Hymnus S. Bonauenturae*

Nota: Mittitur ad Virginem.

Üdvez-légy élö ostya, igasság és élet
Ô törvény aldozattya kiben végeztetett,
Erted atyad országa nékünk rendeltetett,
Erted az Ecclesia meg erösittetett.
Jduez legy kegyelemnek édesség szekrenye,
Kiben mennyei iznek van gyönyörüsége,
À mi idvezitönknek valóságos léte,
Szentsége kegyelemnek, szeretetnek étke.
Jduez légy egi manna, java ô törvénnek,
Mely adatott útara nyavalyas embernek,
Szentséges orvossága lelki betegségnek,
Mely étkét szolgaltattya marado éltünknek.
Jduez légy urnak teste, végsö ajandekunk,
Mely test Istenhez kötve nemes mulatsagunk,
Kit embernek engede, hogy lenne zállagunk,
Hogy világtol fenn fügve el bucsuzék urunk.
Jdvez légy tellyes vigság, boldogok élete,
Öröm, kit vár à rabság, gyarlok tisztessége,
Felette nagy szabadság, útasok ösvénye,
Kiknek szarmazot joság, mennyeknek érdeme.

MÁSODIK RÉSZE

Jduez legy erössöknek ereje s'-oltólma,
Szarandok gyült nepeknek bastyája es tornya,
Kiket ellensegeknek ne hadgy rontania,
Hogy erönket ördögnek kapúja ne birja.
E-Jesus igaz keppen bír ket termeszettel,
Nincsenis rész éképpen, sem puszta jelekkel,
De valoságos képpen Christus tiszta testel
Fedeztetett egeszlen s-rövid rekeszszel.
Az egben láto keppen van à Christus teste,
À kenyernek széniben vagyon itt öltözve,
Maga tudgya, mikeppen van, à ki szerzette,
Megis tetczik könnyeden vegetlen ereje.
Evén sem emesztödik teste Istenünknek,
Mert egészlen adatik mindenkor mindennek,
Kenyér szine töretik fogától evönek,
Test ereje szopatik szájatól à szivnek.
Christus nem kénoztatik é-tördelésekkel,
Kenyer formája bomlik è meg emésztéssel,
Ha Christus kerdeztetik, menyben dicsöséggel
Jnnet ugy fel-vitetik, à mint jött élettel.
Ez nagy tüznek langjával jöj minket gyujtani,
Szeretet palczájával harag úttyat zarnj,
Azonnal à mely kostal akarsz hogy taplalni,
Mint à szivnek lánczával kész légy eggyesitni.
Modgyok à szeretöknek egy mastúl szomjuzni,
Hogy titkait sziveknek lehessen tudhatni,
Jgy csuda szeretetnek velejre hatni
Isten ö hiveinek akar ételt adni.

HARMADIK RÉSZE

Oh Jesus, jo Istenünk, idvességes étel,
Belsö keppen ki nékünk löttél illy eledel,
Nyomd-el minden rút vétkünk keserves könyvekkel,
Olly dolgot indics bennünk, kiben gyönyörködel.
Nékünk, kiktöl áldatik, hogy è draga szentség,
Mindeneknek, kik hiszik, legyen elevenség,
Kik búzgósagból veszik, légyen gyönyöruségh,
Kiktöl meg útáltatik, azoknak kisebség.
Jesvs, eleven ostya, kérd à nagy felseget,
Sacramentom malasztya, te hozz egésséget,
Szegényeknek állattya, adgy örökkességet,
Ur elmés okóssága, éltess szeretetett.
Hivságot meg vethetnünk engedgy, vigasztallonk,
Ellenséget meg gyöznünk, Christus, fö baj-vjvonk,
À mit tanitasz, hinnünk, Jesus, meg uytonk,
Altalad akkor neznünk add, ajandék osztonk.
Jdvez légy egy Istenség, ki harom személyben,
Téged illet tisztesség ostyái szentsegben,
Minket gyötör fesletség ehezö szükségben,
Adgyon örök vendégség nékünk ételt menyben.
Örök élte, vigsaga, mindenek reménye,
Bere és nagy jutalma, szentek üdvessége,
Neked boldogok szája énekel és szive,
Notaját be mutattya örökkön örökké.
Egy Istennek haromnak személyben dicsiret,
Ajandékok osztonak dicsösség, tisztelet,
Kitöl háza az urnak vöt most segedelmet,
Mely aldozat, mint patak, le mossa vétkünket.
Ezek felet Istennek hálá-adast tegyünk,
Akitöl lött ez étek, mellyet hozzank veszünk,
E-született szent testnek mi è képpen zengjünk,
Véget vetvén éltünknek hogy véle élhessünk.

Kéziratai:

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 154–7. – Cím és nótajelzés: Ungaricè. Nota eadem. [Utalás az előtte lévő latin eredeti címére és nótajelzésére: Hymnus S. Bonauenturae. Nota: Mittitur ad Virginem etc.]

Kájoni János latin–magyar versgyűjteménye. 1677 k., 154. – Papp Géza feljegyzéséből csak az első sor ismeretes. Vö. ItK 1929, 212–3.

