CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
ZSEGRA
a szentélyben: Utolsó vacsora, Judás csókja, a boltozat képei, Szent István, Szent László, próféták mellképei
SZEPESDARÓC
oltár mögötti képek: Angyali üdvözlet és Kálvária. 1300 körül
SZEPESHELY
Róbert Károly koronázása. 1317
SZEPESDARÓC
Remete Szent Antal legendája. 1360-70 körül
ZSEGRA
a szentélyben: Mária koronázása. 1360 körül; a hajóban: Szent László legenda, Jézus élete sorozat; a diadalíven: Utolsó ítélet. 1380 körül
LŐCSE, SZENT JAKAB TEMPLOM
szentélybeli festmények. 1380 körül(?). A hajóban: az irgalmasság cselekedetei és a hét főbűn. Szent Dorottya-legenda. 1380 körül. Az északi előcsarnokban: Mária ciklus töredéke. XIV. század vége(?)
LŐCSE, GIMNÁZIUMI TEMPLOM
Az irgalmasság cselekedetei. 1390 körül
POPRÁD
a diadalíven: Utolsó ítélet. 1390 körül
PODOLIN
Jézus életét illusztráló képek. XIV. század második fele
VITFALU
Szent László legenda. 1400 körül
SVÁBÓC
falképek a hajóban és a szentélyben. 1400 körül
ZSEGRA
a szentély keleti és déli falának freskói. 1410 körül
SZEPESDARÓC
az északi falon: Keresztrefeszítés és Kálvária. XV. század első negyede
LŐCSE, GIMNÁZIUMI TEMPLOM
a keresztfolyosón: Kálvária, XVI. század eleje
LŐCSE, SZENT JAKAB TEMPLOM
a Szent György kápolna ajtajának ívmezejében: Piétà. 1515. A déli előcsarnokban: Utolsó ítélet. XVI. század első negyede
VÖRÖSKLASTROM
a refektóriumban: Krisztus az Olajfák hegyén, Ostorozása, Keresztvitel, Kálvária. 1520
ZSEGRA
a hajóban: Mária mennybemenetele és koronázása
CSÜTÖRTÖKHELY
HARASZT
JEKELFALU
KERESZTFALU
KUBACH
NEDECZ
POPRÁD
SZEPESOLASZI
SZLATVIN
Jegyzetek
Képek jegyzéke
Bevezetés
Középkori falképfestészetünk története műtörténetírásunk egyik legelhanyagoltabb fejezete. Összefoglalásról e téren még nem is beszélhetünk, hiszen az emlékek stílkritikai vizsgálata jóformán csak az utóbbi években indult meg. Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Vajdovszky János, Divald Kornél nemes buzgalmú fáradozásainak gyümölcsei ma már jobbára csak adatgyűjtés szempontjából hasznosíthatók, munkáik a tudományos felfogás változásával jórészt elavultak. Éber László "Magyarország Árpádkori művészete" című munkájában még a régiek nyomát követi, míg két évvel később Gerevich Tibor akadémiai székfoglaló értekezésében már új vezérelvekkel veti meg a modern magyar tudományos műtörténeti kutatás alapját. Gerevich szakított elődeinek külföldimádó, a magyar művészet létezését is tagadó felfogásával éppúgy, mint romantikus nacionalista érzelmű megállapításaikkal. Kimutatta, hogy a magyar művészet sohasem volt a nagy nyugati államok tartománya, hanem a különböző irányból jövő áramlatokat magában egyesítve nemzeti stílust alakított ki. Ebben a szellemben dolgozta fel Puskás Lajos az Árpádkori falképeket, míg Ernszt Mihály a dunántúli falfestés emlékeiről írt beható tanulmányt. Jelen dolgozatunk harmadikul csatlakozik a magyar freskófestészet emlékeit tárgyaló értekezésekhez.