HATODIK KÖNYV.
A KÜZDELMEK VÉGE.


I.




93. JAJCZA VÁRA.[338]


OZMÁN szultán utódainak hatalma a XV. század végén virágzásának tetőpontjához közeledett. II. Mohamed uralkodásának nagy eredményei után fia, Bajazid alatt látszólagos szünet állott be a rohamos emelkedésben; de ez csak pihenés volt, erőgyűjtés egy újabb, merészebb föllendüléshez. Az uralomra termett keleti harczos faj, Konstantinápoly birtokában, lassú, de biztos előnyomulással folytatta hódító útját nyugat felé.

Magyarország, melynek területén ez útnak vezetnie kellett, Mátyás utolsó bosnyák hadjárata óta tartós békében élt a szultánnal. E béke természetesen nem jelent teljes, föltétlen nyugalmat, a két nemzet nem szűnt meg harczban állani egymással. Az évenként megújuló ellenségeskedések azonban ritkán haladták meg a szomszédi villongások, rablókalandok jelentőségét, s a nagyobb arányokat öltött mérkőzést, Kinizsi és Kanizsai László 1494-iki szerbiai hadjáratát, nyomon követte 1495 elején a fegyverszünetnek forma szerint való megújítása. Ám a porta lassú terjeszkedése az alsó Duna mentén és Lengyelország felé, Moldva és a krimi tatárok meghódítása, a háborúk János Albert lengyel királylyal, előre kiszámított nagy hódítási terv részleteiként tünnek föl, melyek mind közelebb hozták az érintkezési vonalat Európa nyugatához, mind szűkebbre vonták a támadási kört a magyar birodalom felé. Léptenként való közeledés volt ez a nagy, kikerűlhetetlen mérkőzéshez. Az időnként megújított békekötések csak elodázták az erők összemérését; s az alkalmas idő eljöveteléig, békekötések és fegyverszünetek daczára, állandó betörések, rablócsapatok portyázásai, az ország végvidékének szüntelen zaklatásai folytonosan figyelmeztették a nemzetet a kelet felől növekvő veszélyre.

A villongások főleg az ország délnyugati határát, a kapcsolt részek területét nyugtalanították. A bosnyák tartomány maradványai, Jajcza vára és környéke, elszigetelt helyzetükkel hívták ki a szomszédos vrbosznai és szendrői szandzsákok támadásait. A szlavóniai részek termékeny földjeikkel, sűrű kastélyaikkal és népes falvaikkal dús zsákmányt kínáltak a portyázó csapatoknak, s a horvát terület a legközelebbi útvonalat képezte a velenczei birtokok és a római császár örökös tartományai felé. Ha a magyarországi rablójáratok koronként szüneteltek is, annál sűrűbben keresték fel a boszniai törökök Friaul virágzó városait, s a krajnai és karinthiai hegyvidéket; minden ilyen kirándulás hazai területen vezetett keresztűl s felgyújtott helységek, lakosaiktól megfosztott házak, letarolt földek jelezték az útat, melyen a rablócsapatok áthaladtak.

A fenyegetett részek védelme első sorban a bánok feladatát képezte; s Corvin Jánosra, e méltóság viselőjére, annál nagyobb mértékben háramlott e feladat, mert birtokainak zöme a kapcsolt részekben feküdt, s a tartományokat védve, saját magán érdekeit is kellett oltalmaznia.

Midőn Corvin 1499 január elején a bánság elfoglalására indúlt, a támadások szokatlan erővel újultak meg. A törökök már az elmúlt év végén a Dráva felső vidékeig kalandoztak és elpusztították a herczeg körösmegyei birtokait. Most pedig a dalmát partok két fontos helyét, Vránát és Novigrádot veszélyeztették.[339] A herczegnek alig volt annyi ideje, hogy magát új méltóságába beiktassa. A tartományok kormányzását a vicebánokra bízva, ő maga katonák gyűjtéséhez fogott. Feladatát megnehezítette a tartománybeli főnemesség egy részének ellenséges magatartása és a szomszédos Velencze bizalmatlansága, melylyel örökös bánná való kinevezését fogadta.[340] A hatalmasabb főurak, a corbaviai grófok s magának a Frangepán-családnak nehány tagja féltékenységgel lőnek eltelve az új bán iránt; s a signoria attól tartott, hogy Corvin örökös bánsága dalmácziai birtokait veszélyezteti.[341] Corvin János megmutatta az aggodalmak alaptalanságát. Kninből, hová január 31-én érkezett, a sebenicoi területet pusztító török ellen küldé katonáit; ezek február 2-án találkoztak a portyázókkal és fényes győzelmet arattak felettük, magukkal hozva a kiszabadított keresztény foglyokat és az elfoglalt zsákmányt.[342]

Az első siker nagyobb hadi tettre buzdította. Február első hetében 7000 főnyi sereggel átlépte Bosznia délnyugati határát és a dinári havasok tövében emelkedő bisztriczai várat ostrom alá fogta. A vállalat nem sikerűlt ugyan, de a herczeg ellen küldött török csapatok vereséggel vonultak vissza, három főemberük fogságba esett és Bisztricza leégett falai hirdették, hogy bátor és vállalkozó vezér vette kezébe a déli tartományok védelmét.[343]

A boszniai kaland következménye az lőn, hogy a törökök egy időre felhagytak betöréseikkel, s Corvin nyugodtan nézhetett tartományai kormányzása után. A veszélyesebb részeken a horvát vicebánokra bízta a védelmet; Kninben Marczinkó, Osztroviczában, a bosnyák határon Kozsulics Pál, a dalmát részekben Benkovith Miklós őrködtek, mint a herczeg helytartói, a törökök mozdulataira. Tavasz közepén Zágrábba ment, hol egy hónapig tartózkodott. Június elejétől Varasdon találjuk. Tevékenységét főleg a honvédelem rendezése vette igénybe. Már ápril elején királyi rendelettel siettette a 20 dénárnyi nyestadó és 25 dénárnyi rendkívüli segélypénz befizetését, melyből a maga és a jajczai bán fizetését és a védelmi költségeket kellett fedezni. Május 24-én pedig valóságos országos decretumot eszközölt ki Ulászlótól a szlavoniai rendek hadviselési kötelezettségének szabályozása tárgyában. A nevezett királyi oklevél, melyet Ulászló a szlavóniai rendek követeinek kérésére, a tartományokban birtokos főurak meghallgatása után adott ki, minden 33 jobbágy után egy, minden 100 után 3 fegyveres lovas kiállítását tette kötelezővé; a banderialis urakat utasította, hogy szlavóniai birtokaik után a kapcsolt részekben tartsák zászlóaljaikat, és a török támadása esetére elrendelte a nemesek fejenkénti fölkelését. Csupán abban járt el kissé bizalmatlanul Corvin irányában, hogy a nemesség banderiumainak vezetését nem a bánra bízta, hanem külön kinevezendő királyi kapitányok alá rendelte azokat.[344]

Júliusban a boszniai törökök újabb támadásra készültek Velencze friauli tartománya ellen. E szándék egy nagyobb szabású actióval állott összefüggésben. Bajazid szultán Cattaro elfoglalása miatt két év óta viszályban állott a köztársasággal, és ez év nyarán moreai birtokai meghódítására indúlt. Mialatt a török hajóhad a korinthusi öbölben Velencze tengeri haderejével mérkőzött, Iszkender pasa, a boszniai szandsák, parancsot kapott a szultántól a signoria szárazföldi birtokainak megtámadására. De Corvin értesűlt a rablókaland felől, Varasdról a dalmát határra sietett és fegyvereseivel érezhető kárt tett a Friaulba induló török csapatok soraiban. Az agg Iszkender pasa, Miháloglunak fia, a ki már Mátyás király ellen harczolt Boszniában, veszélyes ellenséget ismert fel Mátyás fiában s kísérletet tett, hogy semlegességre bírja a velenczeiekkel folytatandó háborúban. Levelet írt neki, melyben a magyar királylyal fennálló fegyverszünetre hivatkozva, szemrehányásokat tesz a támadásokért és a béke megtartására szólítja fel. « Ha te úr vagy, és úrnak fia, » írja, « nekünk is van nehány száz emberünk, a kikkel kárt okozhatunk nektek; de mi barátságot és békét tartunk veled.


94. VARASD VÁRA.

Tudd meg, ha barátra van szükséged, minket megtalálhatsz; ha ellenségre, akkor is itt vagyunk, ha rajtad nem, rajtunk sem múlik.»[345]

A pasa levele a zárai rectorok kezébe került; ezek felnyitották, tartalmáról értesítették a signoriát, s Corvin Jánosnál igyekeztek annak hatását ellensúlyozni. Figyelmeztették a pasának régi szándékára, hogy Knint és a többi horvát várat elfoglalja. Intésüknek nagyobb súlyt kölcsönözendők, jelentékeny lőporkészletet küldtek a kniniek számára, kinek kapitánya, Marczinkó vicebán aggodalommal eltelve a háborús hírek miatt, már előbb segítségért folyamodott a köztársasághoz.[346]

Corvinnak nem volt szüksége a figyelmeztetésre. Serényen folytatta ő is a hadi készületeket és állandó összeköttetésbe lépett Velenczével. Fegyverkezése közben vette Zágrábban az örvendetes hírt, hogy hitvese Bihácson augusztus első napjaiban fiút szűlt. Atyai örömmel és büszkeséggel eltelve sietett haza fia bölcsőjéhez.[347] A Hunyadi-ház törzsének gyönge kis hajtását, Mátyás király unokáját, nagy ünnepséggel tartották keresztvízre. Keresztatyja hihetőleg nagybátyja, Frangepán Kristóf, a későbbi híres horvát bán volt, mert a kisdedet utána Kristóf névre keresztelték.

