CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó.
Első könyv.
A gyermekkor.
1794-1811.
Második könyv.
A vitéz katona
1811-1818
Harmadik könyv.
A házasélet.
1818-1836.
Negyedik könyv.
A regényiró és politikus.
(1836-1849.)
Ötödik könyv.
A száműzött.
(1850-1865.)
Függelék
I. Idősb báró Jósika MIklós ivadékai.
II. Levelek a Jósika-emlékalbumból.
1. br. Podmaniczky Julia levele Jósikához.
2. br. Wesselényi Miklós levele Jósikához.
3. Horváth Mihály levele Jósikához.
4. Szerdahelyi Ede levele Jósikához.
5. Liszt Ferencz levele Jósikához.
6. Lamartine levele Jósikánéhoz.
7. gr. Andrássy Gyula levele
8. Telekiné levele JÓsikához.
9-10. br. Jósika MIklós levelei Szabó Richárdhoz.
11. Vajda János levele Jósikához.
12. Lukács Móricz levele Jósikához.
13. br. Eötvös József levele Jósikához.
14. Kossuth levele Jósikához.
15. Arany János levele Jósikához.
16. Arany János levele Jósikánéhoz.
17. Bohus Szögyény Antonia és Szegfi Kánya Emilia levele Jósikához.
18. Vadnay Károly levele Jósikához.
Előszó
Régi vágyam volt, hogy Erdély két kiváló fiának, Misztótfalusi Kis Miklós
könyvnyomtatónak s Pápai Páriz Ferencznek, a tudós tanárnak életrajza után
megírjam annak életrajzát is, a ki legtöbbet tett Erdély népszerűsítésére.
Ez a vágyam még erősbödött, mikor magam is ide kerültem, de elhatározássá
csak akkor érlelődött, midőn az egyetemen előadást tartottam Jósika
regényeiről.
Még mielőtt munkához fogtam volna, tisztában voltam azzal, hogy Jósika
életrajzának megírásához levéltári kutatásokra van szükség. Midőn ezzel
az óhajtásommal megjelentem báró Jósika Sámuel főrendiházi elnök úrnál, a
valódi nagyúr szíves készségével nyitotta meg hitbizományi levéltárát
előttem, sőt nejével báró Jósika Irénnel, a költő unokájával együtt igaz
magyaros vendégszeretettel hívtak meg szurduki kastélyukba s páratlan
előzékenységgel engedték meg az itt levő kép- és könyvtár áttanulmányozását
és felhasználását. Nekik köszönhetem, hogy a szurduki vadregényes parkban
sétálgatva, zavartalanul szövögethettem az életrajzra vonatkozó tervemet,
melynek megvalósulását meleg érdeklődésük és útbaigazításuk is hathatósan
előmozdította.
Hálás köszönettel emlékezem meg dr. Szily Kálmán min. tanácsos, akad.
könyvtárnok úrról, aki Jósikának Fejérváry Miklóshoz intézett másfélszáz
levele felhasználását megengedte; Rietly Károly főgymn. igazgató úrról s a
kolozsvári Egyetemi Könyvtár és Erdélyi Nemzeti Múzeum tisztviselőiről,
különösen dr. Erdélyi Pál udv. tanácsos, könyvtárigazgató, dr. Gyalui
Farkas egy. magántanár és cz. igazgató s dr. Szádeczky K. Béla könyvtárőr
urakról, kik részint az illusztrálásban, részint a levéltári kutatásban
voltak segítségemre. De hosszú névsor lenne, ha mind felsorolnám azok
neveit, kik adatokkal vagy útbaigazítással és egyéb felvilágosítással
járultak hozzá feladatom megkönnyítéséhez.
Még csak azt említem meg, hogy művem az előre megszabott terjedelem miatt a
Jósika regényírói működésével nem foglalkozik olyan részletesen, a mint azt
terveztem. Ha némelyek ezt hiánynak tartják, viszont olyanok is lesznek, a
kik e folyóirat hagyományai által megokoltnak fogják tekinteni.