Belső viszonyok.

Harmadik könyv.

I. Unitariusok és zsidózók. Szövetség Máté vajdával.
II. Erdély és a harmincz éves háború. Bercsényi újabb követsége.
III. Tíz éves uralkodása eredményei. Összezördülések Esterházyval.
IV. Érintkezések a svédekkel, Francziaországgal. Bisterfeld. Rebenstock Fejérvárt.
V. Az 1644-iki háború.
VI. Az 1645-iki háború. A linzi béke.
VII. Rákóczy uralkodásának utolsó évei. Halála.

Szöveg-magyarázatok.

Rákóczy György levele testvéréhez Zsigmondhoz.

Bevezetés

Szent-István három részre darabolt országában a hosszú török háború javában dúlt, midőn I. Rákóczy György, Erdély fejedelme született s a harmincz éves háború nagy tragédiájának utolsó felvonása is legördűlt, mikor hamvait Gyula-Fejérvárt az erdélyi fejedelmek pantheonában örök nyugalomra helyezték. Erre a félszázados, a bécsi békétől a westphaleni békéig terjedő korra esik az ő pályája, s ez a pálya nemcsak hazánk történetében hagyott maga után eltörűlhetetlen nyomokat: befolyással volt az az európai események alakulására is.

Magyarországi születésű volt: de a legnagyobb méltóságot, mely ez időben magyar ember előtt nyitva állt, Erdélyben érte el. Már akkor, a bécsi béke után, ez az állam két külön ország volt. Azelőtt sem, soha sem volt Erdély teljesen beolvadva Magyarországba. Sajátságos alakulása, geographiai fekvése, a három nemzetnek egymástól s az anyaállamétól elütő szervezete még a kápolnai unio (1437) előtt is biztosította ezt a különállást. Hát még az unio után, mely a három nemzet kölcsönös védelmét kötelezővé tette! Még azután is, hogy a mohácsi veszedelem kétfelé darabolta Magyarországot, János király Magyarországában is, melynek egyik felét tette, megtartotta önállóságát. Mikor pedig Buda bukása után az ország fővárosa Erdélybe helyeztetett át, a separatio élesebben kezdett kidomborúlni. A Bécsben székelő király minden kísérlete, visszafoglalni Erdélyt s hozzácsatolni az anyaállamhoz, a viszonyok hatalmán hajótörést szenvedett. Az ország önállósága eleinte csak a vajdai czímben nyilatkozott, de ettől csak egy lépés volt a fejedelmi czímig. A bécsi és zsitvatoroki békék ezt is megszerezték neki, s az a darab föld, mit a fejedelem Magyarországból bírt, ezentúl a czímben mint "Partium", "Részek" nyert kifejezést.

Fejedelmet pedig az erdélyiek hosszú időn át, bár kétszeri megszakasztással, a Partiumból választottak: a Zápolyákat a Báthoryak váltották fel, s a Bethlenek előtt és után Rákóczyk uralkodtak. Ily módon szorosabban csatolták magokhoz a Részeket, mely nélkűl Erdély nem lett volna képes fentartani az egyensúlyt a császár és szultán közt, s ezzel betölteni világtörténeti missióját.

...

Sokkal jobban biztosíthatta Erdély a maga önállóságát, ha érdekkörébe tudta vonni a Részeket s Felső-Magyarországot. Biztosra vehették, hogy akármelyik felső-magyarországi főur, ha sorsát Erdélyével egyesíti, jó erdélyivé lesz. Annál jobb, mennél több uradalma van Erdélyen kívűl, annál nagyobb a befolyása a "natale solum" felett. Egy egész sereg ember kötötte sorsát az ő jó szerencséjéhez - s föltehették, hogy Erdély érdeke ezekre nézve nem lesz közömbös.

Valóban Rákóczyra nézve soha sem volt közömbös. Az első nap, melyen trónját elfoglalta, jó erdélyivé vált, s az maradt utolsó lehelletéig. A feltevés, miért megválasztották, hogy új hazája érdekkörébe be fogja vonni a Részeket s Felső-Magyarországot, a megpróbáltatás nehéz órájában is igaznak bizonyúlt. Erdély különállásának problemáját, két nagy elődjének, Bocskaynak és Bethlennek nyomdokain haladva, az ő uralkodása megoldotta. Eltérőleg ugyan egyes részletekben attól, a hogy azok contemplálták: de közmegelégedésre.

S ezeket az érdekeket ha nem is ismerte jobban, de jobban tudta méltányolni mint Bethlen. Más földön, más környezetben, más traditiók közt nőtt fel, mint elődje, ki sokáig ette a bujdosás és száműzetés kenyerét. Ezek a traditiók, a fiatal éveknek tapasztalatai s élményei hatással voltak mindkettőnek alkotásaira s még inkább törekvéseire. De a viszonyok, az élet exigentiái kiegyenlítették az ellentéteket: s az ő művök volt, hogy Felső- Magyarország őszintén csatlakozott Erdélyhez, mert a compromissum ennek érdekében, a magyar király souverain jogának érintése nélkűl, az erdélyi fejedelmi jogok megóvásával jött létre.

S főként a Rákóczyé. Mert mégis a linczi béke fejezte be azt az alkotást, melynek alapját a bécsi vetette meg. Kortársai e nagy művének élvezték áldásait, de nem tudtak igazságosak lenni az iránt, kinek azt köszönhették. Bethlennel mérték össze: nagy idők egyik legnagyobb alakjával. Pedig Bethlen élete befejezetlen maradt: s Rákóczyt a legnagyobb elismerés azért illeti meg, mert törekvéseit az időkhöz, viszonyokhoz, tehetségeihez mérte.

S ha most megpróbáljuk életét megírni, legyünk igazságosak. Ne vessen rá árnyékot elődjének fénye.