Bevezetés

Századának mozgalmas világfolyása közepette Sárosmegye egyik csendes falujából, őseitől reámaradt berzeviczei nemes udvarházából indult útjára az a pálya, melyet Berzeviczy Márton megfutott.

Családfája az Árpádokig felnyulik, a mikor elei meráni Gertruddal Tirolból beszármaztak és a Kárpátok aljában megtelepedtek. Száz esztendő alatt Szepes- és Sárosmegye első birtokosaivá küzdötték fel magukat. A német faj minden jó tulajdonságát átörökítve magyarrá vált nemzetségükre, a Berzeviczyek Zsigmond és Mátyás király dicső századában zászlósuraságig vitték s így a főnemesség sorába emelkedtek. De azután hirtelen lehanyatlottak vagyon és tekintély dolgában, úgy hogy Márton születése korában - egy évtizeddel a mohácsi veszedelem után - már csak emléke maradt meg a család hajdani régi nagyságának. Felemelni a köznemesi sorból és újra nevezetessé tenni, neki, nagyszámú családja legifjabb tagjának jutott feladatául. Ámde feladatáért nem karddal küzdött, mint porladozó száz esztendő előtti ősei, hanem tollal és kitartással, az újkor e hatalmas fegyvereivel.

Miután se nagy vagyont, sem a gazdaság folytatására való tehetséget nem örökölt, Berzeviczy Márton íródeákságra adta magát. Előbb a nádori hivatalban, majd a császári udvarban dolgozott, ügyeskedett s így ifjuságától fogva idegen országokban nevelkedett. Hajlama is volt reá és négy esztendőt kirekesztve, egész további életét idegenben élte le s távol hazájától fejezte is be. Ezért sokat látott, tapasztalt s korán olyan műveltséget és tudást sajátított el, a milyennel kortársai közül otthon kevesen dicsekedhettek. Levelei mutatják, hogy kitünően írt anyanyelvén kívül latinul, németül, olaszul; nyomtatott munkája, hogy jártassága volt a görögben; erdélyi tartózkodása elején pedig törökül is megtanult; míg lengyelül könnyüség lehetett neki beszélnie, mikor gyermekkorában is hallhatta a tót nyelvet szülöföldjén s gyakorolhatta új környezetével és lengyel származású feleségével is. Életének virágában, 25 esztendős korában hagyta el udvari szolgálatát, hogy emésztő tudásvágytól hajtva, külföldi egyetemekre jusson. Majdnem tíz esztendeig tanul egyvégtében Német-, Francziaország és Padua egyetemein. Ez utóbbi helyen tudásával rövidesen valósággal tekintélylyé válik, a kire tisztelettel néznek és hivatkoznak tanulótársai s a ki korának legkiválóbb humanistáival levelez és tart fenn tudományos érintkezést. Hire, neve eljut egy másik tanult paduai volt deákhoz, Báthory István erdélyi fejedelemhez is, a ki országába hívja s olyan ügykört biztosít neki, a milyenben ifjuságát töltötte Ferdinánd király udvarában. Itt aztán érvényesíthette úgy kanczelláriai gyakorlatát, mint jogi tudását s az egyszerű titkárból röpke pár év alatt kanczellár lett egy megértő, nemes, önzetlen jó uralkodó oldalán, a ki tehetségét felismerve, pártfogolta hű emberét és magával vivén Lengyelországba is, szívből örült sikerének és boldogulásának.

Fényes közpályáján Berzeviczy Márton leginkább mint diplomata tünt ki. Ő ugyan ura mellett résztvett a szentpáli csatában, majd Báthory oroszországi hadjáratában, két ízben is.

Így vértbe öltözve sem volt szokatlan a katonák előtt, kiknek - tisztjénél fogva - minden anyagi ügyét gondozta. De legotthonosabban követségekben, államügyek intézésében és úton érezte magát. Bécsben, meg a római szentbirodalom területén korán megszokta a mázas beszédet, a czifra igéreteket burkoló komoly kijelentéseket, a nyájas képű rábeszélés százféle fogásait és megejtő hangját. Mindehhez megnyerő alak, lebilincselő úri megjelenés, széleskörű nyelvtudás és lekötelező fellépés járult, a mi őt külföldi küldetésekre kiválóan alkalmassá tette. Egymásután jár Londonban Erzsébet királyné udvarában, Velenczében a dogenál, Rómában a pápánál, Sztambulban a szultánnál; ismételten az erdélyi fejedelmi s a königsbergi őrgrófi udvarban.

Egyformán tárgyal előkelő vatikáni főpapokkal, síma olaszokkal, virágos nyelvű török basákkal, erdélyi tanácsurakkal, garasukat féltő szász szenátorokkal, zárkózott porosz rendekkel, kicsinyes lengyel főurakkal, kalmárgondolkozású danczkai polgárokkal, ravasz császári biztosokkal a Báthoryak elavult régi kárpótlásügye érdekében, vagy mint lengyel sztároszta a kapitányságaihoz tartozó lakósok ügyes-bajos polgári dolgaiban.

...