A családi öröm újabb alkalmat adott Iszkender pasának a közeledésre. Nagy értékű ajándékokat küldött a keresztelőre s megújítá ajánlatát a semlegesség tárgyában. Bizalma jeléűl közölte vele, hogy nagy támadásra készül Velencze ellen s kérte, hogy seregeit távolítsa el útjából. De Corvin értesítette a signoriát a készülő veszély felől, és késznek nyilatkozott a törökök átkelésének megakadályozására, ha Velencze elegendő számú katonát bocsát rendelkezésére.[348]

A háború ez alatt szerencsétlenül folyt Moreánál. A törökök július 28-án Sapienza mellett megverték a velenczei hajóhadat, és augusztus 26-án elfoglalták Lepantot, a korinthusi öböl legfontosabb kikötőjét. Lepanto eleste érzékeny veszteség volt Velenczére s a köztársaság most annál nagyobb erőfeszítést tett adriai birtokai védelmére. Nagy szárazföldi sereget állított és Corvinnal szerződésre lépett a dalmát partvidék védelme tárgyában, melybe bevonta a horvát-dalmát részek legjelentékenyebb birtokosait is, a Frangepánokat, a corbaviai grófokat, a Zrínyieket, Blagayakat és másokat. Mintegy 1000 lovast bocsátott ezek rendelkezésére, melyből Corvin maga 500-at tartott meg. Az előőrsi szolgálat szervezése körűl is részletes intézkedéseket tett, s a kniniek, bár visszautasították a falaik közé szánt zárai őrséget, készséggel vállalkoztak, hogy hegyi tüzekkel fognak jelt adni a törökök közeledte felől.[349]

Iszkender pasa még egy sikertelen egyezkedési kísérlet után az ősz elején csakugyan megindítá seregét Velencze ellen. A 15,000 főnyi török hadat kívüle testvére, Ali pasa, a másik Ali szendrői pasa, az eunuch, és Balibég-Malkodzs szilisztriai pasa vezették. A túlnyomó hadi erőt lehetetlen volt útjában feltartóztatni. Szeptember utolsó napjaiban a sereg Gradisca és Udine között táborozott. Egy része átkelt a Tagliamenton és Vicenzáig nyomúlt előre, elpusztítva útközben a városokat és helységeket és 6000 keresztény lakost fűzve rablánczra. Egy másik csapat Krajnát és Karinthiát barangolta be, s Corvin magatartásának viszonzásáúl a törökök nem elégedtek meg a dalmát útvonal elpusztításával, betörtek a szlavóniai részekbe is, és a Narentától egészen a Dráva jobb partjáig éreztették haragjukat a herczeg kormánya alatt álló tartományokkal.

II.



A VELENCZEI köztársaság törekvése a korinthusi háború kitörése óta oda irányúlt, hogy Magyarországot szövetkezésre bírja a török ellen. A pápával és a franczia királylyal már 1499 ápril 15-én megkötötte a védelmi és támadó szövetséget; a ligának nyílt czélja volt az ozmán birodalmat százaz földön és vízen, minden oldalról megtámadni, de e vállalkozást nem indíthatták meg, mielőtt a kereszténység bástyájának, Magyarországnak csatlakozása nem volt biztosítva.

Velencze 1500 elején követeket küldött Ulászlóhoz; a pápai követ már az előző évtől kezdve működött ez irányban a magyar udvarnál, s a tavaszi országgyűlésre XII. Lajos franczia király követei is megjelentek. Az országgyűlésen a szövetség ügye komoly tárgyalás alá vétetett, s az ország szomorú pénzügyi helyzetét, mely minden nagyobb vállalatnak útját állotta, ellensúlyozni látszott a rendek harczias hangulata.

Bakócz Tamás, fölismerve a szövetkezésből kinálkozó politikai előnyöket, nem késett annak tervét magáévá tenni. De az eszme támogatói közt ott volt Corvin János is, a ki személyesen részt vevén az országgyűlésen, a török harczokban szerzett tekintély súlyával lépett fel a követek ajánlata mellett. A velenczei követek ezért külön tisztelkedésen fejezték ki neki a köztársaság elismerését.[350]

Bárha Ulászló a nemzetközi szerződésbe való belépését főleg az évi segélypénz nagyságától tetté függővé, s Velencze e tekintetben épen nem zárkózott el a király követelései elől, a tárgyalásoknak ezúttal nem lett meg a kívánt eredményük. A háborús párt összes vívmánya az volt, hogy a király elvben elhatározta a törökkel kötött béke felbontását, de a porta elől gondosan eltitkolta szándékait, s a végleges döntés czéljából őszszel Bácson újabb országgyűlést ígért tartani.[351]

Corvin János a nyár elején visszatért tartományaiba, s mialatt VI. Sándor pápa a jubileumi év alkalmából keresztes hadjáratot hirdető bullát küldött az országba, s Ulászló a vármegyékhez intézett fegyverkezési parancsban figyelmeztette alattvalóit a háború eshetőségére, ő maga augusztus végén egy heti portyázásra Bosznia belsejébe indúlt.[352]

A háború ez alatt megújult Velencze és a porta között, és a köztársaság Morea félszigetén érzékeny veszteségeket szenvedett. A törökök augusztusban elfoglalták Modoni és Neocastro (Navarino) erősségeket, melyek szabad útat nyitottak neki Peloponnesus belsejébe, s egyidejűleg hírt véve Ulászló hadi készülődéseiről, Boszniában jelentékeny hadi erőt gyűjtöttek össze. A közös veszély növekedése siettette a fenyegetett hatalmak szövetkezését. Az őszi országgyülés, mely október havában Váradi Péter érseki székhelyén, Bácson tartatott meg, határozottan a háború mellett nyilatkozott. Az egyházi és világi főrendek, köztük Corvin János, banderiumaik élén jelentek meg, s a nagy számmal gyülekező vármegyei nemesség sátrai az országgyűlést háborúba készülő táborhoz tették hasonlóvá. A tanácskozásokon jelen voltak a velenczei franczia és lengyel követek is, és ezek egyértelmű közreműködésével megállapíttattak a megkötendő szövetség pontjai. November elején mintegy 12,000 ember állott fegyverben Bács alatt.

Az országgyűlés után Corvin elkísérte a királyt Budára; majd deczemberben visszatért tartományaiba s az 1501. év kezdetét fegyverkezéssel tölté el. A tél végén ő volt az első, a ki megkezdte az ellenségeskedéseket; már februárban nagyobb sereg élén Zára alá ment, hogy Dalmáczia felől intézzen betörést a törökök ellen, a kik nehány hét előtt Chiusevacz várát elpusztították.[353]

A porta már értesülve volt a háború terve felől; tavaszszal jelentékeny hadi erőt vont össze Boszniában s döntő ostromra készült Jajcza ellen. A magyar uralom utolsó bástyájának helyzete aggodalommal tölté el Corvint. Követeket küldött Budára és Krupáról márczius 2-án kelt levelében figyelmeztetve a királyt a veszélyre, segítséget kért a vár részére, s hadi szereket a tengerparti részek megerősítésére.[354] Ő maga a kéznél levő fegyvereket Knin várába küldé s márczius végén személyesen is odament. Itt értesűlt a felől, hogy Marczinkó, Velencze által megvesztegetve, a várat a velenczeiek kezére akarta játszani. A hűtlen vicebánt elfogatta s gondoskodott, hogy e kiválóan fontos hely parancsnoksága megbízható kezekbe kerüljön.[355] Majd egyesülve a környék főbb birtokosaival, a zárai és poglizzai csapatokkal, Boszniába indúlt és seregével Sutiskeig nyomúlt előre. Blatánál, a Neretva mellett a törökökkel összeütközött s csapatai jelentékeny veszteséggel tértek vissza Horvátországba.[356] Majdnem egyidejűleg érkezett Budára a jajczaiak levele, melyben márczius 5-iki kelettel értesíték Ulászlót, hogy Vrbosznában az agg Iszkender vezérlete alatt hét pasa készűl seregével a magyarok boszniai birtokainak elfoglalására.[357]

Ulászló a fenyegető hírek hallatára katonaságot és élelmi szereket küldött Jajczára és ápril első napjaiban a szlavóniai rendeket fegyverkezésre és a jajczaiak támogatására szólította fel.[358] Majd elérkezettnek látta az időt, hogy a többi hatalmakkal kötött szövetséget nyilvánosságra hozza. 1501 május 12-én hirdették ki Budán ágyúlövések és harangok zúgása mellett a VI. Sándor pápa, Ulászló és Velencze közt megkötött szövetséget. A szerződő hatalmak a szövetségi okiratban kötelezték magukat, hogy a háborút megindítják s azt minden rendelkezésükre álló eszközzel folytatni fogják. A pápa Ulászló támogatására az egyházi subsidiumokon kívűl 40,000 aranyat ajánlott meg, a signoria évenként 100,000 frtot, mely összeg három részletben lesz fizetendő. Ha a török bármelyiket közűlök megtámadja, a másik két fél tartozik a megtámadottnak segítségére menni, s a magyar királynak azonfelűl kötelességévé tétetett, hogy a törököknek Friaulba és Dalmácziába való beütését megakadályozza. A szövetségesek csatlakozásra szólíták fel Miksa császárt s a franczia, angol, spanyol és portugall királyokat.

