[IDvöz légy frigynek Ládája…]*

Nótája, Adgyunk hálát Istenünknek; Ez szín alatt az kívánt jó

IDvöz légy frigynek Ládája,
Szent Szüz, Lelkünknek mannája;
Benned epült Christus nyája,
Magyarok fényes fáklyája.
Te valál földünk virága,
Arany almánk termö ága,
Nepünk tellyes bóldogsága,
Minden baiunk orvossága.
Mint hogy Szent Szüz hozzád hiv vólt,
Valaki magyar nyelven szòlt;
Akkor sok nép hozzánk hódólt;
De már minden hirünk meg-hòlt.
Mink azért kevés hiveid,
Kik tisztellyük Szent neveid,
Kérünk, mutasd Szent ereid,
Meg szánván szibül nèpeid.
Te a kigyòt meg rontottad,
Hogy Fiadat szüzen hoztad!
Te az Eget meg-nyitottad,
Isten Fiát mellénk vontad.
Adgy mostis kérünk hatalmat,
Fiad elött nyerj irgalmat,
Veddel róllunk az szidalmat,
Engedgy régi diadalmat.
Adgy Országunk eleinek,
Bátorságot sziveinek,
Erössèget kezeinek,
Egy értelmet népeinek.
A' végre mostis, Aszonyunk,
Te nevedben edgyütt vagyunk:
Es szivesen hogy szolgállyunk,
Kegyelmet nállad talállyunk.
Hogy ez az Te règi nyáiad
Ep Test légyen, ép Országod:
Vgy lesz bennünk vigassàgod,
Vgy bir velünk Aszonysàgod.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 474–6. – Cím és nótajelzés: MAS: MELYNEK Nótája, fol. 201. [ = Adgyunk hálát Istenünknek] et 327. [ = Ez szín alatt az kívánt jó].

Szövege A' makula nélkül fogantatott Boldogságos Szüznek kis Solosmája harmadik hórájaként (Tertia) található a következő imádságoskönyvekben: Lelki fegyverház (Nagyszombat 1700, 118), Manuale Marianum (Nagyszombat 1700, 76), [ Baranyi Pál:] Lelki paradicsom H.n. 1700, Aaaa4). Megvan még a következő kéziratos gyűjteményben: Paksi Márton György-ék. (1760, 422 kottás).

Ének a Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) tiszteletére, amelyben a névtelen szerző a bűneiért vezeklő nemzet nevében kér közbenjárást. Hasonló tartalmú a Cantus catholici első kiadásában (1651, 118) a Szüz Mária, Krisztus anyja, emberi nemzetnek óltalma kezdetű ének, az O Maria virgo pia, magna mortalium patrona kezdetű, magyarországi eredetű cantio fordítása; ez átalakítva a kassai Cantus catholiciben (1674, 485) ugyancsak megvan (RMKT XVII./7, 206. sz.).

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 83. sz. és 90. sz.




Hátra Kezdőlap Előre