|
* l. Ioh. 4. 3., 28 hordazza Szedésvariáns: hordozza 43 Szedésvariáns: Hiveknek Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 427–8. – Cím: MAS. á Sz. Misséröl. – Dallamát is közli. – Az ének végén a következő alternatív nótajelzés olvasható: Ezen Enek Nótájára mondhatni mind azokat-is, mellyek Nótáját jedzettük-fel fol. 36. [ = Idvözitönk Anya Szent Szüz] 43. [ = Dicsöség menyben Istennek] 201. [ = Adgyunk hálát Istenünknek] 327. [ = Ez szín alatt az kívánt jó]. Vö. [Dicsöség mennyben Istennek; Adgyunk hálát Istenünknek…] alternatív nótajelzésével. Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 839), Dőri-ék. (1763–74, 240). Oltáriszentségi ének a miséről, mint Krisztus keresztáldozatának vérontás nélkül való megismétléséről. A pap liturgikus öltözetének darabjai Krisztus szenvedésére emlékeztetnek. A misében viselt ruhákról: LThK 2 4, 851–2.; Mihályfi 1933, 252–61. Versforma: 8–8–8–8 (a–a–b–b). Dallama: RMDT II., 72. sz. 2 Vacsoráját – az utolsó vacsorát. 4 jelengessük – megjelenítsük, jelenlévőnek tartsuk. 11 fel-mutattyák – úrfelmutatás. 14 új gyólcs lepedőjében – utalás Jézus halotti leplére, amelynek új voltát Szent Lukács evangéliuma külön kiemeli (Lk 23, 53; vö. Mt 27, 59; Mk 15, 46). 26 Fejér ingel – miseing, alba; vö. LThK2 1, 273; Mihályfi 1933, 253–4. 27 a' Pap válla – vállkendő, humerale, amit a miséhez öltöző pap először vesz magára vállára terítve és a két végén lévő szalaggal derekára kötve; vö. LThK2 1, 438 (Amikt); Mihályfi 1933, 252–3. 29 kötéllel – cingulum; vö. LThK 2 2, 1205; Mihályfi 1933, 254–6. 32 Stólával – vö. Mihályfi 1933, 256–9. 40 Káslának – miseruha, casula; vö. LThK2 6, 10–11; Mihályfi 1933, 259–61. 43–4 hathatóság, Kitül az ördög törben hág – a külső szemlélő számára világi hiúságnak látszó, pompázó ruhák felvétele közben a papnak a misekönyvben előírt imádságokat kellett mondania, amelyben a szétszórt, kísértő gondolatok távoztatását kérte. 53 Melchisedek – lásd [Idvöz légy atya Isten…] c. 2. sor jz. 57 állattya – a lényeg, substantia, amely az átváltoztatás szavaira megváltozik. A szó jelentésére lásd Kájoni János: Adventre valo Patrem c. 3. sor jz.
|