"Láttam a világhírű Adelsbergi barlangot, bejártam a Baradla labirynthjait és ámulattal gyönyörködtem változatos cseppkőalakzataikban; meghatottan állottam a Niagara partján, hallgatva az óriási zuhatag mennydörgő szózatát; letekintettem az Alpok szédítő csúcsairól a borzalmas mélységekbe, a tátongó szakadékokba; a Vezuv füstölgő kráterének fojtó kénszaga, közvetlen közelből hatott érzékeimre; a nagy Oczeán zajló áradatja, meg a sivár Gletserek holt jégvilága megigézték lényemet; a természetnek ezen rendkívüli alkotásai, óriási nyilvánulásai bámulat- és csodálkozásra indítottak, nagyszerűek és megragadók azok: de meg kell mégis vallanom, hogy bár nagyszerűség tekintetében páratlanul állanak is, mindazonáltal egyik sem annyira váratlan, egyik sem oly megkapó, mint a dobsinai jégbarlang."

Ezt és ehez hasonló nyilatkozatokat nem egyszer volt alkalmam hallani szenvedélyes turisták- és jártas utazóktól, kiket épen a jégbarlangban kalauzoltam. És méltán! Mert a jégbarlang kincseit, annak szépségét híven leírni vagy elbeszélni nem lehet. Mindenkit annyira meglep az, hogy a néző önfeledt bámulatba esik. - Amaz említett rendkívüli természeti alkotásokkal, teljesen egy színvonalon áll a dobsinai jégbarlang is.

"Mindamellett - úgymond egyik neves utazó idegen - különös az, hogy e csodaszerű természeti kincset a művelt világ alig ismeri, látogatóinak száma pedig, nagyszerűségével szemben, elenyésző csekély. - Ismertetni kellene azt minden módon, sőt a művelt világnak kellőképen tudtára hozni, mindazoknak, kik a barlangra befolyással bírnak, szigorú és hazafias kötelességük."

Teljesen igaza volt, beláttam magam is, és midőn ezen igénytelen sorok írásához fogtam, eszembe jutott az idegen.

Ha ezen művecske által sikerül a nagy közönség figyelmét a Jégbarlangra fordítanom, ha annak barátokat szereztem, s ha e sorok az olvasóban vágyat ébresztenek az iránt, hogy e ritka természeti kincset személyesen felkeresse: akkor czélomat teljesen elértem.

Kelt Dobsinán, 1884-dik évi Szent-Iván havában.

A Szerző.