A szövetség megkötésénél jelen volt Corvin is, kit a háború kérdésén kívűl a troppaui csere ügye is Budára hívott. A május 14-én tartott hadi értekezlet őt jelölte ki a Bosznia felől megindítandó támadás vezérévé; míg Drágfinak és Somi Jósának, Szentgyörgyi Péterrel s a moldvai és oláhországi vajdákkal együtt, a Szerbia felől való előnyomulás tétetett feladatává.[359]

A törökök nem akarták bevárni a magyar sereg megindulását. A villongások a boszniai törökök és Corvin határszéli kapitányai között már tavaszszal megújultak. Kozsulicz vicebán és Drazsojevics Zsarko tekintélyes horvát nemes egész Bisztriczáig pusztítottak és a törökök sorában nagy mészárlást vive véghez, jelentékeny zsákmánynyal tértek vissza. Viszont Iszkender pasa nyár elején 3-4000 főnyi sereget küldött Szlavónia megtámadására, de a Száva mélysége megakadályozta az átkelést, s a tekintélyes sereg visszahúzódott Boszniába.[360] Az igazi háború csak őszszel vette kezdetét. Somi Jósa októberben Corvinnal egyetértésben két oldalról indította meg a támadást a török ellen. Ő maga Nándorfehérvárnál a Dunán átkelve, a szerb földre nyomúlt seregével. Corvin ez alatt Jajczát és a boszniai tartományt igyekezett felszabadítani az ellenség nyomása alól. Corvin zászlaja alá seregeltek a Frangepánok és Zrínyiek, a corbaviai grófok és a tartományok horvát főurainak banderiumai. Geréb Péter, a nádor, szintén jelentékeny számú csapatokat küldött táborába. Az egyesült magyar-horvát sereg november elején diadalmasan verte vissza a horvát terület ellen intézett támadást, s aztán Jajcza alá indúlt, melyet Iszkender pasa seregei végpusztulással fenyegettek. Corvin a török sereget deczemberben a vár alatt megtámadta, s nehány órai kitartó küzdelem után elhatározó győzelmet vívott ki felette. Velenczei tudósítások szerint 4000 török maradt halva Jajcza falai alatt. Somi Józsa szerbiai hadjáratából már előbb győzelmesen tért vissza, lángokban hagyva maga után az elpusztított tartomány városait és falvait. Corvin újév után is Boszniában maradt, több kisebb erősséget elfoglalt és a tavasz kezdetéig folytatta apró csatározásait.[361]

A törökök megtanultak rettegni egykori nagy ellenségük, Hunyadi János unokájának kardjától. Boszniai diadalait nem voltak képesek megakadályozni; boszúból aztán Corvin kivonulása után, 1502 márcziusban, betörtek Szlavóniába és nagy pusztítást vittek véghez a herczeg uradalmain; de ez a támadásuk sem maradt büntetlenűl. Corvin fegyveresei megszalasztották a rablókat és visszafoglalták tőlük a magukkal hurczolt zsákmányt.[362]

A nagy reményekkel megindúlt hadakozásban azonban hamar szünet állott be. Az ellenfelek kifáradtak a hosszúra nyúlt küzdelembe, rövid pihenés váltotta fel a harczokat, mely lehetővé tette a herczegnek, hogy egy – bizonyára régebben, talán fia születésekor tett – kegyes fogadalmát beváltsa. Márczius közepén elhagyta tartományait s Loretoba indúlt, a középkor híres bucsujáró helyére, hogy a boldogságos szűz nazarethi háza előtt rója le vallásos érzelmeinek adóját.


95. LORETO LÁTKÉPE.


A loretoi szent ház, a casa santa, mint a hivők nevezik, a XIII. század vége óta messze földön különös kegyelet tárgya volt. Legendája, a középkori néphit egyik legbájosabb terméke, áthatotta a katholikus társadalom minden rétegét, s főleg a XV. század kezdete óta szakadatlan sorban vonúltak az ájtatos zarándokok az Adria partjára, hova a kegyes hagyomány szerint angyalok hozták át Nazarethből a szent család egykori lakóházát. A látogatók gazdag ajándékokkal halmozták el a kegyhelyet, s a hívek bőkezűsége nehány évtized előtt tette le a díszes székesegyház alapját, melyet Benedetto da Maiano tervezett a szent ereklye befogadására.

A kegyeletes elhatározás, mely Corvint a zarándokútra készté, vallásosságáról tesz tanúságot, s e vallásos buzgóság, a régi lovagkornak az újkor hőseire maradt öröksége, szép összhangban társúl Hunyadi János unokájának harczi vitézségéhez. Úgy látszik azonban, hogy a vallásos czél mellett politikai motivumok is befolytak ez elhatározásba s a zarándoklat egyúttal kedvező alkalmat nyújtott Corvinnak, hogy a velenczei köztársaságnál látogatást tegyen. Tartozott ezzel amaz állam irányában, mely őt nemesei sorába iktatta; s időszerűvé tette látogatását a közeli szomszédságon kívűl a közös érdek, mely a török részéről fenyegető veszélylyel szemben Magyarországot szerződéses viszonyba hozta a signoriával, s melynek épen ő volt magyar részről legilletékesebb képviselője.

A herczeget 100 főnyi csapat kísérte el a hosszú útra. Szárazföldön, Friaulon téve meg ez út első részét, márczius 31-én már Trevisoba érkezett. A signoria örömmel értesült jövetele felől, s e napon tartott tanácsülésében elhatározta, hogy a barátság és tisztelet minden jelével fogja fogadni, s úgy őt, mint kíséretét vendégeiűl tekintve, fényes ellátásról fog gondoskodni számukra.[363]

Az éjszakát Corvin Mestrében töltötte, s másnap, ápril 1-én tartotta bevonulását Velenczébe. Malgheránál, a város szárazföldi kulcsát képező erődnél előkelő nemesekből álló küldöttség várt reá. Megérkezve, a ferrarai herczegnek a Canal Granden levő palotájában lett elszállásolva.

Az első napok tisztán a szórakozásoknak, a város szépségei megszemlélésének voltak szánva. Az ünnepélyes fogadtatás a doge és a nagytanács részéről akkorra halasztatott el, midőn a herczeg Loretoból visszatér.

Nehány napi időzés után Corvin a signoriától nyert hajón folytatta útját Anconába, az egyházi állam nevezetes kikötő városába, melyet atyja tizenöt év előtt rövid időre magyar fenhatóság alá hozott. Útjában érintve az adriai tengerpart nevezetesebb pontjait, Chioggia szigetén is megállott, és az elfogadására siető podestával, Alvise Capelloval baráti viszonyba lépett.


96 A SZENT-MÁRK-TÉR VELENCZÉBEN.


Loretoi tartózkodásáról nincsenek tudósításaink. A város hatósága, a loretoi püspök s a szent házat őrző szerzetesek bizonyára kitüntető figyelemmel fogadták a fejedelmi zarándokot, s a herczeg ismert bőkezűsége nem hagy kétséget az iránt, hogy a kegyhely részére tett adományai kellő arányban állottak úgy királyi származásával, mint vallásos érzelmeivel.

Ápril 20-án már ismét Velenczében volt, s e napon tette meg ünnepélyes látogatását a köztársaság kormányánál. A fogadtatás a nagy tanácsban történt meg. A doge, Leonardo Loredano, tanácsosaitól s a nagy tanács tagjaitól környezve fogadta a herczeget, a ki fejedelmi díszben, hermelines bíbor öltönyben, de mint velenczei nemes, födetlen fővel jelent meg a signoria előtt. A díszes fogadtatás, miben a köztársaság fejedelmi vendégét részesítette, a mindkét részről kifejtett fény és pompa méltó kifejezése volt a két állam között fennálló szövetséges viszonynak, s a barátságnak, mely a köztársaságot egykori ellenségének, Mátyás királynak fiához fűzte. S a jelentőségről, mit a signoria a látogatásnak tulajdonít, tanúskodik a részletesség, melylyel Marino Sanuto, a híres velenczei krónikás, az eseményt a köztársaság történetének évkönyveiben megörökítette.[364]

A nyilvános fogadtatást bizonyára titkos kihallgatás követte, a mely alkalmat nyujtott mindkét félnek az általános helyzet s a szövetséges hadviselés jövendőbeli folytatásának megbeszélésére. Velencze 1501-től a spanyol, franczia és pápai hajóhadak támogatásával szerencsésen harczolt az aegei és ioni tengeren. Ostromolta Mytilenet, a prevezai szorosnál megverte a török hajóhadat, elfoglalta Leukada (Santa Maura) és Kefalonia szigeteket és sikerrel verte vissza a Cyprus szigete elleni támadásokat. A törökök kudarczai Bajazid szultánt fokozottabb erőfeszítésekre indíták, s a szövetségesek a tengeren és szárazföldön a mérkőzés megújítására lehettek előkészülve. Corvin velenczei látogatásának szükségkép összefüggésben kellett lennie e helyzettel. Az a körülmény, hogy a herczeg Velenczéből egyenesen Budára sietett,[365] kétségtelenné teszi, hogy az e helyzetben követendő további magatartás felől Corvin és a signoria között mérvadó megállapodás történt, s e megállapodás nem lehetett egyéb, mint hogy a háborút újult erővel fogják folytatni.


