De epiphania*

Lattatek minekünk uy czillag az egen
Melly czillag ereie geriezte szüünkben,
Ez uilagossaga uezerle ez helyben,
Született Messiast keressunk mi itten.
Boldog leszen az haz minden nepeiuel,
Ualahol ez czillag fen al vilagiaual,
Mert született Messias ott uagyon azokkal,
Uigasag azoknak adotik menyegbeol.
Ürullyetek azert, es uigan legyetek,
Christust kereseoknek kik szallast attatok,
Született Messiast igen tisztellyetek,
Hogy uilagoskodgiek czillagya tinektek.
Kezdeti s keozepe ez uy eztendoenek
Io szerenczies legyen, keuanom azt nektek,
Ki meneteliuel boldog legyen nektek,
Az bu, banat soha ne teorye sziuetek.
Vegbeuitelire erre ereot uarok,
Az nagy Panaczietol [?] menyegbeol imadok,
Szerelmes fiaual hogy erre le lepiek,
Nektek ezt keuanom, im mondom, hallyatok:
Az aldas, mellyel az Attya Isten ez uilagot meg alda,
a szallyon tü ryatok, ezt szübeol keuanom.
Az aldas, mellyel Jakob az eo fiat, Josephet meg alda,
a szallyon tü reatok, ezt szübeol keuanom.
Az aldas, mellyel az uen Tobias az eo fiat meg alda,
a szallyon tü reatok, ezt szübeol keuanom.
Az aldas, mellyel az mi Vrunk Jesus Christus az eo tanytuanyt megh alda fel tamadasakor,
a szallyon tü reatok, ezt szübeol keuanom.
Az aldas, mellyel az mi Vrunk Jesus Christus az eo hiueit menybe menetelekor meg alda,
a szallyon tü reatok, ezt szübeol keuanom.
Az aldas, mellyel az mi Vrunk Istenünk az eo hiueit itilet napian aldani fogia,
az szallyon es ieoyeon tú reatok ma,
es eörizzön meg minden lelki testi gonoztol es ueszedelemteol.
Fenyes nap ott femlik, hol ez czillagh femlik,
Mint harom kiraljnak szüuekben oltatik,
Valakik az Christust szüuekböl keresik,
Ez czillagh azoknak mindenkor tundoklik.
Regj setetsegböl ember kj uetetik,
Ez czillagnak fenje szüuükben eondödik, [?]
Mely uilagossaggal ugj igazgattatik,
Hogj az eörök elet azoknak adatik.
Valakik szüvekben ez fel talaltatik,
Az igaz eletis abban talaltatik,
Az erös igassagh abban megh lattatik,
Mert születet Messias azzal munkalkodik.
Ez aldassal aldgyon fejenkint az Isten,
Melj aldassal alda embert teremptesben,
Perfecti [?] Judaban [?] tarczon megh az Isten,
Ez uilagh s az eordögh tütok megh ne ejczen.
Mely aldassal Jacob Josephet megh alda,
Azt adgya tu nektek az mennyej attya,
Mennyegbol szentfia erdeme le hozza,
S maradgyon ueletek kj kj uigan uarja.

23 Az az eo fiat szavak utólag beszúrva. 31 Istenünk <az ö hiueit itil> az eo hiueit 33 A sor után, őrszóként: Czillaghia tu nektek A szöveg másképpen folytatódik!

Kézirata:

Apor Formularium toldaléka. XVII. sz. 2. fele, 19a–20b.

Vízkereszti házszentelő ének. A kétszer öt versszakból álló ének, amelyet a kántor és a nép adhatott elő, közrefogja a ritmusos-rímes prózába foglalt áldás szövegét. Az áldást a házszentelést végző pap mondhatta vagy recitálhatta. Ennek a szövegnek, amely ismeretlen latin forrásból  származhatott, kialakult formája volt. Nyomtatott forrásokban először Pongrácz Eszter Arany korona (Nagyszombat 1719, 43) című imádságos könyvében a következő formában olvasható:

IMÁDSÁG.

 Kiben ember, áldást kér az Istentöl.
 AZ áldás, mellyel az Atya Isten e' világot meg-áldá, mikor a' mi Üdvözlitö JEsus Kristusunk e' világra született: a' szállyon, és jöjjön én-reám-is.
 Az áldás, mellyel az Atya Isten az elsö embert meg-áldá, mikor teremté; a' szállyon, és jöjjön én-reám-is.
 Az áldás, mellyel Jákób Pátriárka, az ö fiát Jósefet meg-áldá; a' szállyon, és jöjjön én-reám-is.
 Az áldás; mellyel a' vén Tóbiás az ö fiát meg-áldá, mikor az idegen földre küldé; a' szállyon, és jöjjön én-reám-is.
 Az áldás, mellyel a' Bóldogságos Szüz Mária az ö Szent Fiát JEsust meg-áldá, mikor a' Templomban az ö Szent Attyának bé-mutatta; a' szállyon, és jöjjön én-reám is.
 Az áldás, mellyel a' mi Urunk Istenünk az ö hiveit meg-áldá a' magas Kereszt-fán, mikor az ö Szent Lelkét ki-botsátá, a' szállyon, és jöjjön én-reám-is.
 Az áldás, mellyel a' mi Urunk JEsus Kristus az egész világot meg-áldá, mikor Menybe fel méne; a' szállyon, és jöjjön én-reám-is.
 Az áldás, mellyel a' mi Urunk JEsus Kristus, az ö Tanitványit meg-áldá, mikor a' Szent Lelket reájok küldé; a' szállyon, és jöjjön én reám-is.
 Az áldás, mellyel a' mi Urunk Istenünk, itélet napján az ö hiveit áldani fogja, a' szállyon én reám-is, Amen.

Az öt versszakból álló bevezető rész a karácsony és az újév ünnepének tartalmára vonatkozik; az áldást követő öt strófa pedig az áldást magát foglalja versbe. Az Apor Formularium toldalékában ennek az utóbbi öt versszaknak az írása más mint a bevezetőé és az áldásé. Ha egy kéztől is származik, bizonyosra vehető, hogy a másoló később és sietős írással toldotta hozzá ezt a részt az áldás-formulához. Így ez akár önálló versnek vagy éneknek is tekinthető. De mindhárom rész szövege archaikus jellegű és a másolásból eredő romlás jegyeit viseli. Ez különösen szembeötlő egyes görög vagy latin  szavak torzulásánál (18. és 48. sor), amelyekhez a népi rigmusok továbbadói értelmetlen alakjukban is ragaszkodtak, és változtatás nélkül megőrizték. Az itt közölt „három király járó” éneknek (vö. [Az harom szent kiraly…] c. jz.) szövege átmenetnek tekinthető a falusi kántor-szerzemények és a nép által önállóan használt, kántált szövegek között.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

Dallama ismeretlen.

18 Panachietol [?] – Paracletos, a Szentlélek görög nevének eltorzult alakja lehet.

23 Jakob – Jákob áldása, amit Józsefnek adott (1 Móz 49, 22–26).

25 Tobias – Tóbiás áldása; valószínűleg utalás Tóbiás könyve 13. fejezetére, amelyben az idősebb Tóbiás ünnepélyes ének formában magasztalja Istent és megjövendöli Jeruzsálem dicsőségét.

39 eondödik [?] – talán: ontódik [?]

48 Perfecti [?] Judában [?] – talán a prefectus eltorzult alakja.




Hátra Kezdőlap Előre