Az utazó

Szigethy Gábor előszava

Születésekor nem segítették a csillagok. Minden kinézés el van zárva; nem próbálhatok, mert unitárius, mert székely konskriptus s pénztelen vagyok – írja 1815. október 10-én Kazinczynak.

Jogot tanul, verselget, kacérkodik a színészettel. Kitűnő eredménnyel elvégzi a kolozsvári királyi líceumot, s 1817. április 26-án felesküszik tiszteletbeli jegyzőnek. Tréfának gondolja ekkor e lépést, időmúlató s katonaságtól megmentő tettnek. 1821-ben Bécsbe megy, a királyi testőrségben remél szellemi felemelkedést. Bessenyei György, Báróczy Sándor példája lelkesíti, de csalódnia kell a lelketlen s rideg palotaszolgálatban; visszatér a kancellistasághoz: napidíjas, majd 1825-től ötödosztályú írnok. Féli Kazinczy várakozó tekintetét, fordításokkal próbálkozik, Goethe, Schiller, Mme de Staël műveit magyarítja, de kiadót nem talál. Sikerületlen íróságát, hivatalnokélete kopott egyhangúságát boros barátságok, szerelmi szövevények, léha tombolások flastromával feledteti.

Hivatalnok-előmenetelért küszködik, de hamar eszmél: a szolgalelkű lakájokat kedvelik s jutalmazzák a főkormányzósági hatalmasok, nem a gondolkodó és karakteres embereket. Újabb menekülési kísérlet: utazni készül. Pénzzé teszi öröklött apró birtokát, s 1830. november 3-án elindul világot látni.

Felkészült utazó: indulása előtt könyveket, térképeket, politikai munkákat forgat éjszakánként; beszél és olvas németül, olaszul, angolul, franciául. Útinaplót ír, másfél év múltán utazótáskájában paksaméta papirossal érkezik haza, s foglalja el helyét – most már mint negyedosztályú írnok – hivatalában. Barátai nógatására útinaplójának amerikai fejezeteit könyvkézirattá nemesíti, s 1834 őszén megjelenik ezeregyszáz példányban Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikaiban című munkája. (260 ezüstforint tiszteletdíjat s huszonöt példányt kap érte, s jogot arra, hogy Tilsch könyvkereskedő boltjában száz forint ára kedvére való könyvet válogasson magának. Kikötése: az Utazás példányait vásárlóinak két forintnál drágábban nem kínálhatja a kereskedő, s hirdetést nevével csupán a könyvárus boltjában szabad kifüggeszteni.)

Kapós portéka az Utazás, hamarosan újra megjelenik (ezer példányban!), és bár 1835 szeptemberében már a tiltott könyvek listáján szerepel, s csak Erga Schedam, azaz külön engedéllyel lehet olvasni, ezúttal a hatalom elkésett: a könyvesboltokban nincsenek már bezúzható példányok, s Bölöni jogos (titkolt) büszkeséggel jegyzi naplójába: azt hiszem, hatott a méreg, s a tiltással csak ingereltetik.

Méreg volt az Utazás: szabadságáhítattal, demokráciamámorral ingerelte a zsarnokság bénult alattvalóit. Bölöni Farkas Sándor könyve hirdette: van ország, ahol nem felkent királyok, töppedt agyú hivatalnokok, eszmével-hittel kereskedő lakájok uralkodnak; lehetséges emberi közösség, amely nem ismeri a születés kiváltságait, s előmenetelre tehetség és rátermettség ad jogot; létezik boldog társadalom, melyben alkotmányos joga mindenkinek független országa dolgában szabadon szólni.

Méreg volt az Utazás: megkívántatta Magyarországon az emberekkel a szabadságot s demokráciát.