97. AZ ANCONAI KIKÖTŐ


Nehány hónappal utóbb újabb nevezetesebb vendége volt Velenczének: az új magyar királyné, Candalei Anna, XII. Lajos franczia király unokahuga, ki 1502 elején meghatalmazott útján házasságra lépve II. Ulászlóval, fényes kísérettel indúlt új hazájába. A királyné július 31-én érkezett Velenczébe, s innen augusztus 20-án a köztársaság gályáin folytatta útját Magyarország felé. Három nap múlva Zenggben kötött ki. A partra szállásnál Corvin János herczeg üdvözölte a magyar főurak fényes gyülekezete élén leendő úrnőjét. Apósa, Frangepán Bernardin, ki szintén jelen volt, nehány nap múlva Modruson vendégeűl látta a királynét. Szeptember első napjaiban a fényes menet Zágrábba ért, hol Corvin a királynénak ezüst serlegeket és lovakat ajándékozott, s az út folyamán Anna királynénak többszörös alkalma nyílt megismerkedni a herczeg lovagiasságával és vitézségével, ki 7-8000 főnyi seregével megvédte a nászmenetet a zsákmányra vágyó törökök támadásaitól.[366]

A királyné szeptember 27-én ért Székesfehérvárra s az esküvő és koronázás szeptember 29-én ment végbe. Corvin azonban nem vehetett részt az ünnepélyeken. A törökök már júliusban újabb támadást intéztek Jajcza ellen, s szeptember havában Szerém, Posega és Valkó vármegyékbe törve, pusztításaikkal megzavarták a királyné átvonulását.[367] A háború folytatását tovább nem lehetett halasztani. A mint a királyné Budára ért, a herczeg megvált kíséretétől[368] és Zágrábba sietve, megtette készületeit a boszniai hadjáratra. Egyidejűleg küldte Ulászló rendeletét Szlavónia és Pozsega vármegye rendeihez, hogy Jajczába méltányos áron élelmi szereket szállítsanak, s felhatalmazta Corvint, hogy a késedelmezőket fegyverrel szorítsa parancsa teljesítésére.[369] Nándorfehérvár környékén Somi Józsa vezérlete alatt 20,000 ember állott fegyverben, s Szentgyörgyi Péter gróf, az erdélyi vajda, Havasalföld felől készült a törökök megtámadására.[370]


98. ZENGG RÉGI KÉPE.

A hadviselés októberben három oldalról indúlt meg. Az erdélyi vajda Tárnok Péter szörényi bánnal Bulgáriába tört, elfoglalta Bodont és Kladovát és elpusztította Nikápoly külvárosait. Somi Józsa, Kanizsai György nándorfehérvári bán és a vránai perjel Szerbia, Corvin János Czobor Imrével Horvátország felől nyomúltak Boszniába. A Bulgáriából visszatérő erdélyi vajda is csatlakozott a Vrboszna alatt egyesűlt sereghez, melynek száma velenczei tudósítások szerint meghaladta a 60,000-et. Corvin megerősítette Liváczot és jelentékeny fegyveres erőt küldött Jajcza védelmére. Somi és a vajda kisebb kalandokra indúltak, melyek egy-egy jelentéktelenebb török helység elpusztításával végződtek. A kniniek is felhasználták a kedvező helyzetet és betörve Boszniába, felgyújtották Rogot.[371]

Elhatározó ütközetre azonban nem kerűlt a sor. Iszkender pasa a túlnyomó erő láttára felhagyott támadásaival, visszavonúlt Vrboszna várába és kerülte az összeütközést. Bajazid nem küldhetett nagyobb sereget boszniai helytartója védelmére. A Karamaniában váratlanúl kitört lázadás hadi erejének túlnyomó részét igénybe vevén, képtelenné vált a háború folytatására. A velenczeiek, kikkel még a nyáron megkezdte a békealkudozásokat, felhasználták a kedvező alkalmat és 1502 deczember 14-én megkötötték a portával a békét. Ezzel felbomlott a török elleni szövetség. Ulászló követte a signoria példáját és 1503 február 22-én hét évi fegyverszünetre lépett Bajaziddal.

III.



KEVÉSSEL azután, hogy a herczeg Boszniából visszatért, jött a hír, hogy Geréb Péter, családjának utolsó sarja, Valpón, Baranya vármegyében végső napjait éli. Corvin János a harcztérről úgyszólván egyenesen nagybátyja halálos ágyához sietett, ki életének utolsó szakaszában annyi jelét adta irányában rokoni érzelmeinek. A haldokló nádor érzelmei őszintesége felől azzal tett tanúságot, hogy az Ernusztokkal kötött örökösödési szerződést megmásítva, Corvin Jánost tette javai egyetemes örökösévé.

Geréb 1503 február közepe táján halt meg, s végintézkedése folytán óriási magyarországi és erdélyi uradalmak öröksége nyílt meg a herczeg előtt. Ez örökség főbb birtokai voltak Vingárd és Horogszeg, amaz a Gerébek, ez a Szilágyiak fő fészke; Telek, Bácsmegyében, hihetőleg szintén Szilágyi-örökség, a munkácsi uradalom, Erdélyben Fogaras vára és uradalma. Ide tartoztak még Eszék városa, Valpó vára, Szombathely és Bodola Baranya vármegyében, Attya vára, Drazád és Hagymás birtokok Valkóban s Gara, Darnócz várak, Czerna és Szent-Miklós mezővárosok Körös vármegyében; összesen mintegy ötven vár, város és mezőváros, mik a Hunyadi-örökség megmaradt részeivel egyesítve, a Hunyadi-ház régi fényének visszaállításával kecsegtették a herczeget.

Valpóról a herczeg visszatérve Zágrábba, innen tette meg intézkedéseit a nádortól örökölt javak átvételére, melyek Geréb hű emberének, Gibárti Keserű Istvánnak gondviselése alatt állottak.

Az örökség ügye azonban nem volt olyan egyszerű, a minőnek látszott. Az Ernusztok régebbi szerződésük alapján magukénak követelték az örökséget s maga a király sem szivesen mondott le a magszakadásból reá háramló örökösödési jogáról.

Az Ernusztok nehány év óta elég jó lábon állottak Corvinnal. Zsigmond püspök 1500 június 13-án a pécsi káptalan előtt a beszterczebányai bányabirtokokról halála esetére a herczeg javára tett örökbevallást;[372] viszont a herczeg is beleegyezett 1501 augusztus 8-án, hogy a püspök a tőle 4000 forintnyi zálogban bírt Viniczát Gyulai Jánosnak zálogosítsa el.[373] A nagy örökség kérdése azonban ismét szembe állítá őket egymással. Ernuszt Zsigmond és testvére János ragaszkodtak szerződéses jogukhoz, és bizonyára csak Corvin engedékenységén múlt, hogy a régi viszály nem újult meg ismét a maga teljes nagyságában. A herczeg, okulva számos tapasztalatán, a barátságos egyezkedésnek adott előnyt a hosszú és kétes kimenetelű per felett. Enyingi Török Imrét bízta meg az egyesség létrehozásával, melyben az első megállapodás 1503 márczius 19-én Pécsett jön létre a felek között.

Ez egyezség értelmében az Ernuszt testvérek megelégedtek Munkácscsal és a fogarasi vár és uradalom felével, s Corvinnak átengedték Fogaras másik felét, Vingártot, Teleket, Horogszeget, Drazadot és Hagymást, az összes valkómegyei birtokokkal együtt. Corvintól ezért viszont azt kívánták, hogy a pécsi püspökséghez tartozó ivánkai kastélyt váltsa vissza Szentpéteri Lászlótól, vagy pedig a Kis-Horvát János és Bánfi Lőrincz kezén levő larai kastélylyal kárpótolja a püspökséget. Eszék városát mindkét fél közösen bírja. Valpó és Attya várak és a szombathelyi kastély Bodola mezővárossal a nádor özvegyének, Kanizsai Dóra asszonynak maradtak özvegyi tartásúl, azzal a megállapodással, hogy az özvegy halála után Corvin és Ernuszték egyenlően fognak azokban osztozni.[374]

A végleges egyezség némi változtatásokkal köttetett meg május 16-án a pécsváradi konvent előtt. Corvin ebben a reá eső részt nem örökjogon, hanem 100,000 frt értékben, mint zálogos birtokot kapta meg. Másrészt azonban az özvegy részére kiszakított birtokokat annak halála esetén az Ernusztok teljesen átengedték a herczegnek, s azonfelül a két fél egymással kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, melynek értelmében az egyik rész magszakadása esetén a Geréb-féle birtokok a másikra fognak átszállani.[375]

Még csak a királyi beleegyezés volt hátra, hogy Corvin birtokba vehesse új örökségét. Ulászló a török háborúk megújulása s főleg a troppaui csere óta sok jelét adta a herczeg iránt növekvő jóindulatának. Hogy a csereszerződésből kifolyó kötelezettségeinek eleget tegyen, Harasztitól még 1501 nyarán kiváltotta Lippa várát és visszaadta a herczegnek.[376] A szlavóniai Thúz-javak felől 1502 augusztus 24-én megújította adományát;[377] Bánczai András csongrádi főispánt Békés birtokáért megfelelő értékű záloggal kielégítve, reábírta a hosszú idő óta folyó jószágper megszüntetésére;[378] s Diód vára helyett a kiváltási határidő letelte után 1502 október 21-én Szeged városáról adott 9000 frt értékben záloglevelet.[379]

