Ave fuit^*

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 14–5. – Cím: AVE FUIT. – Nótajelzés: Nota eadem [Utalás az előtte lévő latin eredeti nótajelzésére: Nota: Menyországnak Királynéja].

Szövege megtalálható még: Paksi Márton György-ék. (1760, 46 kottás).

Az Üdvözlégy (Ave Maria) akrosztichonos parafrázisa, a Jacopone da Todinak (Jacobus de Benedictis, megh. 1306) tulajdonított Ave fuit prima salus kezdetű cantio (pium dictamen) fordítása (Chevalier 1801; AH 30, 196). A latin eredeti szövege: RMKT XVII./7., 115. sz. jz. A latin minta Magyarországon már a XVI. században ismert volt, mert dallamát Huszár Gál 1560-ban megjelent énekeskönyvében az Aki akar üdvözülni kezdetű ének nótajelzésében idézi és kottáját is közli (RMNy 160, fol. H_b; hasonmás kiadás: Bibliotheca Hungarica Antiqua XII, Bp. 1983; vö. RMDT I., 59. sz.). Korábbi fordítása  Üdvözlet lőn az üdvösség kezdettel a Petri András-énekeskönyvből (1630–31, 19b) és a Kuun-kódexből (1621–47, 105) ismeretes tizenhat versszak terjedelemben (RMKT XVII/7, 115. sz.); ez a fordítás egymást kiegészítve is többszörös másolás okozta szövegromlás jegyeit viseli és korábbi  szöveghagyományra vezethető vissza. A latin eredetinek Petri András kéziratában 9, Kájoni énekeskönyvében 14 strófája található meg. A versszakok első szava a latinban és a fordításban egyaránt az Ave Maria kezdetű imádság szövegét adják; a negyedik sor végén pedig a MARIA szó áll valamennyi  strófában. A Cantionale catholicum tíz strófás fordításában felfedezhető ugyan a korábbi kéziratos források hatása. Mégis Kájoni a verset tömörebbé tette, és az egyes versszakok 3–4. sorában refrént alkalmazott.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a); a 3–4. sor refrén.

Dallama: RMDT II., 83. sz.