Borsod-Abaúj-Zemplén, az egyesített hármas megye joggal mondható a Felvidék páratlanul szép területének. Északról félköralakban a Bükk, a Gömörszepesi Érchegység, az Eperjestokaji Hegylánc ölelik eggyé, s közben a Sátorhegyek vadregényes völgyei gondoskodnak a változatosságról. Dél felől idáig húzódik az alföldi róna a Tiszával és ennek mellékfolyóival. A Felvidék és Alföld megyénkbeli ölelkezésénél nehéz a tájék bűvköréből szabadulni.

Aki itt a természet szépségein túl megpillantja a múlt emlékeit, megsejti a jelen alkotásainak távlatát, a szívébe fogadja a jövőt építő dolgozó népet, - örök szerelmesévé válik e tájnak és e tájon keresztül megtanulja igazán szeretni hazáját.

Az egészet nehéz volna egyszerre áttekinteni. Ezúttal egy kis darabját mutatom be élethű fényképekben. A megye szemkápráztató vidékeinek egyikét: a kies Bódva-völgyet. Gyermekkorom óta járom ezt a területet, de még mindig sok újat találok rajta, napról napra mindig szebbnek, elragadóbbnak látom. Lehet, hogy a szülőföld mélyebb szeretete okozza, a fülembe még ma is duruzsoló bölcsődal, vagy talán az omladozó várfalak, a fehéren ragyogó tornyok, a tiszta parasztházak, vagy örökösen munkálkodó népünk, A táj lakóival elválaszthatatlanul egynek érzem magam. Szeretném, ha e kis képeskönyv lapozói megéreznének valamit ebből a szeretetből.