Az 1503-ik év elején azonban apró ellentétek merűltek fel Corvin és az udvar között. Egyes érdek-összeütközések nem voltak kikerülhetők, s egyebek között Beatrix herczegnének, Corvin hitvesének, épen a nádor halála idején a férjétől maga és leánya, Erzsébet herczegnő részére adományba kapott Kruppa, Obrovácz és Japra elidegenítésétől kellett a király részéről tartani.[380] Nyár elején pedig Ulászló a Szapolyainak lekötött, de tényleg Horvát András kezén levő árvai, likavai, hradeki és nagyvári uradalmakat visszaadta hajdani birtokosuk Komorovszki Péter fiának, Jánosnak, mi által nemcsak a zálogtartó Szapolyai testvéreknek, de Corvin Jánosnak örökjogai is tetemes csorbát szenvedtek, s az ügy a herczeg és Szapolyaiék részéről a biróság igénybe vételét tette szükségessé.[381] E jelenségekben ismét csak a Bakócz Tamás kezét kell felismernünk, a kivel a régi ellenségeskedést újabb, kisebb-nagyobb birtokügyi kellemetlenségek szították új lángra. A két országnagy viszonyát semmi sem jellemzi jobban, mint az az ingerűlt levélváltás, mely a bíbornok egyik udvari emberének a nagykemleki várhoz állítólag elhódított birtoka ügyében folyt közöttük, s melyben a bibornok magát Ulászlót is a legerélyesebb fellépésre bírta Corvin ellen. Deák Márknak, az esztergomi érsek nemes udvarnokának, krajohovczi birtokát Both András állítólag a nagykemleki várhoz foglalta, s Corvin a várat átvéve Bothtól, vonakodott azt visszaadni. Ulászló 1501 július 31-iki levelében élénk szemrehányások között újította meg a birtok visszaadására vonatkozó rendeletét.[382] Corvin azonban határozottan visszautasította Deák Márk követelését, s 1502-ben, midőn Corvin Nagy-Kemleket 8000 frtban Alapi Boldizsár vicebánnak és testvérének adományozta, a kérdéses birtok is ott szerepelt a vár tartozékai között.[383]


99. II. ULÁSZLÓ ALÁIRÁSA A GERÉB-JAVAK FELŐL ADOTT OKLEVELÉRŐL.[384]


A herczeg merevsége Bakóczczal szemközt természetesen megtermé a maga gyümölcseit, s a bíbornok befolyása meglátszott a Geréb-örökség ügyének elintézésében is.

A király 1503 szeptember 18-án hagyta helyben az Ernusztokkal létrejött osztályegyezséget, de kivette abból Eszék városát, Drazád és Hagymás birtokokkal, és a már kész királyi oklevélből sajátkezűleg törülte ki Fogaras várát és nagykiterjedésű tartozékait.[385]

Hihetőleg ez ügy tárgyalása hozta szőnyegre Zengg város birtokának kérdését is, melyet Macskási Tárnok Péter még évekkel ezelőtt Corvin jogai sérelmével Ulászló kezébe szolgáltatott át. Ulászló most hajlandónak mutatkozott megfelelő jószágokért cserébe visszaadni a várost Corvinnak; az árat kétségtelenűl a nádor örökségéből kellett volna megfizetnie. E pontnál azonban Corvin érdekei neje családjának jogaival jöttek volna összeütközésbe, s Corvin helyzete apósával szemben annál kényesebb volt, mert olaszországi útja óta némi elhidegülés állott be közte és hitvese között.[386] Ha Zengget visszaváltja a királytól, halálos ellenségeivé teheti a Frangepánokat, kiknek barátságát a déli tartományokban aligha nélkülözhetné. Viszont azonban Ulászlónak ügyelnie kellett arra, hogy Zengg ne jusson vissza a Frangepánok birtokába, mert oka volt attól tartani, hogy a két fél közt támadható viszály egy harmadiknak, a Zengg birtokára régóta vágyakozó Velenczének javára dönthetné el a birtoklás kérdését.[387] Bizonyára e bonyodalmak okozták, hogy a kérdés továbbra is megoldatlan maradt, és királyi kapitány gyakorolta az uralmat e nevezetes tengerparti város fölött.


100. POGÁNY PÉTER ALÁIRÁSA.[388]

IV.



HADVEZÉRI szereplésének sikerei a herczegben megnövesztették a tetterőt, az önbizalmat, s a küzdelmek és csalódások időszaka után egy új, fényes jövőt nyitottak meg szemei előtt, mely gazdag kárpótlást ígért a múlt veszteségeiért. Reményei azonban csak most nyertek igazán biztos alapot, midőn az elhúnyt nádor atyai gondoskodása kezébe adta az anyagi eszközöket azok megvalósítására.

A politikai állapotok nemcsak itthon, de külföldön is kedvező tért kináltak fellobbanó dicsvágya számára.

A XVI. század első évei Európát válságos helyzetben találták. Mialatt a törökök lassú, de biztos lépésekkel készítették elő a művelt nyugat meghódítását, a keresztény hatalmak nagy része háborúban állott egymással Olaszország birtoka felett. A francziák benyomulása az olasz félszigetre, Milano elfoglalása, a nápolyi királyi ház bukása véget vetettek a humanismus derűlt és boldog korának és egyetlen óriási csatatérré változtatták a viruló félszigetet. S mialatt a francziák, spanyolok és németek versengtek annak meghódításaért, bent a nemzet saját fiaiból támadt kalandorok tették képtelenné hazájukat, hogy magát az idegenek ellen megvédje. E kalandorok között Cesare Borgia, a valentinoi herczeg, volt a legveszélyesebb, VI. Sándor pápa törvénytelen fia, a ki a francziák segítségével elfoglalva Romagnát és Urbinót, a félsziget derekán erős és nagy kiterjedésű állam megalkotásán fáradozott.

A valentinoi herczeg e kísérlete létérdekeiben támadta meg Közép-Olaszország kisebb államait: a firenzei köztársaságot, Bolognát, Ravennát s a ferrarai herczegséget. De veszélyes szomszédsággal fenyegette Velenczét is, melynek szárazföldi hatalmi érdekei azt követelték, hogy a félsziget több apró államra maradjon továbbra is feldarabolva. Féltékenységét már Romagna elfoglalása közelről érintette; de Borgia nem elégedett meg e tartománynyal; tovább folytatta hódítását Urbinoban, s hadai már Bologna, Siena és Firenze kapuit fenyegették. A signoria a törökkel kötött béke következtében szabadabban rendelkezve hadi erejével, az olasz fejedelmeket és városokat szövetkezésre szólítá fel a veszélyes szomszéd ellen. Maga Borgia eddigi pártfogója, XII. Lajos is szükségét látta, hogy útját állják a kalandor további hódításainak.

A több évi fegyverbarátság közeli viszonya adhatta az eszmét Corvin Jánosnak, hogy a küszöbön álló hadjáratra a signoriának felajánlja hadvezéri képességeit. Egy győzelmes hadjárat Velencze hadseregének élén Olaszország belsejében, nem lett volna hálátlan vállalkozás; a köztársaság elismerésén s dús hadi zsákmányon kívűl esetleg új fejedelemséggel is kecsegtethette a becsvágyó herczeget. Az eszme azonban nem érett meg odáig, hogy Corvin nyíltan megtehette volna az ajánlatot Velenczének. 1503 elején, mikor Velencze a trauiak és a herczeg alattvalói közt támadt viszályok ügyében követet küldött hozzá, a dolog csak elburkolt czélzás alakjában került szóba. Az olaszországi eseményekről beszélve, a herczeg környezetében levő urak egyike a Borgia ellen folyó hadi készületre terelte a szót, és sejtette a követtel, hogy a herczeg nem idegenkednék e háborúban való részvételtől. « Ha a bastardot le akarják győzni, keressenek ellene egy másik bastardot» – példázgatott Corvin embere a velenczei követ előtt. Tommaso Negro spalatoi érseki helytartó, Velencze követe, elértette, s bár nem tartotta feladatának a dolog bővebb tárgyalásába bocsátkozni, megtette arról jelentését a signoriának.[389]


101. CESARE BORGIA ARCKÉPE.


Az ötletszerű vállalkozás csak futólag fölmerülő és nyomtalanúl eltünő terv maradt, de különös jelentőséggel bír reánk, mint a herczeg forrongó tettvágyának önkénytelen megnyilatkozása. A megújuló erők keresték a teret érvényesülésükre, de az első perczben nem találták meg a helyes irányt. A herczeg figyelmét azonban csakhamar a hazai állapotok kötötték le, melyek valószinűvé tették reá nézve, hogy itthon is nyílik kilátás magasabb aspiratióinak megvalósítására.

Ulászló uralkodása pénzügyi és politikai válság szélére juttatta az országot. Az elégületlenség áthatotta a nemzet minden rétegét; a legutolsó országgyűlések viharaiból mindinkább megizmosodva kelt ki az idegen uralom gyűlölete, s a hazafiak szivében már ekkor meg volt fogamzva a törvény, mely egy évvel később, az 1505-iki országgyűlésen az idegen származású királyt vonta erkölcsi felelősségre az ország pusztulásáért.

A király egészségében az év folyamán nagymérvű hanyatlás állott be. Az alig ötven éves uralkodót gyakori szédülési rohamok támadták meg, melyek tétlenségre hajló életmódja mellett könnyen végzetessé válhattak reá. A királynénak augusztusban kis leánya született, s több gyermekre, a király beteges állapota mellett, alig volt reménye. A királyi család e helyzete közeli királyválasztás lehetőségét helyezte kilátásba, s a közállapotok ziláltsága fokozta az érdeklődést, melylyel a közvélemény a trónváltozás eshetőségének kérdéseivel foglalkozott. A kik a híres törvény megalkotására készültek, fájó szívvel gondoltak vissza Mátyás király szigorú, de dicsőséges uralkodására. « Ó Mátyás, ha te mostan élnél, gondunkról gondolnál!» – talán ez időtájt írta a nagy király képéhez a megható felkiáltást az aggódó hazafiúi kéz Turóczi krónikájában.

