Nyomtatott kiadása:
Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 225–8. – A
sorozat címe: NAGY-PENTEKRE-VALO LAMENTATIO. Jeremiás
Prófétának Siralmáról. –
Az ének felirata: R. Sepulto Domino.
Nótajelzés: Nota: ut supra. [utalás
a nagycsütörtöki lamentációk nótajelzésére: Menynek földnek ez világnak etc.; 198. 1.].
Szövege megvan még a következő gyűjteményekben:
[Szőlősi Benedek:]
Cantus catholici (Nagyszombat 1703, 155; csak az első tíz
versszakot közli; kiad. MIR 39, 151), Bozóki
Mihály kéziratos énekgyűjteménye
(XVIII. sz. 2. fele, 196), Bozóki Mihály:
Katólikus kar-béli kótás énekes könyv
(Vác 1797, 41).
A nagypénteki lamentáció responsoriumainak (válaszos
énekeinek) verses parafrázisa. A lamentációk a
nagyhét három utolsó napján (Triduum Sacrum) a
papi zsolozsma hajnali horájában (matutinum) elhangzó
olvasmányok, Jeremiás prófétának tulajdonított
öt siratóének (threnosz) Jeruzsálem pusztulásáról
és Isten büntető ítéletéről.
Az első négy fejezet verseit a héber ábécé
betűivel sorolták (Threni 3–5). Az ötödik
fejezet Jeremiás imája a babiloni fogság idején.
Vö. Siralmak könyve 1–5. Minden olvasmány végén
záró versként felhangzik a prófétai intés: Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum (Oz 14,2: Jeruzsálem, Jeruzsálem,
térj meg a te Uradhoz Istenedhez). Kájoni az olvasmányokat
prózában magyarul közölte a hozzátartozó
responsoriumok verses fordításával. Ezek Krisztus halálára
és temetésére utalnak, és a néppel a nagypénteki
szertartás végén a szentsírnál énekelték.
Az ének egyes részei a latin responsoriumok kezdőszavát
címként viselik. A három latin válaszos ének
részei bibliai idézetek (Mt 27, 64–6; Threni 1,2;
Joel 1,8–13), amit a székesegyházi és szerzetesi
kórusban eredetileg az előénekesek (cantores) és
a kanonokok, papság vagy a szerzetesek (chorus) adtak elő.
A responsoriumok a magyar liturgikus forrásokban is a középkortól
általánosan ismertek voltak; kottás másolatuk
a XII. század első harmadában keletkezett Codex Albensisben is megvan. Ennek szövege a következő:
I.Sepulto Domino signatum est monumentum cum volventes lapidem
ad ostium monumenti. |
Ponentes milites qui custodirent illud. |
Ne forte veniant discipuli eius et furentur eum et dicant plebi surrexit
a mortuis. |
Ponentes milites qui custodirent illud. (fol. 82v).
|
II.Hierusalem luge et exuere vestibus iocunditatem in cinere
et cilicio. |
Quia in te est occisus Salvator Israhel. |
Ululate pastores et clamate aspergite vos cineri. |
Quia in te est occisus Salvator Israhel. (uo.) |
III.Plange quasi virgo plebs mea ululate pastores in cinere
et cilicio. |
Quia veniet dies Domini magna et amara valde. |
Plauserunt super me manibus omnes transeuntes per viam |
sibilaverunt et moverunt caput. |
Quia veniet dies Domini magna et amara valde. |
Plange quasi virgo plebs mea ululate pastores in cinere et cilicio. (uo.)
|
|
|
A szertartásokat szabályozó hazai középkori
ordináriusok előírása szerint ezeket a responzóriumokat
énekelték akkor is, amikor a keresztet és az Oltáriszentséget
nagypénteken körmenetben az előre elkészített
szentsírra vitték. A XV. századi esztergomi Ordinarius
szerint: His peractis descendat chorus processionaliter ad locum ubi sepulchrum
ordinatum est, episcopo ipsos cum sacramento sequente precedentibus quatuor,
precedentibus seu iuvenibus cum bacculis auratis, cum candelis accensis. Et
dominus episcopus recondat crucem cum sacramento reverenter, thurificando
et aspergendo ac sigillando sepulchrum. Interim chorus cantet R. Hierusalem
luge. Ecce vidimus. Plange quasi virgo. Recessit pastor bonus. Recondito sacramento
chorus cantet R. Sepulto domino:…(Dankó
535–6). Ugyanilyen utasítás olvasható
az 1509-i egri Ordinariusban is (Kiad. Kandra Kabos.
Eger 1905, 67).
Kájoni magyar parafrázisai nyilván ugyanennek
a liturgikus szokásnak vulgáris változatát szolgálta.
Versforma: 10–10–10–10 (a–a–a–a).
Dallama ismeretlen. – Kájoni nótajelzése
az első résznél Nota: ut supra,
a másodiknál és harmadiknál
Nota: Mennynek, földnek, etc. Ez az utalás a Cantionale catholicum 113. lapján kezdődő Mennynek, földnek, e világnak ura kezdetű,
az erdélyi kéziratos hagyományban elterjedt verses passióra
utal (RMKT XVII./7, 136. sz.). Dallama
azonban ennek sem ismeretes.
Versforma: 5–8–9–7; a sorok
szótagszáma helyenként bizonytalan.
Dallama: RMDT II., 32. sz.
48 Hohárihoz – hohérihoz; vö.
110. sor.
61 tulajdoni közé – vö. Jn 1,
11: Tulajdoniba jöve, és az övéi bé nem fogadak őtet.
65–84 Proféta szavaval – utalás
a nagypénteki improperiumokra; lásd Popule meus
c. jz.
110 Hohárságokat – vö. 48. sor.
129 O Jerusalem – utalás a nagyheti lamentációk
záró strófájára; lásd Nagy-pentekre-valo lamentatio c. jz.
|