CÍMLAP
|
Második vonalbeli neves alkotók 2. TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
Kódexirodalmunk támogatója, a humanista műveltségű főpap, Fegyverneki Ferenc
A reneszánsz jeles költője, Balassi barátja s a Madách-rokon, Rimay János
A törökverő csábrági főúr és költő, Koháry István
Csokonai verses levelezője s kora tehetséges költőasszonya, Vályi Klára
A selmecbányai Magyar Literatúrai Társaság alapítója, Homokay Pál
Fabó András író, történész felvidéki kapcsolatai és néprajzi kísérletei
Komjáthy Anzelm irodalmi kapcsolatai és kísérletei
Kálnay Nándor, a Madách család nevelője, Csesztve krónikása
A magányos nógrádi költő, Komjáthy Jenő
A múzeumalapító és irodalomszervező nemesember, Pongrácz Elemér
A magyar sorskérdések és a szülőföldi hűség költője, Sajó Sándor
Népköltészetünk kutatója, a művészettörténeti író, Schoen Arnold
Irodalmi emlékek, emléktáblák Dél-Hontban s a Középső-Ipoly mentén
Bevezetés
Az Irodalmi kapcsolatok harmadik kötetében újabb tizenkét portrét adok az
olvasók kezébe. Az irodalom partvidékét és belsőbb tájait is körbejárjuk
a most bemutatott "második vonalbeli" emberekkel. De valóban második
vonalbeliek-e ők? Bizonyos értelemben igen, más szemszögből nézve talán
nem. Mert lehet-e ilyennek nevezni az európai hírű, humanista műveltségű
főpapot, Fegyverneki Ferencet a reneszánsz nagy alakját, Rimay Jánost,
Ady költészetének egyik előfutárát, Komjáthy Jenőt? Bizony nem. De hát
Fegyverneki például elsősorban nem irodalmár volt. Ám kitűnő kódexek
készültek műhelyében, s általuk is gazdagodott a középkor irodalma. Rimayt
és Komjáthyt nagy-nagy tehetségük ellenére is elfelejtettük az évtizedek,
évszázadok során. Tankönyveink is alig tesznek róluk említést, műveik pedig
szinte hozzáférhetetlenek. De ha még a Parnasszus árnyékában is árválkodnak
egyesek, méltóak ők a nagyobb fényre s az odafigyelésre. Gondoljunk csak
Sajó Sándorra, a szülőföldi hűség és a magyar sorsvállalás költőjére;
Koháry Istvánra, a hazaszeretet és a hit bajnokára; Vályi Klárára, a
méltatlanul elfelejtett költőnőre, Csokonai barátjára. És rászolgált a
figyelmünkre Homokay Pál is, aki elsők közt alapított irodalmi társaságot
tájainkon, előfutára volt a magyar nyelv ügyéért harcolóknak Selmecbányán.
S nem kis érdemeket szerzett az irodalomszervezés, az irodalmi kapcsolatok
építgetése terén Hont megyében Pongrácz Elemér, Nógrádban Kálnay Nándor,
Fabó András vagy Komjáthy Anzelm. A tájainkra fiatalon elvetődött Schoen
Arnold művészettörténész volt elsősorban, a barokk határainkon túl is
ismert kutatója, de vizsgálta a népköltészetet is, kötetet jelentetett meg
Ipolybalog hagyományaiból.
Ezek az emberek a maguk szakterületén kiváló munkát végeztek. Kutatóként,
egyházi személyiségként, tanárként egyaránt. Ezenkívül irodalmunknak is jó
szolgálatot tettek. Egyesek elsősorban saját alkotásaikkal, mások az
irodalmi kapcsolatépítéssel, az irodalmi élet szervezésével vagy a tágabb
értelemben vett irodalom gazdagításával. Nélkülük mindenképp szegényebb
lenne a magyar írásbeliség, a regionális és az egyetemes magyar
művelődéstörténet. Többen közülük megkísérelték a tágabb értelemben vett
kapcsolatalakításokat is. Rejtett kincsei ők tehát szellemi világunknak.
Ipolyság, 2006. február 11-én