A vezérelvek közűl, melyek az ellenzék politikáját mozgatták, szabadító eszme gyanánt kezdett kidomborodni a nemzeti királyság eszméje, s a köznemesség ebben látta egyedüli módját a külföldi befolyás és a főurak zsarnoksága megtörésének. Ez eszme nehány év alatt óriási hódítást tett a kedélyekben. Elérte a fejlődésnek azt a fokát, midőn a forrongó közérzület keresi az egyéneket, kikben aspiratióit megtestesítse. Szapolyai István egyike vala, ha nem is közvetlenűl, e törekvések képviselőinek, de ő már nem élt, s politikájának diadala későbbi időkre volt fentartva. Annál komolyabb számba kellett venni Corvin Jánost, a Hunyadi név örökösét, annak a királynak fiát, a kiben az Árpádház kihalta óta először jutott a nemzet véréből származó vér a királyi székbe.

Corvin trónjelöltségének legbuzgóbb támogatói már a múlt királyválasztás alkalmával a nemesi osztály sorából kerültek ki. A köznemesség szivében a kudarcz után is megmaradt a kegyelet a királyfi iránt, a ki a Hunyadi nevet viselte, a kit atyja a magyar trónra szánt. Az idegen király, a ki ezt a trónt Mátyás tanácsosainak akaratából elfoglalta, méltatlannak bizonyúlt a szent korona viselésére. S az összehasonlítást közte és mellőzött vetélytársa között mindinkább kihivta a herczeg egyéniségének fejlődése, az ország védelmében kifejtett buzgósága. Ha már a letelt század végső országgyűlésein egyike volt az ellenzék főembereinek, hadvezéri sikerei után kétszeresen emelkedett értéke a hazafiak szemében. Barátainak száma gyarapodott, s a kik a fennálló uralommal elégedetlenek voltak, hallgatag megállapodással remélték benne feltalálhatni a jövendő királyválasztás egyik legerősebb jelöltjét.

Geréb Péterben e jelöltség erős támaszát vesztette el Corvin, de ugyanekkor birtokába jutott az anyagi eszközöknek, melyek a siker egyik fő biztosítékáúl szolgálhattak. S a nádor halála által az ország legelső méltósága üresedett meg, a melynek birtoka esetleg lépcsőül szolgálhat a trón magaslatához.

A nádori méltóság elnyerése lőn Corvin feladata, melynek kivitelére korán megtette a lépéseket. A Geréb-örökség birtokba vétele után első gondja volt híveket szerezni magának, kik jelöltségét támogassák. Egykori fő párthívét, Ernuszt Zsigmond püspököt és testvérét Jánost, a királyi főlovászmestert, az osztályos egyezséggel nyerte meg. Kis-Horvát Jánost és Garai Bánfi Lőrinczet az által kötelezte le, hogy vissza adta nekik az örökségből egykori birtokaikat: a körösmegyei Darnócz várat tartozékaival és Szent-Miklós mezővárost, valamint a valkómegyei czernai és szentillyei uradalmakat. A hét úr hitlevélben kötelezte magát, hogy éltük fogytáig a herczegnek fognak szolgálni és neki a királyt kivéve, mindenki ellenében, bármi ügyben segítségére lesznek. A szövetkezést még szorosabbá fűzte a pozsegai káptalan előtt tett nyilatkozatuk, melyben magszakadásuk esetére összes javaikban Corvint tették örökösükké.[390] Hasonló szövetség-levelekkel lépten-nyomon találkozunk ez időszakban, s ép ezek árulják el a bizonytalanság érzetét, mely a válságok idejét jellemezni szokta.

Az udvari párt érthető aggodalommal tekintette Corvin nádor-jelöltségét. Bakócz bibornok összeférhetetlennek tartotta saját érdekeivel, hogy az annyira megcsufolt ellenfél jusson a nádori székbe. Ellenszenve hatalmas támaszt nyert a királyné személvében. Anna királyné, ez az okos és élénk franczia asszony, nagy változást idézett elő megjelenésével az udvari életben. Jó lelkű, de élhetetlen férje oldala mellett ő lett az udvar lelke; uralkodott a családi ügyekben és a politikában egyaránt, és uralma annál biztosabb volt, mert elég belátással bírt, a mindenható kanczellárral osztozni felette. Nem mondott le a reményről, hogy fiat fog szülni s ha ez még mint gyermek követi a trónon a beteges apát, bizton számithat a hatalom osztatlan birtokára, királyné és király lesz egy személyben.

Reménysége azonban nem akart teljesedni, s az anyai szív aggodalmába, a királyné uralomvágyába mind erősebben vegyűlt a féltékenység érzete, melyet a Hunyadiak ivadékának növekvő népszerűsége keltett fel szívében. Bár alig két éve volt Magyarországban, felismerte Corvinban a komoly ellenfelet, családjának leendő vetélytársát. Habozás nélkűl szövetkezett ellene Bakóczczal, s az udvarban ki lőn adva a jelszó, hogy «a herczegnek nem szabad szárnyait megnőni engedni ». [391] El lőn határozva, hogy nádorrá választását minden áron meg fogják akadályozni. A királynénak Szentgyörgyi Péter gróf, az erdélyi vajda volt a jelöltje; kívüle Perényi Imrének és talán a nádorhelyettesnek, Ráskai Balázs tárnokmesternek, lehettek legtöbb kilátásai e magas méltóságra. De részt akart venni a küzdelemben Ujlaki Lőrincz herczeg is, a ki az egykori bosnyák király fia létére joggal követelt részt magának a kormány vezetésében. S a főurak versengése kedvező ürügyűl szolgált az udvarnak, hogy a választást időnyerés végett a jövő év tavaszára halasszák.

Addig is minden lehető eszközt fel akartak használni, hogy Corvin jelöltségét lehetetlenné tegyék. Bakócznak nem volt kisebb terve, mint hogy a király féltékenységét felkeltve ellene, ismét megfosztja őt báni méltóságától. Velencze segítségére számított e merész vállalkozásban, s november közepén kérdést intézett ez ügyben Badoer velenczei követhez. De ez kitérőleg válaszolt; s Corvin, ki 300 lovas élén épen útban volt Buda felé, neszét véve a dolgok állásának, visszatért Bihácsra és a dogéhoz küldött követe által sietett a signoria további jóindulatát maga részére biztositani.[392]

A királyné aggodalmainak nagyon komoly volt az alapja. Ulászlót 1504 január 10-én, ebéd közben, szélhüdési roham érte, mely rövid időre megfosztotta őt beszélő képességétől. Az ijedtség első perczében a végső catastropha bekövetkeztétől tartottak s Anna királyné kétségbeesésében fogadalmat tett, hogy a télvíz idején mezitláb megy Budáról Fejéregyházra, a boldogságos szűz templomába, férje felépüléseért imádkozni.[393]


102. BERISZLÓ FERENCZ ALÁIRÁSA.


A király nehezen tért magához, s csak február havában lett annyira jobban, hogy a nyilvánosság előtt mutathassa magát.

Mialatt Budán az előkészületek folytak a Szent-György napra hirdetett országgyűlés egybehívására, Corvin a délvidéken hathatósan működött tervei érdekében. A rakolnoki kastély márczius elején nagy családi összejövetel színhelye volt. Megjelent ott Frangepán Bernardin fiaival, Máté, Kristóf és Ferdinánd grófokkal, Beriszló Ferencz, feleségével Frangepán Borbálával, és Balsa Péter szent-szávai herczeg, a Frangepánok távoli rokona. Beriszlót Corvin már előbb lekötelezte magának. A házasfeleket hosszú idő óta tartó családi viszály választotta el egymástól. Borbála asszony, a ki előbb Brankovics Vuk despotának volt felesége, első férjétől örökölt javait, a fejérkői, tutosevinai, komogojnai, gradiczai s egyéb uradalmakat Zágráb és Körös vármegyékben, férje és ennek fia János mellőzésével, 1504 február 17-én Corvin János fiacskájának, a kis Kristóf herczegnek adományozta. Corvin azonban nem fogadta el az adományt, s a maga részéről február 27-én a zágrábi káptalan előtt Beriszló Ferencz és fia részére lemondott e birtokokról. Márczius 9-én pedig Rakolnokon Frangepán Bernardin és Balsa Péter herczeg segítségével egyezséget hozott létre Beriszló és felesége között, melynek megtartása felett a felügyeletet a házastársak közmegegyezéssel a herczegre bízták.[394]


103. FRANGEPÁN BORBÁLA ALÁIRÁSA.[395]


Az összejövetel legnagyobb vívmánya azonban a Frangepánokkal kötött szövetség volt; Frangepán Bernardin gróf márczius 10-én kelt ünnepélyes hitlevélben nyilatkoztatta ki, hogy vejét és annak családját, a míg csak él, mindenben gyámolítani fogja, ellenségeiktől megvédi, őket sem életben, sem halálban el nem hagyja, s magát gyermekeivel együtt a herczeg pártfogásába ajánlva, viszont ígéretet tett, hogy bárminő méltóság és előmenetel kínálkozik a herczeg számára, annak elnyerésében őt minden erejéből segíteni fogja.[396]

A szövetséglevél általános formulái mögött ott lappangott a dícsvágyó tervek egész sorozata, melyek kiindulási pontját a nádorrá választásnak kellett volna képezni. S rövid időre úgy látszott, hogy a merész tervek nem sokára meg fognak valósúlni. Nehány nappal a szövetség megkötése után Corvinnak az udvar közelében tartózkodó hívei azt az értesítést küldték Budáról, hogy a királyt újabb szélhűdés érte. Corvinék úgy fogadták e hírt, mint a siker biztos előjelét. A herczeg azonnal elindúlt csapataival Buda felé.[397] A reménység korai volt. Ulászló ismét kiépült a bajból. S a vérmes tervezőkre mindjárt a kiindulásnál nagy csalódás várt. A nádori szék betöltésénél a királyné pártja győzött; a május elején megnyílt országgyűlés nem Corvin Jánost, hanem Perényi Imrét választotta nádorrá.


