Nagy-pentekre-valo lamentatio*

Nota: Menynek, földnek. etc.

SEPULTO DOMINO

CHristus Urunk hogy meg-feszitteték,
Sok kín-által Világból ki-múlék,
Ö Szent Lelke Attyának adaték,
Es e' Világ tölle meg-váltaték.
Kereszt-fáról teste le-véteték,
Szent kenettel hogy meg-kenetteték,
Es szép tiszta gyólcsban takartaték,
Koporsóban ottan temetteték.
A' koporsó meg-pecsételteték,
Örizökkel meg-erösitteték,
Minden felöl meg-környékezteték,
Hogy Szent teste el-ne lopattatnék.
Tanitványok el-széllyettek vala,
Rémültökben csak lappangnak vala,
Ide s' tova ök bújdosnak vala,
Christus testét töllök féltik vala.
Mindenható Szentséges Atyának,
A' meg-feszült Ur IESUS Christusnak,
Hozzánk-küldött Szent Vigasztalónknak,
Nagy dicsösség a' Szent Háromságnak.
JERUSALEM LUGE
SIrasd magad oh te Jerusálem,
Mert reád jö a' nagy veszedelem,
Fel-támadál Idvezitöd-ellen,
Kiért tölled el-múlt a' kegyelem.
Öltözzél-fel hamar gyász-ruhában,
Meg-alázván magad bánatodban,
Találtassál poenitencziában,
Vétked miatt nagy szomorúságban.
Mert te-benned Israël Királlya,
Meg-öleték Világnak váltsága,
Régtöl-fogva kit sok Szent vár vala,
Te benned lön siralmas halála.
Bocsássa-meg a' te büneidet,
Christus Urunk: s gyógyítsa sebedet,
Szent vérével mossa-el vétkedet,
Es adgya-meg örök-életedet.
Mindenható Szentséges Attyának,
A' meg feszült Ur IESUS Christusnak,
Hozzánk-küldött Szent Vigasztalónknak,
Nagy dicsösség a' Szent Háromságnak.
PLANGE QUASI VIRGO
OH én népem indúly siralomra,
Es zokogjon szüzeknek soksága,
Öltözzél-fel hamar gyász-ruhában,
Találtassál poenitencziába.
Minden rendek félvén rettegjetek,
Es Istennek ti könyörögjetek,
Szivetekben ö-hozzá térjetek,
Hogy fejen-ként mind el-ne-veszszetek.
Mert az Urnak az ö nagy haragja,
Rettenetes nagy boszszú-állása,
El-jö reád az haragnak napja,
Kinek súllyát senki nem álhattya.
Térj-meg azért te gonosságodból,
Es számtalan sok álnokságidból,
Hogy tégedet ö nagy haragjából,
Ki ne-vessen ö Szent Országából.
Mindenható Szentséges Atyának,
A' meg-feszült Ur IESUS Christusnak,
Hozzánk-küldött Szent Vigasztalónknak,
Nagy dicsösség a' Szent Háromságnak.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 225–8. – A sorozat címe: NAGY-PENTEKRE-VALO LAMENTATIO. Jeremiás Prófétának Siralmáról. – Az ének felirata: R. Sepulto Domino. Nótajelzés: Nota: ut supra. [utalás a nagycsütörtöki lamentációk nótajelzésére: Menynek földnek ez világnak etc.; 198. 1.].

Szövege megvan még a következő gyűjteményekben: [Szőlősi Benedek:] Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 155; csak az első tíz versszakot közli; kiad. MIR 39, 151), Bozóki Mihály kéziratos énekgyűjteménye (XVIII. sz. 2. fele, 196), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv (Vác 1797, 41).

