Bevezetés

Hazánk ez utolsó forradalmának bevégzése fait accompli. A forradalom maga leélt esemény, s mint a Martinovicsé vagy Rákóczyé, tárgya a históriának.

Véres drama volt, melly ötnegyedéves rövid élte alatt is Europa szemét magára vonta, és sok jeleneteiben ma is talány. Földingás vala, kemény, megrázó, melly bukása által nyolczszázados históriai emlékeket, nyolczszázados palliativ institutiokat temetett el, nyolczszázados lánczokat tépett szét. Mi fenmaradt: tabula rasa, a mellyre vésendő hieroglyphek még nincsenek leleplezve.

Nem hiszek józan embert, ki, mióta orosz s osztrák sas egyesültek ellene, semmivé tételében perczig is kétkedett volna. Mi históriája lapjain fénypont, az a nemzet, az a nép érdeme, s mi azon egy veres vonalként áthuzódik, az a nép, önmagok erejének nemismerése, túlbecsülése.

Ha a dolog bevégezve nem volna, ha léteznék szalmaszál, mihez az optimista is kapkodni tudna, hallgatnék. De igy - nincs okom rá.

E végnapok története sokkal érdekesebb, hogysem azt e perczben, midőn a história szólhat róla, hallgatással mellőzni lehetne. Dolgok tünnek föl benne, mellyeket csak az tudhat, kinek szeme előtt bonyolodott ki a drama. Események történtek, mellyek apró nuence-aikért kiegészitö részei s épen ezért tudásuk elkerülhetlen.

Sem szenvedély, sem pártszinezet nem vezeté tollamat. Nem érdemelné meg memoire-om, hogy adatként használtassék, nem érdemelné meg történetem, hogy kézbe vétessék, ha ollyan volna.

Mint egyszerü históriát nyújtom az olvasó kezébe. Higgadtan fogtam a dolgozathoz, mintha századok előtt történtekről irnék. Pedig a haza sokkal inkább érzi azt, pedig a sebek, mik általa vágattak, sokkal mélyebbek, hogysem azokat könnyen lehetne feledni.

Az emberek, kik benne szerepeltek, a cselekvés mezejéről letüntek, mint a munka, mellynek kivitelét magokra vállalák. Épen ezért tárgyai az irói bonczkésnek, épen ezért fogok rólok, mint ollyanokról, tényeikből következtethető jellemzést irni.