104. FRANGEPÁN BERNARDIN SZÖVETSÉGLEVELE.[398]


105. PERÉNYI IMRE PECSÉTJE.


De a herczeg nem veszté el bizalmát a jövőben. Az országgyűlést követő nyáron, délvidéki birtokain, pénzügyei rendezésével foglalkozott. Egyes régi tartozásai kiegyenlítésére zálogba vetette nehány kisebb birtokát; Beriszló Ferenczet 6000 frtnyi követeléseért Lobor várának átengedésével elégítette ki;[399] a gyulai várhoz tartozó megyesi birtokot 1000 forintért Gerdosith Péternek, a Frangepánok rippaci várnagyának adományozta;[400] Maróth várára 3000 forintot vett fel Gibárti Keserű Istvántól s ugyane birtokot nehány hét múlva újabb 2000 forinttal terhelte meg.[401] E zálogügyletek nagy része azonban nem pillanatnyi pénzzavar elpalástolására szolgált, szükséges előkészület volt az a politikai küzdelmek folytatására. S a nádorválasztási küzdelem után, a nagy szerep küszöbén, melyre a közvélemény egy tekintélyes csoportja Corvint hallgatagon kijelölte, bizonyos politikai jelentőséget kell tulajdonítanunk a herczeg határozott fellépésének, melylyel az ősi fészeknek, Hunyad várának, visszaszerzésén fáradozott.

Hunyadot s a monostori, morsinai és haczáki kastélyokat, mint láttuk, Pogány Péter és Bikli János zálog czímén tartották kezükön; később Bikli egyedül maradt zálogos úr, s habár a herczeg több ízben kísérletet tett a birtok kiváltására, vonakodott azt urának visszaadni. A király július 28-án kelt rendeletében Corvin panaszára meghagyta az erdélyi vajdának, hogy Erdély előkelőbb nemeseiből és törvénytudóiból alakítandó bizottság meghallgatásával döntsön ez ügyben. Corvin augusztus 14-én Enyingi Török Imrét és Istvánffy Istvánt bízta meg érdekei képviseletével.

A tárgyalás Szentgyörgyi Péter vajda előtt Deésen, október 1-én vette kezdetét; de Corvin emberei mindjárt másnap egyezségre léptek Biklivel, a ki 2000 forintnyi zálogösszeg és kárpótlás fejében kötelezte magát a vár és a benne levő hadi szerek átadására. A pénz felét Törökék letették a vajda kezéhez; másik felét minden szentek napjára ígérték az erdélyi káptalan előtt kifizetni. A várnak október 22-re kitűzött átadására a vajda jegyzőjét, Pleterniczei Györgyöt küldte ki királyi biztosúl.[402]

A kedvező eredményről azonban Corvin már nem vehetett tudomást. A törökök, kik ellen a nádor már augusztus elején készületre inté a vármegyéket, október első napjaiban betörtek Horvátországba és Kninig pusztítottak. A herczeg Krapináról, hol családjával együtt az egész nyarat tölté, a tartomány védelmére sietett, s megütközött a török csapatokkal. Szerencséje már a csatatéren cserben hagyta; kevés híja volt, hogy az ellenség fogságába nem került.[403]

Betegen tért vissza a harcz mezejéről, úgy látszik, az alvidéken lappangó pestises láz támadta meg, mely végzetes kimenetelű lett reá nézve. A közeli vég előérzetében megtette utolsó rendelkezéseit családja helyzetének biztosítására. Vagyona kezelését hitvesére bízta s négy legmegbízhatóbb emberét, Török Imrét, Beriszló Ferenczet, Keserű Istvánt és Szerdahelyi Imrefi Jánost rendelte ki mellé, hogy őt tanácsaikkal gyámolítsák. Betegsége nem tartott sokáig. Halála október 12-én éjjel 11 órakor következett be.[404]


106. CORVIN UTOLSÓ ALÁIRÁSA.


Az elhunytat a regényes zagorjei bérczek között, Szlavónia szivében, mely második hazája lett, a lepoglavai templomban helyezték örök nyugalomra. A Boldogasszonyról nevezett kolostor és templom, mint Remete-Szent-Pál szerzetének többi egyháza is, Corvin János különös pártfogásának örvendett.[405] Temetkezési helyéül is ő maga választotta ki. Koporsóját a templom sanctuariuma alatt levő sírboltban, a főoltár előtt helyezték el, s egykori hűséges vicebánja, Gyulai János kérte ki magának a kegyet, hogy emléket állíthasson a halottnak, Mátyás király fiának , a jeles hadvezérnek, «ki a világnak szerzett sok diadal után, mint győzelmes katona fejezte be utolsó napját».[406]


CORVIN JÁNOS SÍREMLÉKE.



107. A LEPOGLAVAI KOLOSTOR. CSERNA KÁROLY EREDETI RAJZA.



LEPOGLAVA.
Cserna Károly eredeti rajza.

V.



TÖRTÉNETÜNK itt véget ér; Corvin János életének tragoediája a kifejlet előtt hirtelen és erőszakosan lett befejezve. A mi még hátra van, az utójáték, már csak annyiban érdekel, mert szereplői egy nagy történelmi név képviselői és sorsukban betelik a borongó végzet, mely e név egykori ragyogását elhomályosította. János herczeg váratlan halála családjának politikai és vagyoni helyzetében egyaránt nagy zavart idézett elő. A királyi udvarban megkönnyebbűlt lélekkel vették tudomásúl a vetélytárs elhúnytát, de a hazafiak egy szebb jövő zálogát gyászolták az elhúnytban, s aggodalommal gondoltak övéinek sorsára. A herczeg kiskorú fiút hagyott hátra örökűl, s a hagyaték kérdését 40,000 forintra rúgó zálogügyek s egyéb birtokperek tették bonyolúlttá. Corvinnak elmaradt báni fizetése és a tartományok védelme czímén jelentékeny követelése maradt hátra a király ellen, de ennek a behajtására az ország pénzügyi helyzete kevés reményt nyújtott. S alig húnyta be a herczeg szemét, megindúlt az érdekek harcza a fejét vesztett család ellen; régi sérelmek feltámadtak, régi igények újjá éledtek, hogy az özvegyet s árvákat kifosszák jogaikból. A Frangepánok, a corbaviai grófok s a délvidék többi főurai fegyverrel foglalták vissza az elhunyt kezén levő várakat, melyekre, joggal vagy jog nélkűl, ők maguk tartottak igényt, s maga a király adta az első példát azoknak, a kik kész zsákmányuknak tekintették az egykori királyi örökségnek még roncsaiban is gazdag maradványait.

A Hunyadi-ház sorsa e válságos napokban Corvin özvegyének, Beatrix herczegnének, kezeibe volt letéve. S a gyönge nő, ki férje életében, a politikai küzdelmektől távol, a birtokügyeknek s gyermekei nevelésének élt, bámulatos erélylyel látott a nehéz feladathoz, hogy gyermekei érdekét az ellenséges támadásokkal szemben megoltalmazza. Legnehezebb feladata volt a királylyal szemben, ki Both András és Gyarmati Balassa Ferencz személyében már 1505 elején kinevezte Corvin utódait a bánságban, s ezeket kiküldte a tartományok átvételére a nélkül; hogy Corvin örököseinek követelései kiegyenlitésére hajlandóságot mutatott volna. Beatrix a bánság átvételekor kötött szerződésre hivatkozva, a férje kormányzata alatt álló részek vissza adását a védelmi kiadások megtérítésétől tette függővé s Török Imre és Turóczi Benedek segítségével megakadályozta az új bánok beiktatását. Ellenállását odáig vitte, hogy Ulászló az 1505 február havában tartott országgyűlésen alkudozásba bocsátkozott vele s annak eredményeig elhalasztotta a tartományok átvételét.[407] Ép ily erélylyel lépett fel a horvát főurak ellen; a fegyveres támadásokat ő is fegyverrel verette vissza; tiltakozásaival útját állotta egyes birtokai eladományozásának, s míg a meglevő uradalmak együtt tartásán fáradozott, egyidejűleg már most feladatáúl tűzte ki a zálogba vetett birtokok visszaszerzését.


108 FRANGEPÁN BEATRIX PECSÉTJE.


A birtokügyekben kifejtett erélyével arányban állott számító okossága, melyet a Hunyadiak magasabb politikájának folytatásában tanúsított. E politika János herczeg halálával fiára, a kis Kristóf herczegre szállott örökségképen. A hatodik évében járó fiúcska volt a család jövőjének egyetlen záloga; mialatt gyermekjátékait játszotta, vérmes reményű hazafiak, Corvin egykori bajtársai, az ő ifjú életéhez kötötték szivük legtitkosabb terveinek sikerét. S az előrelátó családi politika érvényesült Beatrix herczegnének ama törekvésében, hogy a hatalmas Szapolyai családot rokonságba hozva nemzetségével, ez úton is gyarapítsa gyermekei jövendő támaszainak számát. 1505 február havában, a Budán tartott országgyűlés alatt, megbizottjai által egyezségre lépett Szapolyai István özvegyével, Hedvig herczegasszonynyal, melynek értelmében leányát, a nyolcz éves Erzsébetet a néhai nádor ifjabb fiának, Szapolyai György grófnak ígérte feleségűl.[408]


FRANGEPÁN BEATRIX.


