|
|
10 K hogy csak 37–40 K Azonban téged Ur Isten, Imádlak tellyes szivemben. Dicsösség légyen Menyégben, Most és mind örökké, Amen. Kézirata és nyomtatott kiadása: Főszöveg: Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 169–71. – Nótajelzés: Nota. Ô magnum sacramentum. Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 328–9. – Cím: MAS. – Nótajelzés: AZON NOTARA. [Utalás az előtte lévő E' szin-alatt a' kivánt jó kezdetű ének nótajelzésére: O magnum sacramentum etc.; vö. [E' Szín-alatt a' kívánt jó…] c.]. – Megvan még a második kiadásban (1719, 267). Szövege megtalálható a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 246), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv (Vác 1797, 104; más dallammal; vö. RMDT II., 296. sz.), Szentmihályi Mihály: Egyházi énekes könyv (Eger 1797–8, 246). Oltáriszentségi ének, Krisztusnak a kenyér és a bor színe alatt való jelenlétéről szóló versbe foglalt tanítás. Kájoni a szöveg nagy részét az erdélyi kéziratos hagyományból vette; az 1., 3., 4. és 9. versszak nagyrészt egyezik az Itt vagyon a lelki szépség kezdetű ének (vö. [Itt vagion az lelkj szepsegh…] c.) 1., 3–5. strófájával; ezeket átalakította és újabbakkal egészítette ki. Kájoni önálló szerzésének tekinthető a 7–8. versszak, amely az Úrnapja szentmiséjének leckéjét (1 Kor 11, 23–29) foglalja versbe: 23 Mert én az Úrtól vöttem, a' mit előttökbe-is adtam, hogy az Úr Jésus a' melly éjjel el-árultaték, vévé a' kenyeret, 24 és hálákat adván meg-szegé, és monda: Vegyétek és egyétek: ez az én testem, melly tí-érettetek adatik: ezt az én emlékezetemre chelekedgyétek. 25 Hasonló-képpen a' pohárt is, minek-utánna vachorála, mondván: Ez a' pohár az új testamentom az én véremben: ezt az én emlékezetemre chelekedgyétek, valamenyíszer iszszátok. 26 Mert valamenyíszer észitek e' kenyeret, és iszszátok a pohárt: az Úr halálát hirdetitek a' míg el-jő. 27 Az-okáért valaki észi e' kenyeret, vagy iszsza az Úr poharát méltatlanúl; vétkezik az Úr teste és vére-ellen. 28 Próbállya-meg azért magát az ember: és úgy egyék abból a' kenyérből, és igyék a pohárból. 29 Mert a' ki észik, és iszik méltatlanul, itéletet észik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét. Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a). Dallama: RMDT II., 90/I. sz.
|