Bevezetés

Elindulnak a lányok. Ott hagyják a családot, az otthont, az ismerősöket. Eljönnek az ismeretlenbe, várnak valamit ettől az úttól. Jön Tollár Ica a tanyáról, jön Őri Kati Tákosról, jönnek a Barta lányok barátnőikkel Komlóskáról, jönnek Göndör és Szij Mari Leninvárosból és Kazincbarcikáról. És jönnek a többiek.

Jön, aki menekülni akar a családjától és jön, aki nem akar köztük élni. Jönnek az apjukat, nővérüket, bátyjukat, öccsüket, barátnőjüket, falubelijüket követők. És jön, aki pénzt keresne, világot látna. Napról napra újabb és újabb lányok indulnak el otthonukból, a fővárosba igyekeznek.

Jönnek a tizenhat évesek, hogy gép mellé állítsák őket, és a tizennégy évesek, hogy szakmát tanuljanak. Aztán néhány év múlva megy mindenki.

A felfelé igyekvők vállalnak, a hazafelé indulók a biztonságukat keresik. A két utazást azonos érvek indokolják - "Jobb lesz Pesten." "Jobb lesz otthon." -, mégis óriási a különbség. A fővárosi néhány év e között a két elhatározássá érlelt érzés között feszül. Aztán mennek, mert nem vágták el a hazavezető szálakat, mennek, mert itt sem találják a helyüket, mennek, mert a főváros nem ad nekik otthont.

Pedig néhány évig gyári munkások. Hajtják a gépet, fonnak, szőnek, helytállnak a munkában. Ugyanaz a sors kapcsolja őket össze munkatársaikkal, ugyanaz a gép váltótársaikkal és egyazon élet leányszállói társaikkal.

Gyerekként jönnek és felnőttek, amikor elmennek. Magukkal hozzák otthonuk rendjét, magukkal viszik új ruháikat, új szavaikat, kezükben a munka begyakorlott mozdulatait, lábukban sok száz lerótt kilométert. És élményeket, tapasztalatokat. Amik az otthonról hozott rendbe nem illenek.

Az élményekből lesznek a mesék, amelyeket egyre szebbé formál az idő. Ezek a mesék indítják útnak a következőket. A tapasztalatokból lesznek az arcvonások, a tekintet. Idegenek az otthon maradóknak.