Tervezgetéseit újabb rettenetes csapás szakította félbe, megsemmisítve anyai szívének szép reményeit. Corvin egyetlen fiörököse, Kristóf herczeg, az 1505. évi márczius 17-én megszűnt élni. Egy félév sem telt el a herczeg halála óta, s a Hunyadi-ház utolsó férfisarja, kit őseitől örökölt nagy neve talán fényes szerepre jelölt ki történelmünkben, atyja mellett nyugovék a lepoglavai sírboltban. Jellemző, hogy a közvélemény mérgezésnek tulajdonította halálát, s a népies felfogás képviselője, a jó Szerémi György, egyenesen a Hunyadi névre féltékeny királynét nevezte meg a rejtélyes bűntény értelmi szerzőjének.[409]

Beatrix herczegné a kisdedet atyja mellett, a boldogságos szűz oltárának jobb oldalán temette el, Rakolnokról, Krapináról és Varasdról, Mátyás kincstárának utolsó maradványai közűl óriási értékű ékszereket, díszöltönyöket s templomi edényeket vitetett át Lepoglavára, a kolostor gazdagítására, s a zagorjei uradalom több jelentékeny helységét adományozta a templomnak, melynek sírboltja élete két legdrágább kincsének adott örök nyugvóhelyet.[410]

Kristóf herczeg halála folytán a Hunyadiak jószágai magszakadás czímén a koronát illették meg. Ulászló Czobor Imrét küldé az özvegyhez azok átvételére,[411] s egyúttal meghagyta a bánság elfoglalására induló Both Andrásnak és társának, hogy a bánsággal együtt Corvin összes szlavóniai és horvátországi várait vegyék birtokba.[412] Beatrix azonban, ki Hunyadot még ez év tavaszán átvette Töröktől,[413] tárgyalásokat kezdett Ulászlóval, s alkudozásai folyamán hathatós támogatást nyert Szapolyainé részéről, ki most már Erzsébet keze útján az összes Hunyadi-birtokokat családjára remélte átszállíthatni.

Az első egyezség Szapolyainéval, a melyet még Kristóf életében kötöttek meg, úgy szólott, hogy Kristóf halála esetén a jószágokat Erzsébet, s általa leendő férje, Szapolyai György örökli. A tárgyalások most, midőn már csak Erzsébet volt életben, ezen az alapon folytak a két család között; s a Rakolnokon, 1505 augusztus 25-én létrejött megállapodások szerint Beatrix kötelezte magát, hogy a férje által hátrahagyott jószágokat az esküvő után át fogja adni vejének, ama birtokok kivételével, a melyeket férje végrendeleti végrehajtói és Szapolyainé megbizottai részére ki fognak szakítani, s melyek, ha másodszor férjhez nem megy s gyermektelenűl hal el, szintén leányára és ennek férjére fognak szállani. Ezen felűl az 5000 frt fedezetéűl, mit Szapolyainétól jószágügyei rendezésére kapott, lekötötte az almási, algyógyi, debreczeni és buzai uradalmakat, s felhatalmazta az özvegy nádornét, hogy a Horváth András és Mihály kezén levő Árva és Likava várakat magához váltsa.

A szerződésben Szapolyainé sürgetésére az is ki lett mondva, hogy mihelyt a menyasszony 12-ik évét eléri, a házasság a jegyespár serdületlen kora daczára meg fog köttetni. Corvin Erzsébet ekkor 9-ik éve felé járt s a vőlegény egy évvel és 10 hónappal volt idősebb nála.[414]

Időközben azonban Beatrix megegyezésre jutott a királylyal; ez már 1505 július 22-én megigérte, hogy a tartományok védelmére tett kiadásokat a számadások átvizsgálása után ki fogja egyenlíteni; lemondott abbeli kívánságáról, hogy Gyula vára neki adassék át, s a Hunyadi-javakat Szeged, Debreczen, Ujváros és nehány erdélyi uradalom – Almás, Toroczkó, Algyógy és Buza – kivételével az özvegy és leánya birtokában hagyta. Frangepán Bernardin ez évi deczember 13-dikán fiai által is aláírt ünnepélyes védőlevélben biztosította leányát, hogy e javakban minden támadások ellen megfogja őt oltalmazni.[415] A végrendeleti végrehajtó urak a várakat 1506 május 25-én a király rendeletére tényleg átadták Beatrixnek; az özvegy előzőleg, ápril 26-án megkötött egyezségben kötelezte magát, hogy a zálogos birtokokat mielőbb ki fogja váltani, s leánya férjhezmenetele esetén vele a jószágok felett igazságosan megosztozik. S 1506 augusztus 31-én kelt Ulászló adománylevele, melyben a Hunyadi-ház méltóságára és János herczeg érdemeire való tekintettel, a herczeg összes javait – a már említett uradalmak kivételével – különös kegyelemből özvegyének és leányának adományozta.[416]

Az örökség nagy kérdése meg lévén oldva, Beatrixnek többé nem volt szüksége a Szapolyaiék támogatására. A nagyratörekvő Szapolyai család terve, mely a múlt és a jövő két királyi családjának sorsát lett volna hivatva egymással összekapcsolni, nem jutott el a megvalósulásig; a házasság terve még ez év folyamán végleg el lett ejtve.


109. FRANGEPÁN KRISTÓF ALÁIRÁSA A BEATRIXNEK ADOTT VÉDŐLEVELEN.[417]


Beatrix, ki ez évben a Török Imrétől 4900 forinton kiváltott gyulai várba költözött, s Ulászlótól maga és leánya részére a békési főispáni tiszt birtokát is kieszközölte,[418] más irányban igyekezett leánya jövendőjét biztosítani. Választása a nagyságosok rendjéből való Palóczi Mihályra, Palóczi Máté nádor unokájára, Gyulával szomszédos nagy uradalmak örökösére esett. Az eljegyzés, úgy látszik, 1507 karácsonyán ment végbe Lippán, s a király 1508 január 5-én foglalta írásba a jegyesek nyilatkozatát, hogy Beatrix herczegnét a családi javak birtokában holta napjáig meg fogják hagyni.[419]

A sors itt is máskép határozott. A kis menyasszony, az utolsó, kinek ereiben a Hunyadiak vére csörgedezett, Gyulán, 1508 elején, ifjú életének 13-ik évében meghalt.

A szerencsétlen anyát, mint tudjuk, egy év letelte előtt a durva és erőszakos György brandenburgi őrgrófhoz kényszeríté nőűl menni az udvar politikája. Az esküvőt 1509 január 25-én Gyulán tartották meg.[420] Alig egy évvel utóbb már Beatrix sem volt az élők között. Anyát és leányát a gyulai Ferencz-rendi szerzetesek sírboltja fogadta magába.

A Hunyadiak öröksége merőben idegen kézre jutott. Száz évvel azután, hogy a hunyadi hegylakók vajdájának fia, Vojk vitéz, a nyilvánosság elé lép, egyetlen viselője sincs nemzeti történetünk legnagyobb nevének, s a Hunyadit névvel egy fényes múlt utolsó sugara is letűnt a haza egéről.


110. A MULANDÓSÁG JELVÉNYE A PÁRISI S. HIERONYMUS CORVIN-CODEXRŐL.[421]





MEGJEGYZÉSEK A KÉPEKRŐL.



Corvin János képét a lepoglavai egykori kolostor (ma fegyintézet) ebédlőjének, mely ma a rabok dolgozó-terméül szolgál, XVIII, századi falfestményéről rajzolta Cserna Károly.

Corvin kettős horoscopját a krakkói egyetemi könyvtár Cod. Lat. Crac. 2858. jelzetű codexéről adjuk. Magyarázatát 1. 19., 34., 59. és 317. ll.

A volterrai Guarnacci-könyvtár Corvin-codexének 1a. lapjáról adott hasonmás Corvin János és Blanka herczegnő czímerei alatt Marlianinak az esküvő alkalmából irt verseit tartalmazza.

Naldus Naldius De laudibus augustae bibliothecae Mathiae Corvini cz. Corvin-codexe 2. czímlapjáról a thorni gymnasium könyvtárában őrzött eredeti után Cserna Károly készített színes hasonmást.

Corvin János levele Egervári Lászlóhoz, az első ismert kiadvány, mit tőle bírunk, Budán, 1489 május 30-án kelt. A papíron írt levél eredetije az Országos levéltárban, Dipl. 25,401 jelzet alatt őriztetik.

Blanka Mária herczegnő Ambrogio de Predis által készített arczképének eredetije egy berlini magángyűjteményben őriztetik. Hasonmását a Jahrbücher der kgl. preussischen Kunstsammlungen X. kötete után adjuk.

A pesti Nagy-Boldogasszony-templom képét rajzolta Dörre Tivadar.

A farkashidai oklevélből az Országos levéltár Dipl. 19,657. jelzetű eredetije után adott részlet II. Ulászló megerősítő záradékát, a főurak 1490 augusztus 15-iki szövetségleveléből az Orsz. levéltár Dipl. 19,669. jelzetű eredeti példánya után adott részlet a szövetség utolsó pontjait tartalmazza, a főurak aláirásával és pecséteivel.

Krapina látképét eredeti fényképfelvétel után közöljük.

Corvin János síremlékéről, mely a lepoglavai templomban őriztetik, Cserna Károly készített rajzot.

Ugyancsak ő rajzolta a lepoglavai kolostor képét is.

Frangepán Beatrix képét Mogyoróssy János közölte először Történelmi adatok Szerémi György emlékiratából cz. kiadványában. A kép eredetijének hollétéről nincs tudomásunk. Mogyoróssy nem él, s más irányban tett kutatásaink nem vezettek eredményre. A hasonlatosságnál fogva, mely e kép és a Hohenzollern ház tagjainak e korbeli képei modorában feltünik, azt mindenesetre egykorú képnek kell tekintenünk.





Jegyzetek




HátraKezdőlap