A nagypénteki lamentáció responsoriumainak (válaszos énekeinek) verses parafrázisa. A lamentációk a nagyhét három utolsó napján (Triduum Sacrum) a papi zsolozsma hajnali horájában (matutinum) elhangzó olvasmányok, Jeremiás prófétának tulajdonított öt siratóének (threnosz) Jeruzsálem pusztulásáról és  Isten büntető ítéletéről. Az első négy fejezet verseit a héber ábécé betűivel sorolták (Threni 3–5). Az ötödik fejezet Jeremiás imája a babiloni fogság idején. Vö. Siralmak könyve 1–5. Minden olvasmány végén záró versként felhangzik a prófétai intés: Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum (Oz 14,2: Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz Istenedhez). Kájoni az olvasmányokat prózában magyarul közölte a hozzátartozó responsoriumok verses fordításával. Ezek Krisztus halálára és temetésére utalnak, és a néppel a nagypénteki szertartás végén a szentsírnál énekelték. Az ének egyes részei a latin responsoriumok kezdőszavát címként viselik. A három latin válaszos ének részei bibliai idézetek (Mt 27, 64–6; Threni 1,2; Joel 1,8–13), amit a székesegyházi és szerzetesi kórusban eredetileg az előénekesek (cantores) és a kanonokok, papság vagy a szerzetesek (chorus)  adtak elő. A responsoriumok a magyar liturgikus forrásokban is a középkortól általánosan ismertek voltak; kottás másolatuk a XII. század első harmadában keletkezett Codex Albensisben is megvan. Ennek szövege a következő:

I.Sepulto Domino signatum est monumentum cum volventes lapidem ad ostium monumenti.
Ponentes milites qui custodirent illud.
Ne forte veniant discipuli eius et furentur eum et dicant plebi surrexit a mortuis.
Ponentes milites qui custodirent illud. (fol. 82v).
II.Hierusalem luge et exuere vestibus iocunditatem in cinere et cilicio.
Quia in te est occisus Salvator Israhel.
Ululate pastores et clamate aspergite vos cineri.
Quia in te est occisus Salvator Israhel. (uo.)
III.Plange quasi virgo plebs mea ululate pastores in cinere et cilicio.
Quia veniet dies Domini magna et amara valde.
Plauserunt super me manibus omnes transeuntes per viam
sibilaverunt et moverunt caput.
Quia veniet dies Domini magna et amara valde.
Plange quasi virgo plebs mea ululate pastores in cinere et cilicio. (uo.)

A szertartásokat szabályozó hazai középkori ordináriusok előírása szerint ezeket a responzóriumokat énekelték akkor is, amikor a keresztet és az Oltáriszentséget nagypénteken körmenetben az előre elkészített szentsírra vitték. A XV. századi esztergomi Ordinarius szerint: His peractis descendat  chorus processionaliter ad locum ubi sepulchrum ordinatum est, episcopo ipsos cum sacramento sequente precedentibus quatuor, precedentibus seu iuvenibus cum bacculis auratis, cum candelis accensis. Et dominus episcopus recondat crucem cum sacramento reverenter, thurificando et aspergendo ac sigillando  sepulchrum. Interim chorus cantet R. Hierusalem luge. Ecce vidimus. Plange quasi virgo. Recessit pastor bonus. Recondito sacramento chorus cantet R. Sepulto domino:…(Dankó 535–6). Ugyanilyen utasítás olvasható az 1509-i egri Ordinariusban is (Kiad. Kandra Kabos. Eger 1905, 67).

Kájoni magyar parafrázisai nyilván ugyanennek a liturgikus szokásnak vulgáris változatát szolgálta.

Versforma: 10–10–10–10 (a–a–a–a).

Dallama ismeretlen. – Kájoni nótajelzése az első résznél Nota: ut supra, a másodiknál és harmadiknál Nota: Mennynek, földnek, etc. Ez az utalás a Cantionale catholicum 113. lapján kezdődő Mennynek, földnek, e világnak ura kezdetű, az erdélyi kéziratos hagyományban elterjedt verses passióra utal (RMKT XVII./7, 136. sz.). Dallama azonban ennek sem ismeretes.

Versforma: 5–8–9–7; a sorok szótagszáma helyenként bizonytalan.

Dallama: RMDT II., 32. sz.

48 Hohárihoz – hohérihoz; vö. 110. sor.

61 tulajdoni közé – vö. Jn 1, 11: Tulajdoniba jöve, és az övéi bé nem fogadak őtet.

65–84 Proféta szavaval – utalás a nagypénteki improperiumokra; lásd Popule meus  c. jz.

110 Hohárságokat – vö. 48. sor.

129 O Jerusalem – utalás a nagyheti lamentációk záró strófájára; lásd Nagy-pentekre-valo lamentatio c. jz.




Hátra Kezdőlap Előre