[IÖvel Szent Lélek Ur Isten, világosits-meg elménkben…]*

Nota: Jövel Szent Lélek Ur Isten, lelkünk:

IÖvel Szent Lélek Ur Isten, világosits-meg elménkben,
Erösits-meg az igaz Hitben,
Adgy szeretetet lelkünkben, s' kegyességet szivünkben.
Jövel vigasztaló Szent Lélek Isten.
Te származál az Atyától, Egyetemben a' Fiútól,
Igaz Isten igaz Istentöl,
Világosság világosságtól, Szeretet szeretettöl.
Te biztatod az árvákat, Vigasztalsz nyomorúltakat,
Bátoritod gyarló-vóltunkat,
Tanítod a tudatlanokat, Igazgatod útunkat.
Te adod a' bölcseséget, Tudományt, Nemes értelmet,
Erösséget, és kegyességet,
Tölled származik az igasság, Igaz Hit, és tisztaság.
Lakozzál kérünk mi-bennünk, Rekezd-ki a' bünt belölünk,
Vedd-el a' kemény szivet tölünk,
Gerjezd-fel Szent szerelmednek, buzgóságát mi-bennünk.
Ismérhessünk-meg tégedet, Atyát, Fiút, egyetemben,
Ki veled örök Istenségben,
Uralkodik egy dicsösségben, Méltóságos felségben.
Dicsösség légyen Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek,
Egy bizony igaz Szent Istennek:
Ki él, és uralkodik most, és mind örökkön örökké.

Nyomtatott kiadása és kézirata:

Főszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 271–2. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Jövel Szent Lélek Ur Isten, lelkünk. – Megvan a második kiadásban is (1719, 207).

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 145–6.

Pünkösdi válaszos ének, amely tartalmában rokon a nótajelzésben idézett Batizi-énekkel és a [JEövel Szent Lélek Isten…] c. alatt közölt Jövel Szentlélek isten kezdetű énekkel. Mindkettő a Veni Sancte Spiritus kezdetű középkori sequentiára vezethető vissza. Kájoni azonban ezt az éneket egy másik kéziratába, a ma nem  hozzáférhető latin–magyar versgyűjteményébe (1677 k., 289) is bemásolta párhuzamosan a Veni sancte Paraclete kezdetű latin cantioval; e két éneknek azonban csupán a kezdősora ismeretes, és a latin ének más forrásban nem fordul elő. Lehetséges, hogy ez volt Kájoni mintája.

Versforma: 16–9–16–11 (a–a–a–b); a versszakok első sora 8/8, a harmadik 9/7 osztású belső rímmel; a negyedik sor refrén.

Dallama: RMDT I., 7. sz. – A nótajelzés Batizi András pünkösdi énekére utal, amely az erdélyi kéziratos hagyományban elterjedt; szövege megvan a Petri András-énekeskönyvben (1630–1, 51a) és Kájoni énekeskönyvének első kiadásában (1676, 269) is. A szótagszám a különféle verziókban sokszor  változik; így Kájoninál a forma: 15–7–15–11, ahol a tizenötös sorok 8/7 osztásúak, és a strófák rímképlete: a–a–x–x. Tehát Kájoni a saját gyűjteményéből idézett dallamminta formáját is módosította.



Hátra Kezdőlap Előre