Oltáriszentségi ének, az angol ferences, Johannes Peckham canterburyi érsek (megh. 1292) Ave vivens hostia kezdetű három részes versének (pium dictamen) fordítása. (Chevalier 2278, 35867; AH 31, 111 és 50, 597; Szövérffy, Annalen II, 266–9). A ferences hagyomány az éneket Peckham egykori párisi tanárának, a rend nagyhírű misztikusának és egyháztanítójának, Szent Bonaventurának tulajdonította; ez tükröződik az ének címében. A latin szöveg a Csíkcsobotfalvi kéziratban (151. 1.) és Kájoni János Cantionale catholicumában (Csík 1676, 337) is megtalálható, és megvan a ma  hozzáférhetetlen latin–magyar versgyűjteményben a magyar fordítással párhuzamosan. Kájoni nyomtatott kiadásában azonban a fordítást már nem vette fel. Az eredeti szövege a következő:


HYMNUS SANCTI BONAVENTURAE.
Nota: Mittitur ad Virginem etc.

I.
Ave vivens hostia, veritas, et vita,
In qua sacrificia cuncta sunt finita,
Per te Patri gloria datur infinita,
Per te stat Ecclesia, iugiter munita.
Ave vas clementiae, scrinium dulcoris,
In quo sunt deliciae caelici saporis,
Veritas substantiae tota Salvatoris,
Sacramentum gratiae, pabulum amoris.
Ave manna caelicum verius legali,
Datum in viaticum, misero mortali,
Medicamen mysticum morbo spiritali,
Victum dans catholicum vitae immortali.
Ave corpus Domini, munus es finale,
Corpus iunctum Numini nobile locale:
Quod reliquit homini in memoriale,
Cum finali termino mundo dixit: vale.
Ave plenum gaudium, vita beatorum,
Pauperum solatium, honor miserorum,
Grande privilegium est hoc viatorum,
Quorum sacrificium merces est caelorum.

II.
Ave virtus fortium, obvians ruinae,
Turris, et praesidium plebis peregrinae,
Quam instultus hostium frangere non sine,
Ne vis malignantium praeeat divinae.
Hic Iesus veraciter, duplex est natura,
Non est parcialiter, nec solum figura,
Sed essentialiter caro Christi pura,
Latens integraliter brevi sub clausura.
Caelo visibiliter caro Christi sita,
Forma panis taliter iacet hic vestita,
Solus novit qualiter, hanc qui ponit ita,
Potest hoc faciliter virtus infinita.
Sumptum non consumitur, corpus Salvatoris,
Idem totum sumitur omnibus in horis,
Forma panis frangitur dente comestoris,
Virtus carnis tangitur morsibus amoris.
Christus nihil patitur inde laesionis,
Forma panis solvitur vi digestionis,
Tunc si Christus queritur, est in caeli thronis,
Sicut vult hic tollitur, datis vitae donis.
Hoc ardoris calculo, veni nos ignire,
Hoc amoris stimulo, frange motus irae,
Et eodem ferculo, quo nos vis nutrire,
Velis cordis vinculo fortiter unire.
Moris est amantium invicem sitire,
Ut arcana cordium possint introire,
Sic vult rex regnantium charitatis mirae,
Cibando fidelium intima subire.

III.
O Iesu dulcissime, cibus salutaris,
Qui sic nobis intime tribui dignaris,
Mala nostra deprime, fletibus amaris,
Et effectus imprime, quibus delectaris.
Nobis consecrantibus istud sacramentum,
Et cunctis credentibus praestet nutrimentum,
Devote sumentibus sit delectamentum,
Omnibus negantibus fiat detrimentum.
Iesu vivens hostia placa maiestatem,
Sacramenti gratia confer sanitatem,
Pauperum substantia, da aeternitatem,
Domini memoria fove charitatem.
Vanitatem spernere fac me consolator,
Hostes dona vincere, Christe propugnator,
Et quod doces credere Iesu reparator,
Per te tandem cernere, da remunerator.
Ave simplex deitas trinae unitatis,
Te laudamus Trinitas hostiis beatis,
Nos affligit pravitas fame egestatis,
Dapes nobis inclytas, da aeternitatis.
Vita, salus, gaudium, spes universorum,
Tu merces, et praemium solus beatorum,
Tibi laudes omnium corda devotorum,
Concinunt in saecula, usque saeculorum.
Uni Deo persona trino laus summa,
Honor, virtus, gloria, sit donanti dona,
Per quae sacrificia fert nunc Ecclesia,
Ad delendum crimina per nos perpetrata.
Insuper altissimo grates referamus,
Est a quo refectio, quam nos manducamus,
Cuius corpore nato, hic eum laudamus,
Valedicentes mundo, ut secum vivamus.
Amen.

A fordító latin mintájának tartalmát és formáját hűen követte; az is lehetséges, hogy a fordítás Kájoni János munkája.

Versforma: 13–13–13 (a–a–a); a sorok 7/6 osztásúak keresztrímmel.

Dallama: RMDT II., 145. sz.

28 e rövid rekesszel – a testnek szűk börtönével (a latinban: brevi sub clausura).

30 széniben – színe alatt.

63 uytonk – újítónk.




Hátra Kezdőlap Előre