CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Magyar forradalom 1956. a napló hasonmása
Magyar forradalom 1956. a napló betűhív gépirata
Csics Gyula ötven év múlva kései utószó egy gyermekkori naplóhoz
Előszó
2004 februárjában Tatabányán, a megyei könyvtárban egy beszélgetésen
vettem részt: 1956-ról és a forradalom óta eltelt időről volt szó. A
beszélgetés végeztével hozzám lépett egy szakállas, ősz, de nagyon
fiatalnak tűnő úr, bemutatkozott, és elmondta, hogy ötvenhatban naplót
vezetett. Mindjárta kezembe is nyomott egy dossziét, ezzel: "talán
érdekli..."
Ő volt Csics Gyula, a tatabányai városi könyvtár vezetője.
Átfutott az agyamon, hogy túl fiatal... Vajon miféle naplót írhatott
1956-ban? De úgy emlékszem, mikor átvettem a mappát, csak annyit mondtam,
hogy jelentkezem.
A dossziét a vonaton kinyitva gyermekírást, rajzokat és jól ismert
röplapokat láttam. Ott volt a szöveg gépbe írt változata is, de azzal
először nem törődtem. Elkezdtem olvasni a kézírást, nézni a rajzokat, a
saját kezűleg szerkesztett térképeket. A bejegyzéseket az 1956-os Blaha
Lujza térről, az utcáról, a házról, a gangról, a rádió híreiről. És arra
gondoltam, hogy ebből a nézőpontból még sohasem olvastam 1956-ról, pedig
- azt hittem - elég sokat olvastam róla. De ahogy a tizenkét éves fiú
lejegyezte, amit látott, amit a szüleitől, a szomszédoktól és a rádióból
hallott, amit a barátjával megbeszélt, amit az újságból elolvasott, abból
egészen sajátos, soha nem tapasztalt kép állt össze.
Elég volt elolvasni az első néhány lapot, hogy úgy érezzem, ajándékot
kaptam. Majd ötven év után részese lehetek egy nagyon okos, nagyon lelkes
gyerek világának. Ez a világ történetesen 1956 világa. Csics Gyula saját
ötvenhatjáé, amelyet a forradalom eseményei mozgatnak. De világot ő formál
mindabból, amivel vele napról napra történik. Tüntető tömeg, utcai harc híre,
a felnőttek elbeszélései, szövegben, rajzban, sőt térképein is megörökített
sétái, hegedűórája és születésnapja, a város, amit lát - és a város, amit
Jancsival papíron, térképen elképzel -, egyetlen rendbe áll össze számára.
Ezt az ötvenhatos gyermeki kozmoszt pedig egy középkori kancellista
rendszeretetével, pontosságával, lelkiismeretességével modern kódexbe
jegyzi. Az ő belső rendje a napló szövege.
Azt reméljük, naplója közlésével továbbadhatjuk ezt az ajándékot. Annyi
felnőtt szereplőé után az ő történetét és tanúságtételét - tőle, akkori
önmagától.
Budapest, 2006 márciusában
Rainer M. János