[AVe MARIA, bóldog Isten Annya…]*

AVe MARIA, bóldog Isten Annya;
te benned termet váltságunk arannya.
Téged dicsirni nyelvem meg nem únnya.
Ave MARIA.
Gratia plena, vagy malasztal tellyes,
mert te szent méhed Istenséggel ékes.
Hogy nagy Pátronánk azért nékünk lehess.
Dominus tecum. Ur vagyon te veled,
senki nem tudgya mely ékes te méhed.
Kiben kedvére lakik örök-élet.
Ter benedicta. Mindenek közt áldott,
Isteni malaszt éppen beléd szállott.
Mennyei sereg nyilván melléd állott.
Et benedictus, méhed szent gyümölcse,
áldott ki népét pokoltól meg-mentse:
Örök-életre árvákat segitse.
Sancta MARIA könyörögj érettünk,
te szent személyed nyerhet jót minékünk.
JESUS-hoz vezérly mikor el-fogy éltünk.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 7.–Cím: MAS. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 8).

Megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratokban: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 4), Vépi ék. (1725–68, 33), Zirci-ék. (1751–66, 5b), Dőri Ferenc-ék. (1763–72, 25 kottás).

Szűz Máriát dicsérő adventi ének, az Ave Maria (Üdvözlégy) kezdetű latin imádság egyes szavait, kifejezéseit magyarázó akrosztichonos parafrázis. A versszakok első sora a latin szöveg két-két szavával kezdődik, az utolsó sorban pedig az Ave MARIA refrénként ismétlődik. A század első felének  forrásaiban: RMKT XVII./7., 111., 113–115 . sz.; e kötetben: Angyali üdvözletröl., [KEly-fel bennem szomju lélek…], [LElki Szent Bánya, Istennek Annya…], Ave Maria c.

Versforma: 11–11–11–5 (a–a–a–b).

Dallama: RMDT II., 113/I. sz.; vö. RMDT II., 121/III. sz.




Hátra Kezdőlap Előre