Széchenyi István elragadtatással szólt a könyvről: „Azon jó, mellyel telidesteli van, oly világosan, annyi érdekkel s oly kímélve közöltetik az olvasóval, hogy az áldott mag, mely belőle váltig hull, még rosszabb földben is kikelne, mint a miénk.” Wesselényi Miklós, Bölöni régi jó ismerőse hasonló szavakkal méltatja az Utazás eszméit: „E magvak máris csíráznak, s egykor bizonyára óriási fákká növekednek.”

1834. november 8-án az Akadémia levelező tagjai sorába választják.

Akarata s kedve ellenére híres ember lesz; zajos csillogásúak körülötte a mindennapok. Francia- és angolországi útijegyzeteinek közzétételét várják tőle, s újabb műveket; Bölöni 1835-ben naplóírásba kezd, a következő év januárjában váratlanul megszakadnak feljegyzései. Erdély történetét készül megírni; félbehagyja. Töredékes kéziratait ládafia, szekrény mélye rejti. Naplóját talán ha szoros barátjának, Kelemen Béninek mutatta, biztosat erről sem tudunk. Korábban lelkes szervező: 1825-ben megalapítja a Gondoskodó Társaságot, kis jövedelmű hivatalnokok önsegélyező egyesületét; 1829-ben az Erdélyi Nemzeti Múzeum megteremtését szorgalmazza; 1833-ban megszervezi a Casinót, külön olvasószobával, s olvasgató barátainak maga is kölcsönöz értékes könyveiből; Angliában jártakor bokszolni tanul, Kolozsvárott vívóiskola létrehozásán fáradozik; létrehívója az 1834-ben megjelent Vasárnapi Újságnak, s ugyanebben az évben elvállalja az országos színházi bizottság titkári tisztét.

1838-ban hivatalában előléptetik: írnokból fogalmazó lesz.

(S viszem hivatalomat kedv nélkül s robotos unalommal, de tisztán és lélekismerettel.)

Kolozsvártól New York messze van. Zötyögős batárok, piperés útitársnők, Pest bécsi módija, úton-útfélen passzust követelő osztrák zsandárok; a Sorbonne világosan gondolkodó tanárai, szabad szellemű diákjai, a júliusi forradalom hangoskodásai és pusztításai; háromórás hallgatag sorban állás belépőjegyért, mert hallani akarja Paganini boszorkányos hegedűjátékát; londoni parlamentbe lóháton érkező angol felsőházi tag, Epsomba lóversenyre kocsizó szerelemszagú hölgyek, kisasszonyok; tengerentúli kakasviadal, bolondokháza, ámerikai börtönök, a shakerek táncos istentisztelete; gyárak, hidak, gyorsvonatok és újságok, könyvek, térképek, statisztikák – cenzori pecsét nélkül; Függetlenségi Nyilatkozat, elnökválasztás, vallásszabadság, vagyonközösség – Kolozsvártól New Yorkig növekvő súlyú élmények: a magas termetű, nagy sasorrú, sápadt erdélyi beleszeret a szabadságba.

Reménytelen szerelmét hazahozza: Nincs fájdalmasabb s szerencsétlenebb helyzet, mint midőn önkényű uralkodás alatt is valakinek lelkében a józan szabadság érzelme mégis felébredhet s kifejlődhetik, s fojtogatni kell kebelében a titkos szép lángot, – éspedig reménytelenül.

Könyvéből kortársai a józan szabadság tiszteletét tanulták; az Utazás reménysugár: lesz még Magyarországon szabadság s demokrácia.

Bölöni Farkas Sándor látta a józan szabadság valósulását - nem hisz csodákban.

Európában: Elbúsul a néző, midőn azon rettentő pusztulásokat látja, melyek a szeptemberi revolutio szüleményei...

Kolozsvárott: E nemzet soha nem fog elémenni a rendes reform útján! Külső vagy belső megrázkódtatás, sanyargatás és ínség kell, hogy felébredjen bűnös henyeségéből.

Lelkesített az Utazás: „Tengerre, magyar!” – kiáltották kortársai.

Bölöni Farkas Sándor hallgatott: ő látta az óceánt.




Kezdőlap Előre